A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez Megjegyzések a viseleti szokásokkal kapcsolatban A magyarok — mind a férfiak, mind a nők és a gyerekek — hordtak karperecet. A férfisírokból a legtöbbször lemezkarpereceket ismerünk, más típusok ritkábban fordulnak elő.

6 A női- és a gyermeksírok esetében valamennyi a korra jellemző karperecforma megtalálható. A fémékszerek mellett nem voltak ismeretlenek a szerves anyagból (például bőrből) készült karperecek sem. Bőrkarperec meglétére enged következtetni a Sárrétudvari—Hízóföld 128. sírjának a leletanyaga. A sírban a jobb alkar mellett kerültek elő azok a leletek, melyek az ásató régész, Nepper Ibolya szerint, valamikor egy bőrre fűzött karkötő csörgői voltak (NEPPER 1991. 45.). Ez a lelet egyben arra is utal, hogy ha nem is minden sírból ismerünk fémből készült karperecet, az nem jelenti azt, hogy az eltemetett karját nem övezhette olyan dísz amely később, az évszázadok alatt elenyészett. A néprajzi anyagban is megtalálhatók a bőrből készült karkötők, valamint a textilből kialakított karpántok (HORVÁT 1980.). A karperecek viseletével kapcsolatban a régészeti kutatás jórészt egységesen úgy foglalt állást, hogy ezek a tárgyak a viselet funkcionális részét alkották. Amint azt többek közt Révész László is megfogalmazta a karosi temetőben tett megfigyelései alapján: a nők „kivétel nélkül könyökük alatt, de legalább az alkar közepéig húzták ékszerüket. Ugyanakkor a férfisírokban leggyakrabban a csukló táján találtuk azokat, vagy legfeljebb az alsó kar harmadánál. Mindezek alapján arra gondolhatunk, hogy a nők valamiféle bő ujjú kaftánt viselhettek. A férfiakat ellenben zavarhatta volna a fegyverforgatásban vagy a vadászat során a libegő ruhaujj, az könnyen beakadhatott volna valamibe, így célszerűnek tűnt azt minél jobban, már a csuklónál leszorítani." (RÉVÉSZ 1996/A. 89.)

7 A karpereceket azonban jórészt csak ékszerként viselték a X. században és nem valószínű, hogy az esetek nagy többségében a ruha leszorítása volt a feladata. A ruha összefogására inkább csak a vastagabb, párban előkerült pántkarperecek képzelhetők el — azok sem minden esetben — a sodrott, valamint huzalból kialakított darabok nem. Erre engednek következtetni az alábbi érvek is. A párban, a bal és a jobb alkaron viselt karperecpárok legtöbbször nem párhuzamosan, hasonló magasságban kerülnek elő a sírokból.

8 Ez a jelenség még megmagyarázható esetleg azzal, hogy az ékszerpár egyik vagy másik tagja a sír esetleges bolygatásakor elmozdult, s így az ékszer a megtalálásakor már nem az eredeti helyéről került elő. A pánt és huzalkarperecek azonban legtöbbször egymagukban a bal vagy a jobb alkaron voltak. Abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy az ékszer a ruha ujját fogta össze, akkor azt is fel kell vetnünk, hogy az eltemetettek mellé bizonyos esetben miért csak egy ékszert tettek; esetleg az így eltemetettek másik ruhaujján textil vagy bőr karkötő volt.

9 Olykor nem egy, hanem három vagy még több karperec került elő egy sírból,

10 illetve az is előfordul, hogy az elteme6

Szőke Béla még úgy vélte, hogy a huzalkarperecek csak a női temetkezéseket jelzik (SZÓKÉ 1962. 66.). Ebből az elképzelésből kiindulva gondolta azt, hogy a korábban magányos sírnak tartott verebi lelet eredetileg egy páros temetkezést takart, melynek a lelettárgyai később összekeveredtek (SZŐKE 1962. 20—21., 66.). Huzalkarperecek viszonylag ritkán kerültek elő férfi sírokból, de hogy ennek a karperectípusnak a viselete sem csak a nőkre jellemző, s a magyar szállásterület különböző pontjain megtalálható, erre a következő leletek is utalnak. Tímár—Béke Tsz majorja II. temetőrészlet 1. sír (KOVÁCS 1988. 146.), Sárrétudvari-Hízóföld 78., 197., 220., 251., 253. sír (NEPPER 1991., NEPPER 1993. NEPPER 1996. 274-275.), Hódmezővásárhely-Szakáihát 15. sír (BÁLINT 1936. 206.), Valkóvár 92. sír (DEMO 1996. 73-74.), Szob-Koliba 40. sír (MIKES 1956. 118-119.), SzobKiserdő 21., 24. sír (BAKAY 1978. 21.). A Valkóvár 92. sírban és a Szob—Kiserdő 21. sírban az antropológiai meghatározás mellett a leletek is árulkodnak arról, hogy az eltemetett katonáskodott. Erre utalnak a valkóvári sírban talált íj csontmerevítés töredékei, Szobon pedig a tegezmaradványok és nyílcsúcsok, valamint a halott mellé helyezett balta. 7

