A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén A szegényes leletanyag azonban egyáltalán nem ritkaság e tájegység temetőiben, s nem magyarázható önmagában a sírok bolygatottságával, hiányos voltával sem. Ha csak e lelőhely szűkebb környezetét vesszük szemügyre, amennyiben a tuzséri, s a vele szomszédos eperjeskei vagy bezdédi temetők sírjai közül kiemeljük a tarsolylemezes, készenléti íjtegezes négy temetkezést, e legendás „gazdag" temetők gazdagságából semmi sem marad. A fennmaradó 35 sír mellékleteiből összesen nem tudunk kimutatni 35 dekagramm ezüstöt! Ez szinte hajszálpontosan annyi, mint a 937-ben Capua alatt váltságdíjként szerzett zsákmányból megemlített három ezüstkanál súlya (GYÖRFFY 1986. 244.). Elgondolkoztató e tény még akkor is, ha azzal számolunk hogy e közösségek vagyonának tetemes részét inkább az állatállomány alkotta, és azok a finom textíliák, selymek, brokátok, prémek, amelyek régészetileg nem vagy csak nagyon ritkán mutathatók ki. A fent említett nemesfémmennyiséget vagy annak akár a dupláját is megtalálhatjuk viszont egyes gazdag férfi vagy női sírokban (Zemplén, Karos II/ 52. sír, Geszteréd, Rakamaz, Törtei, Balotaszállás stb.). A társadalmi-vagyoni különbségek alighanem jóval nagyobbak lehettek a honfoglaló magyarok körében már a X. század első felében, mint azt a korszak kutatóinak egy része gondolja. Mindezek után adódik a kérdés: hol lehetett a helye a tuzséri közösség tagjainak a korabeli ranglétrán? Nos, a csúcson aligha, de még a felső harmadban sem. Alighanem az itt, s a hasonló temetőkben elhantolt férfiakban és nőkben kell látnunk azt a X. század eleji szabad magyar köznépi réteget, amelyet a kutatók jórésze már évtizedek óta oly lázasan keres, de amelyet valamilyen optikai csalódás miatt nem fedezett fel. Révész László Magyar Nemzeti Múzeum H-1370 Budapest, Pf. 364. Irodalom BAKAY 1978. Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén. [Gräberfelder an der Eipel aus der Zeit der ungarischen Landnahme und Staatsgründung.] StCom 6. 1978. BÁLINT 1991. Csanád Bálint: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11. Budapest 1991. CSALLANY 1959. Dezső Csallány: Ungarische Zierscheiben aus dem X. Jahrhundert. ActoArchHung 10. 1959. 281-325. DIENES 1956. István Dienes: Un cimetière de Hongrois conquérants à Bashalom. [Венгерский могильник времени завоевания родины из Байкалом (ком. Сабольч).] ActoArchHung 7. 1956. 245-277. DIENES 1957. Dienes István: A bashalmi (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglaláskori magyar temető. ArchÉrt 84. 1957. 24-37. DIENES 1961. Dienes István: A honfoglaló magyarok. In: A kisvárdai vár története. Szerk. Éri István. Kisvárda 1961. 95-196. DIENES 1964. Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról. [Les aumôniéres hongroises de l'époque de la conquête.] FA 16. 1964. 79-112. DIENES 1965. Dienes István: A honfoglaló magyarok. In: Orosháza története és néprajza. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza 1965. 136-174. DIENES 1996. Dienes István: A Szabolcs megyei honfoglalás és kora Árpád-kori temetők terepbejárási naplója. (Jegyzetekkel ellátta: Németh Péter). In: Tanulmányok, közlemények a honfoglalás emlékére 896-1996. Szerk. Németh Péter. SzSzBSz 31. 1996/2. 287-372. DOMBAY 1960. Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában 1. [Friedhöfe aus der Árpádenzeit im Komitat Baranya l]JPMÉ 5. 1960. 135-157. ÉRY 1977. Éry Kinga: Embertani adatok a Felső-Tisza vidék X. századi népességéhez. [Anthropological data of the tenth century population of the Upper Tisza region.] Anthr. Közi 21. 1977. 15-30. 21