A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

IV. László és a Kállaiak ósei ellenségeinek okoztak károkat (1299: Ho VII. 276.). Minden bizonnyal ugyanezekben az években küldött egy újabb jelentést Németi, s egy másikat a szőlősi és nagyszászi hospes-közösség a királyi udvarba, egybehangzóan úgy nyilatkozván, hogy Ubul fia Mihály és fiai csak a királyi hatalom ellen lázadók ellenében léptek fel, s azt is IV. László király parancsát teljesítve tették (Ho VII. 277., 308.). Az a körülmény, hogy a Kállai-ősök politikai rehabilitációja az 1290-es évek közepén indult meg, alighanem okkal hozható kapcsolatba az 1292-ben „hatalmas ellenségeik" között emlegetett Borsa Kopasz és fivérei 1294. évi lázadásával (PAULER 1899. II. 444— 445.). Ez a fejlemény nyilván jelentősen befolyásolta III. Andrást a tekintetben, hogy megkísérelje orvosolni Ubul fia Mihályék panaszait. Ha birtokaik visszaszerzésének reménye fel is csillant a Kállai-ősök előtt, tényleges eredményeket — ekkor még legalábbis — nem érhettek el, részint mert a Borsák tiszántúli hatalmát a király nem volt képes megtörni, részint pedig azért, mert a szabolcsi birtokok elfoglalója, Aba Amadé továbbra is az uralkodó szilárd hívei közé számított. A Kállai-ősök azonban — érthető módon — nem nyugodtak bele a helyzetbe, s minden kínálkozó alkalmat megragadtak jogaik érvényre juttatása érdekében. A III. András halálát követő zavaros időkben a bajor Ottótól eszközöltek ki egy birtokaik visszaadását elrendelő oklevelet (1307: Ao I. 121.). Az okmány figyelemre méltó sajátossága, hogy a Szabolcs megyei Semjén (Semien), Napkor (Napcol), Szentmihály (Zenmihat) és Töt (Tuth), illetve a szatmári Kér (Keeri) és Panyola (Panala) birtokok elfoglalójaként Aba Amadét és egy bizonyos Jákó fia Andrást nevezi meg. Az említett András minden bizonnyal a Kaplony nembéli „Nagymihályi"-rokonsághoz tartozó Jákó fia Andrással azonos, s hogy felbukkanása a Kállai-ősök ellenfelei között nagyon is érthető, az a későbbiekből fog kiderülni. Feltűnő ugyanakkor az oklevélnek a Borsákat illető teljes hallgatása, jóllehet 1292-ben az esztergomi káptalan előtt Ubul fia Mihály még úgy nyilatkozott, hogy az itt is megnevezett Szatmár megyei birtokaira Borsa Kopasz tette rá a kezét. A jelenség okát csak találgathatjuk, mindenesetre az, hogy a birtokok időközben valami módon Amadé és társa kezére jutottak éppúgy felmerülhet, mint az, hogy az oklevél kiadását szorgalmazó István — az időközben alighanem elhunyt Ubul fia Mihály egyik fia — azért hallgatott a Borsák szerepéről az ügyben, mert azok az idő szerint Ottó hívei közé számítottak (vö. 1307: FEJÉR VIII/1. 219220.), ő maga pedig időközben Borsa Beké szerviense, utóbb szőlősi várnagya lett (1308: Ao I. 149., vö. ENGEL 10 1312: az oklevél szerint Amadé a Balogsemjéneket „de universis possessio FEJÉR VIII/1. 443. 1996. I. 435.). Bármi is volt a háttérben, az bizonyos, hogy a Kállai-ősök még ekkor sem értek célt: az északkeleti országrész ura, Aba Amadé ugyanis nemcsak a Balogsemjének, de a tényleges hatalommal szinte egyáltalán nem rendelkező Ottó király számára is túlságosan erős ellenfél volt. A Balogsemjén nembéli Mihály-fiak próbálkozásainak azonban ez a kudarc sem vetett véget, s újabb támogató után néztek. Most már a magyar trónért folytatott küzdelemben időközben vetélytárs nélkül maradt I. Károly oldalára álltak, s ez alkalommal a politikai fejlemények is a kezükre játszottak. 1311-ben meghalt Amadé, majd az ezt követően kialakult helyzet fiainak lázadásához vezetett. Az Amadé-fiak és támogatóik ellenében vívta meg 1312-ben Rozgonynál I. Károly első jelentősebb csatáját az oligarchák ellenében, s győzelmének részese volt a seregében ott harcoló János, Ubul fia Mihály egyik unokája. (Az ütközetben I. Károly oldalán vettek részt Ubul egy másik fiának, Egyednek a fiai, Iván és Simon is. 1312: FEJÉR VIII/1. 444.) Röviddel a csata után a Balogsemjén nembéli Mihály-fiak oklevelet kértek és kaptak I. Károlytól birtokaik visszaadása ügyében. Az okmány előadja, hogy a Kállai-ősök szolgálatokat tettek IV. Lászlónak a hűtlen Amadé nádor ellen fellépve, ám László király halála után a néhai nádor elfoglalta Semjén (Semjen), Napkor (Nopokur) és Töt (Twd) nevű birtokaikat, sőt, III. Andrástól privilégiumot is kieszközölt magának azokról, hogy így legalizálja foglalását (FEJÉR VIII/1. 442-444.). Az oklevélből a Balogsemjének kálváriájának egy újabb változatát ismerhetjük meg. Az Amadéval való konfliktus jellemzése és az oligarcha által elfoglalt Szabolcs megyei birtokok felsorolása megegyezik az 1292. évi esztergomi oklevélben foglaltakkal — a hiányzó Szentmihályt nyilván a megnevezettek tartozékai közé értették ez alkalommal

10 —, nem esik szó azonban a szatmári birtokokról, amelyeket az 1292. évi másik oklevél szerint Borsa Kopasz, az 1307. évi Ottó-féle oklevél szerint viszont szintén Aba Amadé (és Nagymihályi Jákó fia András) foglalt el. Kopasz nádor személyének kihagyása a történetből ugyanakkor ezúttal bizonyosan azért történt, mert az oligarcha maga is ott volt a király seregében (ENGEL 1988. 100.), s a Kállaiősök alighanem jobbnak látták — egyelőre legalábbis — nem feszegetni ezen birtokok ügyét. A szabolcsi birtokok visszaadását Károly ugyan elrendelte, ám az ügy ezzel még korántsem jutott nyugvópontra. A következő év novemberében ugyanis a király egy újabb oklevelet volt kénytelen kiadni, mely előadja, hogy a Mihály-fiaknak visszaadatta is eorum Semjen, Nopokur et Twd ac ad easdem pertinentibus" űzte el — 79