A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

A beregdaróci református templom területét borító téglapadló, amelynek javítására a szentély déli oldalánál egy oltárlapot(?) használtak fel, minthogy a járószint egy temetkezés miatt meg­süllyedt. A templom területén feltárt vázak érde­kessége, hogy közülük három arccal nyugatnak nézett. A Darócon birtokos földesurak közül a daróci kastélyt elfoglaló Kubinyi László (^ 1646) leányági örököse, a deregnyői kastélyban lakó Pongyeloki Galambos László (í 1670-1672) már biztosan nem a katolikus vallást követte, ugyanis egy 1672-es tanú­vallatási jegyzőkönyvből tudjuk, hogy udvarától a da­róci prédikátor évente egy-egy sertést kapott (MOL P 474. 1. cs. 1. tétel). A Darócon birtokos nemesség kegyúri joga a birtokjog öröklődésének megfelelően alakult, így a kegyúri jog jelentős részét is ő, valamint örökösei birtokolták. Ebből kifolyólag a fiát, Galambos Feren­cet {^Ylll-YllS)^ képviselő daróci prefektus, Morgai Imre, ura örökségének jogán Daróczi Ferenc - nyilván a templom főhelyén álló - festett „szék"-éből, padjából hallgathatta az istentiszteletet. Ez oly mértékben fokozta a birtokjogi ellentétek miatt amúgy is felgyülemlett feszültséget, hogy a Daróczi család fiágának egy szintén Márton (ÍM 702) nevű tagja, László fia - az utolsó (Bereg-)Daróczi - 1693-ban jobbágyaival egyszerűen szétverette és a saját padjába építtette be Daróczi Ferenc „szék"-ét (MOL P 450 6. cs. fasc. XVII. 1-76.). 37 A XVIII-XIX. században a Galambos-családba benősült Lónyayak lettek a falu legjelentősebb urai. 38 Ebben az időben került sor a templom következő, nagy átépítésére. 1832 és 1838 között lebontották a szentély boltozatát és diadalívét, valamint az épület nyugati falát és új homlokzatot emeltek. 39 Az 1733-1779­ben említett harangláb (ACP 80.) szerepét a homlokzati torony vette át. Lebontották a koronázópárkányt, egyik elemét a járó-szint felemelése miatt az ekkor megemelt déli kapu küszöbköveként használták fel. Minden bizonnyal ekkor bontották le a XVIII. században már romosként említett sekrestyét is. Az ekkor szétbontott szentély-boltozat bordái a torony támpilléreibe, a sedilia és a sekrestyeajtó elfalazásába, a szentély magasításába, valamint a sekrestye nyugati falából kialakított támpillérbe kerültek. A diadalív köveit a hajó kibővítésében hasz­nálták fel. Egykor fazsindely fedte az épületet, melynek felújítására 1853-ban került sor. 40 A templom a műemléki helyreállítást megelőző alakját az 1862-es tűzvészt követően kapta. Az 1863­1868 közötti újjáépítés 41 során a szentélyt a hajó ma­gasságába emelték. Átalakították az ablakokat, kőrá­csaikat a korábbi szószék alapozásában és a déli ajtó elfalazásában használták fel. Az egyik osztósudár darabja a középkori nyugati falba beleásott meszes­gödörből került elő. E periódus emléke a karzat, mely­nek oszlopait a középkori nyugati fal maradványára és az oltáralapozásra állították, valamint a szószék. A temp­lombeli székek és kar készítéséért 1888-ban fizettek az asztalosnak. Ugyanekkor újrazsindelyezték a templomot. A torony újrazsindelyezésére 1890-ben került sor. 1895­ben tervbe vették a torony magasítását. 1897-ben a va­kolatot javították. 42 A műemléki helyreállítás 1994-ben fejeződött be. A rekonstruált sekrestyével kiegészített épület megjelenésében ennek köszönhetően a középkori jel­leg vált meghatározóvá, amelynek hangsúlyos eleme az anastylosisszal visszaépített bordás szentélyboltozat. Az 1862-es pusztulás után készített berendezés a szükséges változtatásokkal visszakerült a templomba. A falkutatás Szekér György és munkatársai: Krcho János, Wittinger Zoltán és Vida Szilárd mun­kája, a régészeti és történeti kutatást Balázsik Tamás végezte. Az építészeti feladatokkal Szekér György fog­lalkozott munkatársaival: Krcho Jánossal és Wittinger Zoltánnal, a kőszobrászati munkák Kovács Istvánnak köszönhetőek. Balázsik Tamás Országos Műemlékvédelmi Hivatal H-1250 Budapest, Pf. 6. 36 Galambos Ferenc, aki Deregnyőn udvari prédikátort is tartott, egy 1666-os forrás szerint az Eperjesen állítandó evangélikus iskola számára 300 forintot adományozott (MOL P 474. Les. 2. tétel). Galambost, aki 1685-ben Thököly ungvári kapitánya volt, Lipót császár 1686-ban aranylánccal tüntette ki. Később Rákóczi ecsedi főkapitánya, tiszántúli vicegenerálisa (THALY 1872. 172., MOL P 474. 1. cs. 1. és 2. tétel). 37 Galambos egy 1699-es levelében úgy jellemzi az igen peres embernek tartott Daróczit, és ezzel, ha eltúlozva, életmódjára is utal, mint aki egy szekér káposztának a tetejében ül, s ott vásárolja a répával együtt a maga és talán a nemzete becsületét is (MOL P 450. 6. cs. fasc. XVII. 1—76.). Daróczi, aki egy 1700-ban kelt levél szerint még egy nemes fogságra vetésétől sem riadt vissza (P 450. 17. cs. fasc 2. 15—16.) Galambosban emberére akadt: a vele való perlekedés miatt koldusbotra jutott. Sőt a vármegye 1702-ben megfogását is elrendelte (P 450 6.cs. fasc. XVIII. 1—44.). Daróczi megmaradt javai Jászai Zsuzsannától született lányai, Éva és Judit révén Sulyok Ferencre és Gulácsi Sándorra szálltak (MOL P 450. 6. cs. fasc. XVIII. 1—44.). 38 Galambos Ferenc lányát, Sárát, ifj. Lónyay Ferenc, Rákóczi Ferenc hadi kormányzatának ruházati biztosa vette feleségül 1715 és 1727 között (NAGY 1860. 167., MOL P 450 6. cs. fasc. XVIII. 1-44, MOL P 474. 1. cs. 1. tétel). 39 A beregdaróci ref. egyház pénztárkönyve 1829-től. Csiszár Árpád. OMvH Adattár. 40 A beregdaróci ref. egyház pénztárkönyve 1829-től. Csiszár Árpád. OMvH Adattár. 41 A beregdaróci ref. egyház pénztárkönyve 1829-től. Csiszár Árpád. OMvH Adattár. 42 A beregdaróci ref. egyház pénztárkönyve 1829-től. Csiszár Árpád. OMvH Adattár. 221

Next

/
Thumbnails
Contents