A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

IV. László és a Kállaiak ősei és legtekintélyesebb rokonságok közé, ahhoz mégis elég előkelőnek számítottak, hogy Ubul fia Mihály ott szerepeljen az egri püspökséget megillető jogok felől tanúbizonyságot tevő huszonöt nemes között (KONDORNÉ 1994. 198.). A Balogsemjének esetében azonban IV. László — nyilvánvalóan kényszerűségből — meglehetősen ingatag alapokra építkezett. Ez alkalommal nem állt a rendelkezésre olyan, lényegében már kiépített territoriális magánhatalom, amelybe csupán bele kellett ültetni a királyi hatalomhoz hű bárót, mint történt az 1279-ben a Geregyéket felváltó Borsák esetében. A Kállai-ősök számára ezt a hatalmat fel kellett volna építeni, s erre már sem ereje, sem ideje nem volt IV. Lászlónak. A legjellemzőbb e tekintetben, hogy 1290-ben a Balogsemjének vára még csak épülőfélben volt a Szatmár megyei Keren,

38 miközben a Borsák már legalább öt vár urai voltak: a bihari Körösszeget — amint arról már szó esett — bizonnyal ők építtették, míg a szintén bihari Adorján, Sólyomkő és Sebes, valamint a Kraszna megyei Valkó pedig a Geregyék egykori váraiként kerültek a kezükre (GYÖRFFY 1987/98.

1. 592., 660., 662., III. 522., ENGEL 1996.

1. 265., 349., 414., 454.). IV. László kísérlete tehát megkésett: a Balogsemjénekkel kapcsolatos tervének kivitelezésekor délről a Borsák, északról pedig Aba Amadé már mind határozottabb formában kiformálódó „tartomány"-a fogta harapófogóba a Kállai-ősöket. A megkésettség másik fontos bizonyítékaként az hozható fel, hogy amint láthattuk - a Balogsemjéneknek többnyire a környékbeli birtokosokkal kellett szembeszállniuk királyuk érdekében, ami egyértelműen arra vall, hogy az oligarchikus magánhatalmakra jellemző zárt uralmi körzet egyik legfontosabb pillére, tudniillik a helyi kisebb birtokosoknak a familiaritás intézményén keresztül a territórium urához kapcsolása, esetükben még korántsem épült fel. Mivel pedig a territórium-építés könyörtelenül racionális logikája az oligarchák számára azt diktálta, hogy minden lehetséges eszközzel akadályozzák meg a rivális magánhatalmak kiépülését, mi sem természetesebb annál, mint hogy IV. László halála után Aba Amadé és a Borsák lecsaptak a Balogsemj énekre, s érvényesítve eleve meglévő erőfölényüket, még csírájában eltiporták a sokkal inkább csak IV. László terveiben, semmint a valóságban létező „Kállai-territórium"-ot. Zsoldos Attila Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete H-1014 Budapest, Úri u. 53. É. n. [1290]: WENZEL Dí. 561-562. (keltére ld. RECARP. 3559. sz.); é. n.: WENZEL Irodalom Ao Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerk. Nagy Imre—Tasnádi Nagy Gyula. I—VII. Budapest 1878-1920. BÁNFFY Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez I—II. Szerk. Varjú Elemér-Iványi Béla. Budapest 1908-1928. BTOE Budapest történetének okleveles emlékei. I. (1148-1301.) Csánki Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Budapest 1936. CDCR Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae II—XV. Ed. Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. CSÁNKI-FEKETE NAGY 1890/1941. Csánki Dezső — Fekete Nagy Antal: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I-V Budapest 1890-1941. ENGEL 1988. Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310—1323). [BoccoeaeHHe crpaHbi H 6opt6a Kapjia I npoTHB ojiHrapxoB (1310—1323), La reunification de la Hongrie. Les luttes de Charles Ier contre les oligarques, 1310-1323.] Századok 122. 1988. ENGEL 1995. Leszármazási táblák a magyar középkor kutatásához (13—16. század). Összeállította Engel Pál. Budapest 1995. Kézirat. ENGEL 1996. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I—

II. História Könyvtár. Kronológiák, Adattárak 5. -Budapest 1996. Eo Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez I. 1023— 1300. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. Budapest 1997. FEJÉR Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I—XI. Budae 1829-1844. 562. (vö. REG-ARP. 3572. sz.), vö. még 1292: FEJÉR V1I/2. 171. 85