Hasonlóan vélekedett ISTVÁNOVITS 1996. 28. Az elképzelés már Szabó Kálmán összefoglalójában megjelent, aki szerint: „A sírokban rendesen párosával találunk úgy a jobb, mint a bal alsó karszár felső harmadában egyet-egyet. Ezért nem annyira ékszernek, mint inkább bőújjú ruha összefogására alkalmas karikának kell tartjuk." (SZABÓ 1938. 32.) Szabóhoz hasonlóan érvelt Szőke Béla is: „A karperecek nyitott, tehát tágítható voltából, s abból, hogy általában mindkét karon megtalálhatók, arra következtethetünk, hogy szerepük nem a valódi karpereceké volt, hanem a ruha ujjának összefogására szolgáltak (SZÓKÉ 1962. 66.) 8

Erre jó példa Mözs—Szárazdomb 59. sír (MÉSZÁROS 1975. 20.). 'Szőke Béla az általa ismert, s az akkor már közölt leletanyagból kiindulva úgy fogalmazott, hogy: „Aránylag ritkán csak az egyik karon találunk karperecet" (SZÓKÉ 1962. 66.), azonban az azóta feltárt és publikált leletek tükrében teljesen nyilvánvaló, hogy az egy, kerek átmetszetű huzalkarpereccel eltemetettek száma csaknem ugyanolyan nagy mint a két karperecet viselőké. Egy darab kerek átmetszetű bronz huzalkarperec került elő sírból a többi között: Gáva—Vásártér; Ibrány—Esbó halom 7. és 197/a. sír, Pap—Rózsadomb 3. sír, Tímár—Béke Tsz majorja 1/32. és 39. sír, Tiszalök— Kisvajasdomb 4., 13. és 38. sír, Bihar—Somlyóhegy 2. sír, Bordány—Mező dűlő 3. sír, Csongrád—Vendelhalmon az 1955.-ben talált gyermeksírban, Deszk D 10. sír, Deszk-Olaj 4. sír, Gombos 19. sír, Gyula—Téglagyár 45. és 75. sír, Hódmezővásárhely-Szakáihát 2. és 20. sír, Kiszombor B. 18., 127., 137., 217., 313. és 328. sír, Kiszombor E. 1. és 46. sír, Lőrinci—Selypi puszta 4. sír, Mezőberény 74. sír, Nagytarcsa—Homokbánya 2. sír, Nagytőke— Jánoshalom 5. sír, Pusztaszer—Rohai dűlő 1988-ban talált sír, Sárrétudvari XI. sír, Sárrétudvari—Hízóföld 40., 46. és 56. sír, SzabadkígyósTangazdaság 15. sír, Szeged—Algyő 22. és 23. sír, Szeged—Öthalom 17. sír, Szegvár—Szőlőkalja 4. és 78. sír, Szentes—Nagyhegy Nagypatéi utca 6. és 11. sír, Szentes-Szentlászló I. 80., 89. és 103. sír, szolgáltak." (SZŐKE 1962. 66.) Szőreg-Homokbánya 15. sír, Tápé-Malajdok B. 1. és 2. sír, Csekej 127., 301., 604., 616, 618., 626., 635., 661, 676. és 743. sír, Ipolykiskeszi 18, 30, 36, 170, 173, 277, 293, 398. és 463. sír, Karanscslapujtő 4. sír, Letkés-Téglaégető I. 19, 50, 60. és 72. sír, II. 40, 53. és 84. sír, Nemesócsa 2. sír, Ondrohó 6/57. sír, Pilin-Sirmányhegy II. 46. sír, Rád-Kishegy 1956/4. és 17. sír, Szered II. 4/54. és 14/ 55. sír, Szob-Koliba 25. és 40. sír, Szob-Kiserdő 5. és 7. sír, Szob-Vendelin 21, 55, 58, 69, 84, 101, 121. és 122. sír, Tornóc 123, 174, 325, 326, 404, 431, 439. és 475. sír, Bakonykoppány—Kavicsbánya 2. sír, Budakeszi—Barackos 5. sír, Dömös, Eilend—Nagygödör-dűlő 16. sír, Halimba 38, 156. és 438. sír, Majs-Udvari rétek 126, 363, 685, 723, 760. és 782. sír, Mözs-Szárazdomb 8, 29, 49, 70. és 79. sír, Szakony 11. sír, Szárazrét 44. és 83. sír, Székesfehérvár—Demkóhegy 3. sír, Veszprém—Paál László u. 5, 1972/4. és 9. sír, Veréb, Bijelo-Brdo 154. és 174, Valkóvár/ Vukovar 1951/11, III, 92, 115, 326, 365, 390. és 440. sír, Maroskarna/Blandiana B. temető 1, 13. és 15. sír, Vajdahunyad/Hunedoara 41. sír, Várfalva/Moldovene§ti 18. sír. A karperecek általában a jobb — de számos sír esetében a bal karon — voltak. Ez alapján felvetődik a kérdés, hogy ha a sírban egy karperec volt, annak helyzete nem az eltemetett bal vagy jobbkezességét jelölte-e. 35