A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

Németh Péter MÁCSA 1181/288/366/XV. sz.: ad m-m Macha usque ad Zamos (REGARP. 1/1, 133. reg.); 1344: p.~ (BORSA 1946. 56., 3. reg.); 1345: p.~ (FEJÉR VIII/1, 576); 1352: p.~ (SZIRMAY 1809/10. II. 121; DOC.TRANS. Veacul XIV/IO, 109., 104. reg); 1369/373:^.-% Maacha (BORSA 1946. 5961., 9-11. reg.); 1414: />. Machan (!) (Zso IV, 2088. reg.); 1417: p Macha (Zso VI, 695. reg.). A Szamos parti település 1181-ben a cégényi monostor Tyúkod prédiumának határjárásakor, annak szomszédjaként tűnik fel. 1344-ben I. Lajos király e birtokukat is visszaadja [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiainak, akik a következő évben megosztoznak. Mácsa Jánosé, Jakabé [a Kölesei cs. őseié] és Andrásé [az Egregyi (Zaránd m.) cs. őséé] lett. 1352-ben e birtok felét [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai Miklós megöléséért kénytelenek fejváltságként átadni a Dománhidaiaknak. 1369-ben Kölesei Dénes fiai — az időközben elhunyt Mihály kivételével -, valamint Kölesei János fia, István vissza akarták iktattatni magukat a lakott Mácsa birtok K-i felébe is, ennek azonban Dománhidai Miklós fiai, Miklós és Mihály ellentmondtak. A király időközben a Kölcseiek javára kiadott oklevelet visszavonta. Az 1373-ig húzódó per — mivel a Kölcseiek jóhiszeműen jártak el — az utóbbiak felmentésével zárult, a birtokrész viszont a Dománhidaiak kezén maradt. 1414-ben Kölesei Jakab fia, Dénes és fia Szilveszter panasza szerint Dománhidai Miklós fiai, László, György és István már régen elfoglalták e birtokon lévő részeiket. Ugyancsak Kölesei István fiai, Mihály, László és Jakab, Jakab fia, Dénes, Miklós fiai, György és László, Istvándi Miklós fiai, Péter és György panasza szerint 1417-ben Dománhidai László fiai, György, László és István mácsai birtokrészeiket elpusztították, jobbágyaikat pedig Dányánra és Penyigére vitték át, ugyanakkor az elnéptelenített és elpusztított Darócról a fakápolnát a Dománhidaiak mácsai birtokrészére átszállították. — Ököritófülpös határába olvadt (FÉNYES III, 53: Mácsa puszta, Ököritó mellett, s ahhoz tartozik). MÁND 1181/288/366/XV.sz.: ad primam m-m v. Mand (REG.ARP. 1/1, 133. reg.); 1328: Paul de Mandy (MOL DL 95. 914); 1337: St. de Mand (MOL DL 96. 197); 1345: p. Mand (FEJÉR VIII/1, 576); 1378: Greg, de ~ (MOL DL 96.515); 1380: ~ (ZICHY IV, 127); Thomas de ~ (ZICHY IV, 140); 1391: Thomas f. Fabiani et Mich, de Kysmend [*: Kysmand] (KÁROLYI I, 450); 1415: St. f. Petri, Geo.f Thome de Mandy (Zso V, 1063. reg.); 1417: Mich, f. Laur-i de Mand (Zso VI, 1075. reg.). 66 A falu 1181-ben tűnik fel a cégényi monostor és [a Szentemágócs nb-i] Péter fiai, István és Konchi, valamint Ehellős fia, Ehellős által közösen birtokolt Milota és Túr földek határánál mint irányt jelző hely. 1328-ban Mándi Pál leányát említik. 1337-ben a nádor Mándi Istvánra 3 M bírságot vet ki. 1345-ben Kápolnásszekeresnek a kápolnától Mánd birtokig terjedő része Kölesei Dénes fiainak a tulajdona. 1378-ban Mándi Gergely képviseli a vajai nemeseket [bölcsi (Borsod m.)] Cudar István mester és fivérei ellen őr megvétele ügyében. Két évvel később ugyanő a zsarolyáni nemesek részéről fogott bíró Timóteus birtok ügyében, míg Mándi Tamás ugyanakkor tanú. Ez utóbbi, Kismándi Fábián fia, Tamás és az ugyanoda való Mihály 1391ben Dobos és Olcsva határperében tanú. 1415-ben Péter fia, István és Tamás fia György Dománhida birtok perében kijelölt királyi emberek. 1417-ben Lőrinc fia, Mihály volt eredetileg kijelölve a Butykaiak és a Dománhidaiak perében szintén királyi embernek. - Ma Mánd (HNT 1892. 1344,: 897 kh.). MILOTA 1181/288/366/XV.sz.: pr. Af//[ota], t. Milota (REG.ARP. 1/1, 133. reg.); 1344:/». Mylatha (BORSA 1946. 56., 3. reg.); 1345:/?. Mylotha (FEJÉR VIII/1, 578-9); 1418: p Milatha (Zso VI, 2529. reg.). A falu a cégényi monostornak [a Jeszenő] erdőben fekvő négy prédiumából az egyik. 1181-ben közös határukat megjáratják (ld. Cseke alatt!). Ekkor Milotáról és Túrról külön megjegyzik: „Ezen két prédiumon, azaz Milota és Tfúr] föld fele részén Kölese, Eger és Fülesd határától Ny-ra Mánd első határáig ...az egyház oltalma és védelme érdekében a prédiumok szintén az egyház fiainak szolgálnak és az apátnak is, de úgy, hogy ezen prédiumokat azok nem idegeníthetik el" Az egyház fiai alatt [a Szentemágócs nbi] Péter fiai, István és Konchi, valamint Ehellős fia,Ehellős értendők, akik Milotát és Túrt közösen birtokolták az apáttal. 1344-ben I. Lajos király e birtokukat is visszaadja Kölesei Dénes fiainak, akik a következő évben megosztoznak: Milota [a Kölesei és Ártánházi (Szabolcs m.) Bornemissza cs. őséé] Mihályé és [a Cégényi és Kende cs. őséé] Miklósé lett. Ekkor határát Csecse felől rendezik: a Halomberek erdő {silva Halumberuk) egészében Milotáé, a határ egészen annak a sarkáig tart. A szántóföldeket és a szénát termő réteket a testvérek egymás között felosztják. Malma is volt a falunak. 1418-ban Kölesei Miklós fia, György panasza szerint Kölesei Jakab fia, Dénes és Farka Mihály négy évvel korábban Szőke András és Mihály nevű milotai jobbágyainak két lovát az eke elől kifogva elhajtották. Egyházának védőszentje Szűz Mária (1352: MAKSAI 1940.180.). - Ma Milota (HNT 1892.1366:2531 kh.).