A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

Zsoldos Attila (familiariter adherebant), akit híven szolgáltak {fideliter serviebant). László király halála után azonban Aba nembéli Amadé nádor hatalmasul elfoglalta {potencialiter occupasset) a Szabolcs megyei Napkor (Nopcul), valamint Semjén (Seemyen) és Szentmihály {Scentmyhal) nevű birtokaikat, amelyeket jelenleg is a kezén tart (Ho VII. 225—226.).

6 A másik, hasonló megfogalmazású oklevélben Mihály azt adta elő, hogy — Borsa nembéli — „Tamás fia Jakab mester, akit más néven Kopasznak is mondanak" {magister Jacobus filius Thome, qui Copoz alio nomine nuncupatur) István nevű fiát, amikor az a kezében volt {cum ... esset in manibus eius constitutus) rávette arra, hogy adja el neki a Szatmár megyei Kér {Keer) és Panyola {Panyala) nevű birtokaikat, amiről a váradi káptalannal oklevelet is kiállíttatott. Az adásvétel azonban — folytatja Ubul fia Mihály — érvénytelen, mivel azok a birtokok a fiai között megtett osztály során László és Mikch nevű fiainak jutottak (FEJÉR VII/2. 170-172.). A Kállai-ősök tehát nemcsak károk okozói, hanem elszenvedői is voltak, ami az ország XIII. század végi közállapotainak ismeretében éppen nem tekinthető meglepőnek. Az már inkább figyelemre érdemes, hogy a Mihály fia István ellen 1291-ben felhozott vádak és az apja által 1292-ben előadott sérelmek bizonyos pontokon nagy biztonsággal összekapcsolhatók. Az a Gutkeled nembéli (Várdai) Aladár fia László, akivel szemben Ubul fia Mihály István nevű fiát 1291-ben fővesztésben marasztalták el, annak az Aba nembéli Amadénak volt a familiárisa, aki IV. László király halálát követően Mihályék szabolcsi birtokait elfoglalta (1285: ZICHY I. 81.

7

). A Mihály fia István ellen 1291-ben fellépő másik személynek, Szalók nembéli Péternek pedig minden valószínűség szerint az unokaöccse volt az az Angelus fia Sándor, akiről 1323-ban feljegyezték, hogy Henrik bán fiaival — azaz a Héder nembéli „Kőszegiek"-kel — együtt IV. László királyt elfogta, s ezért a Zemplén megyei Helmec nevű birtokát elkobozták tőle (Ao II. 99.). Az a Kata nembéli Rafael fia Pál ugyanakkor, akinek az őt ért károk miatt Ubul fia Mihály hat márkát volt kénytelen fizetni 1291-ben, 1313-ban egy olyan fogott bírói testület egyik tagja volt, amely egy Borsa Kopasz nádor előtt megkezdett perben hozott döntést (Ao I. 297-298.), ami arra vall, hogy Pál mindenesetre nem lehetett rossz viszonyban a XIV. század elején — s talán már korábban sem — azzal a Borsa Kopasszal, aki Ubul fia Mihály előadása szerint családja Szatmár megyei birtokaira tette rá a kezét IV. László halála után. Az Istvánt — egyebek mellett — Dombrád nevű birtoka elfoglalásával vádoló „Kuké" Jakab ugyanakkor azon Hontpázmány nembéli Kozma fia Pálnak és fivéreinek volt a sógora, akiktől hűtlenségük miatt {propter eorundem excesus manifestos, quos contra nostram regiam maiestatem commiserunt) IV. László király 1287-ben elkobozta, majd Ubul fia Mihálynak, valamint fiainak, Istvánnak és Pálnak adományozta Dombrád {Damarad), Dobos {Dobos) és Beszterec {Byztruch) nevű birtokaikat (WENZEL IX. 560— 561.

8

). Tény ugyan, hogy III. András — amint azt a trónra lépte után kiadott decretumában törvénybe is foglalta — elődje bizonyos adományait érvénytelennek tekintette,

9 mégis, IV. László adományának ismeretében azt, hogy Ubul fia Mihályék birtokba vették a nekik adományozott Dombrádot, legfeljebb bizonyos politikai szempontok érvényesítése árán lehetett „hatalmasul való elfoglalásának {potenciális occupatio) minősíteni. Mindezek alapján aligha járhatott messze az igazságtól Ubul fia Mihály akkor, amikor az esztergomi káptalan előtt politikai okokra vezette vissza az őt és fiait ért üldöztetéseket. Hogy valóban politikai jellegű ügyek álltak Ubul fia Mihályék hányattatásainak hátterében, azt pontosan mutatja birtokaik visszaszerzésének története. A politikai széljárás megváltozásának első jeleként Buda város 1295-ben jelentést tett III. Andrásnak arról, hogy Ubul fia Mihály fiai, István és Pál mesterek mindig is hűségesen szolgáltak a királyi hatalomnak, s mivel nem akartak hűtlenséget elkövetni {infidelibus actibus noluerunt adherere), ellenségeik bevádolták őket, ám a budaiak kérik a királyt, hogy ne higgyen azoknak (1295: BTOE 299.). Alighanem ugyanez idő tájt tettek hasonló értelmű jelentést a Szatmárral szomszédos Németi vendégtelepesei is III. Andrásnak kiemelve, hogy István és Pál a háborús zavarok idején {tempore guerre et disturbii) védelmezték őket és más királyi szabad falvakat {alíts liberis villis vestris) (Ho VII. 313.). Afféle politikai „igazolójelentés"ek ezek a XIII. század végéről, amelyek a jelek szerint annyiban célt értek, hogy az uralkodó immár késznek mutatkozott érdemben foglalkozni a Kállai-ősök panaszaival. Erre vall legalábbis, hogy 1299-ben III. András a váradi káptalant felszólította jelentéstételre a Mihály-fiak birtokainak ügyéről, s válaszában a káptalan megint csak megerősítette, hogy István mester, valamint az apja és fivérei kizárólag a királyi hatalom 6 A Szabolcs megyei települések azonosításához itt és az alábbiakban is Németh Péter nélkülözhetetlen adattárát használtam (NÉMETH 1997.). 7 Keltére ld. KÁIXAY 1913. 125. 8 Keltére ld. REG.ARP. 3455. sz., ld. még 1285: REGARP. II/2-3. 365. és KÁLLAY 1900A., VÖ. WERTNER 1900. 147-148., KÁLLAY 1900B. 187., KÁLLAY 1904. 41. 9 1290: 6-8. cc. - UGDS I. 173-174. 78