A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Langó Péter támasztotta alá, hanem a baksi karperecpár díszítésével is. A Baks—Baks pusztán előkerült bronz karperecpár kialakításában hasonlít a bepödrött végű huzalkarperecekhez, de számos ponton különbség is kimutatható az egyelőre egyedülálló ékszerpár és a fentebb tárgyalt ékszertípus között (SZÉLL 1941. 169., 164. XXXVIII. t. 1., 4., MESTERHÁZY 1991. 155. 6. ábra). A karperecpárt testének huroksorral való díszítése már eleve egyedivé teszi a honfoglalás kori leletanyagban. Ez a díszítés eddig csak fülbevalókról volt ismert. Az ilyen típusú fülbevalók elterjedtek az egész Balkán-félszigeten, s mint ahogy azt Jochem Giesler és Mesterházy Károly is kimutatta - ez a díszítésmód bizánci hatásra terjedt el ezen a területen, s innen került tovább a Kárpátmedencébe, majd pedig az attól nyugatra eső vidékekre (MESTERHÁZY 1990. 105-106., GIESLER 1981. 126-128.). A baksi karperecpár egyik darabjának a vége is eltér, mivel itt nem egy, hanem két hurkot alakítottak ki. A karperecpár vége előtt az utolsó harmadban a kerek átmetszetű huzalt nemcsak a visszapödrött részen kalapálták laposra, hanem pár centiméterrel hosszabban, a többi karperecen azonban ez nem figyelhető meg. Abban is különböznek a baksi leletek, hogy míg valamennyi mindkét végén bepödrött huzalkarperecen a huzalt kifelé hajlították meg, addig ezeknél befelé pödörték meg a szétkalapált véget.

56 A leleteket annak idején már Széll Márta a XI. századra datálta, s az ékszerrel előkerült tárgyak tipológiája is ezt támasztja alá. A mindkét végén bepödrött huzalkarperecek nemcsak a Kárpát-medencében és a Balkán területén fordulnak elő, hanem a sztyeppén is. így számos darab került elő a majaki katakombasírokból (VINIKOVAFANASZJEV 1991. 18-24., 27.). Honfoglaló eleink azonban nem keletről hozták magukkal ezt az ékszert, mert az nem található meg a X. század első felének a leletanyagában. Mesterházy Károly a szarvasi darabot még a X. század első felére keltezte a halimbaival együtt. A szarvasi Tessedik Sámuel utcában előkerült leletegyüttes azonban a század utolsó harmadára keltezhető, amint arra a 2. sírban lelt trapéz alakú, vállas kengyelek is utalnak (KOVÁCS 1986. 112., KOVÁCS 1986/ A. 223., STRAUB 1999.414.). Az ékszerforma is csak ebben az időben tűnik fel a magyarokhoz köthető leletanyagban. Az eddig ismert darabok közül épp a fentebb említett szarvasi, valamint a szabadkígyósi karperec tűnik a legkorábbinak. Szórványosan előfordult az ékszer a XI. század első felében, s talán a legkésőbbi sírba került darab a noszai lehetett. Megjelenésére esetleg hatással volt a már korábban elterjedt sodrott, mindkét végén hurkos kialakítású karperectípus, esetleg elképzelhető, hogy annak egy egyszerűbb, olcsóbb formája ez az öntött típus. A balkáni párhuzamok alapján pedig csak megerősíteni lehet Mesterházy Károly álláspontját a karperecek eredetét tekintve.

57 Összefoglalás A honfoglaló magyaroknál található huzal és sodrott karperecek kapcsolatai — más ékszerekhez hasonlóan — amint azt már Szőke Béla hangsúlyozta, egyrészt a sztyeppén, valamint az északi törtezüst leletek területén, másrészt pedig a Bizánc holdudvarában fekvő Balkánon figyelhetők meg. A huzalkarperecek egyszerű kialakításuk miatt nehezen köthetők össze az északi vagy a bizánci kultúrkörrel. Ez a karperectípus a korábbi régészeti korok leletanyagában is jelen volt, mivel könnyű elkészíteni. Az ékszert - amint azt már Szőke Béla kimutatta - a magyarok hozták magukkal korábbi szálláshelyükről. Ezt erősíti az orosz kutatás által is magyarnak tartott Szubbotici közeléből előkerült sírok egyikében talált kerek átmetszetű bronz huzalkarperec is. Az ékszer a honfoglaló magyar sírok tanúsága szerint a X. századi középréteghez tartozó és köznépi temetkezések egyik leggyakoribb lelete. A vékony huzalból kialakított, kerek átmetszetű bronz karperecek változatlan formában maradtak fenn a XI. században is, s majd csak a század második felében tűntek el a sírok leletanyagából. A tárgy a magyarokkal együtt jelent meg újra a Kárpát-medencében, amit az is mutat, hogy a honfoglalást megelőző időszak leletei, valamint a szomszédos, más népek által lakott területek emlékanyagában nem található meg. Az ilyen kialakítású karperecek a IX-X. században számos, a magyar szálláshelyektől távolabb eső területen előfordultak. Megtalálhatóak voltak a sztyeppéi és a kaukázusi leletanyagban, a bulgáriai bolgár-török népesség temetőiben és szórványosan az északi emlékanyagban. A bolgároknál - a magyarokhoz hasonlóan - valószínűleg a sztyeppéi kapcsolatok hatásaként értékelhetőek ezek az ékszerek. Az északi területeken, illetve a Dnyeper vidékén talált darabok a kereskedelmi kapcsolatok hatásának is tekinthetők, de akár helyi készítmények is lehetnek, melyek más területektől függetlenül váltak divatossá az adott időszakban. Nem állítható biztosan az sem, hogy a X. század második felében az északi területekkel való kereskedelem hatására jelent meg a magyar leletanyagban a megvastagodó, négyzetes átmetszetű és 56 Meg leli jegyeznem, hogyaz egyik baksi karperec végén a hurok ugyanúgy kifelé áll, mint a többi karperecnél, ez azonban valószínűleg a karperec deformáltságából ered, s ez is befelé fordult, mint a többi. 57 Ilyen ékszer ismert még Bulgária területéről is (VZSAROVA 1976. 372. Obr. 223. 8., 373.). 48