A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

Balázsik Tamás A terület egy XII. századi királyi adomány eredményeként a német eredetű Gutkeled nemzetség kezére került.

6 Beregdarócot a nemzetségnek azon ágából származók birtokolták, akiket a Sárváron (Nagyecsed mellett, Szabolcs megyében) felépített monostorról Sárvármonostoriként tartanak számon (KARÁCSONYI 1901. 72-80., WERTNER 1891. 247-269.). Az itt birtokos nemzetségbeliek közül az egyik az 1301ben vagy előtte kihalt Chama ága volt, amelynek Daróc déli felén kívül Kirván, Gelénesen (Borsóvá vármegye), Pechén (Pete - Szatmár vármegye) és Enduson (Szabolcs vármegye) voltak birtokai (FEJÉR 1829/44 VIII. 18.). A falu másik fele az 1284 körül feltűnő Daróci István (ZICHY I. 66.), majd fia János kezén volt, s ezt valószínűleg közösen birtokolták Daróczi Simonnal. Tekintettel arra, hogy Simon fia Máté 1363 előtt feleségül vette János lányát Daróczi Klárát (ZICHY III. 220.), Simon ágának még a XIII. században el kellett válnia Istvánétól, hiszen a kánonjog szerint a házasságkötésnek a vérrokonság negyedízig volt akadálya (WERBŐCZY 1898. I. rész 107. cím). A falu nevét predikátumként felvevő, eszerint nyilván itt is lakó

7 Darócziak voltak - a XV. századtól forrásokkal is igazolhatóan - az itteni Szent Márton anyaegyház kegyurai. Mint kegyurak, valószínűleg ők állították a papot,

8 és feltehetően itt is temetkeztek, legalábbis a nemzetség mind erősebb széttagolódásától kezdve. Arra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, hogy mikor vette kezdetét Darócon e gyakorlat, mindenesetre a sárvármonostori főág négy ágából az egyik képviselője, Várdai János, ragaszkodva a sárvármonostori kegyuraság őt illető részéhez, azért tiltakozott 1337-ben, mert az egyébként a Darócziakkal közös alágból származó Detre fia (Atyai) Mátyás, Balkányi János fiai, László és Fábián, valamint a negyedik ágból származó Miklós fia Ellős (a Gacsályi család őse) az ő tudta nélkül adta el a sárvári monostorban bírt és a hozzá tartozó részeit Báthori Bereck fiainak, János és Miklós mesternek, noha az, a közelebbi rokonság jogán őt illette volna meg (ZICHY I. S 10.). A beregdaróci templomban 1991-ben végzett régészeti kutatás során feltártuk a ma is álló épület belsejében a pápai tized jegyzékekben említettel

9 azonosítható Árpád-kori templom maradványait. A korai épület falát törtkő alapon téglából rakták, kb. 90 cm-es 2. kép Az Árpád-kori kapu kövei Abb. 2 Die Steine des arpadenzeitlichen Tores vastagságban. A megfigyelt részeken a téglák egymás mellett futó sorokban helyezkednek el, néhány átkötéssel. A hajó belső szélessége kb. 5,4 m, hossza a ráépített falak alatt követhető maradványok tanúsága szerint kb. 9 m volt, vagy valamivel több. Apszisa - amennyire a későbbi temetkezések során csaknem teljesen elpusztított maradványaiból meg lehetett állapítani - ívesen záródott. Noha a későbbi temetkezések során az apszis falát csaknem teljesen kiszedték, kis részlete előkerült a mai szentély délnyugati sarkánál. Diadalívének maradványára építették rá a gótikus templom diadalívét. Az egykori szentély falán vakolatnyomok is maradtak. Járószintje talán a téglafal aljához igazodó, a bolygatatlan talajon mutatkozó habarcsos szinttel azonosítható. A Szekér György vezette falkutatás során több, lépcsős tagolású kőelem került elő, amelyek egy kapu keretelésének darabjai lehettek (2. kép). Az északnyugati támpillérmaradványból kibontott rézsűs kőlap talán párkányhoz tartozott. Egy további, szintén építőanyagként felhasznált nyíláskeret-töredék az Árpád-kori templom bizonyos mértékű átalakítására utalhat. Több - a gótikus épület alapfala által részben takart - sírt is feltártunk. Ezek tájolásuk alapján két csoportra oszthatók: egyik részük tájolása igazodott a korai temploméhoz, arccal keletre néztek; a másik csoporthoz tartozókat - ezek egyikére ráástak egy keletnek tájolt sírt - arccal délkeletnek tájolták. Ez az egyetlen nyom, amely arra utal, hogy esetleg a korai templomot megelőző temetővel is számolhatunk. Minden bizonnyal a korai templomot említik az 1435-ös és 1436-os összeírások (ZICHY VIII. 581— 582.), amelyekben azt olvassuk, hogy az épület torony nélküli kő, vagyis nem fából lévő templom volt,

10 6 A Gutkeled nemzetségről: Kézai Simon: A magyarok viselt dolgai. In: A magyar középkor irodalma. Válogatta: V. Kovács Sándor. Budapest 1984. 159., 197. KARÁCSONYI 1901. 19-20., GYÖRFFY 1963. 523., Magyarország története I. Szerk. Bartha Antal. Budapest 1984. 956., 881., KRISTÓ 1983. 4L, NÉMETH 1988. 120-121. 7 Az 1378-ban megintésükre Darócra érkező konventi küldöttek „otthon" találták Daróczi János fiát Lászlót és fiait (ZICHY IV. 81.). 8 1397-ben Zsigmond király egy levelében mint régi szokásra hivatkozik arra a gyakorlatra, amely szerint Bereg megye urai, comesei és nemesei a maguk akarata szerint iktatják be és teszik le az egyháziakat. (Zso 524.) 9 Papja, Benedek (sacerdos) 1334-ben 4, majd 3 garas pápai tizedet fizetett: GYÖRFFY 1963. 538. 10 Ebben az értelemben használták a kifejezést pl. a téglából épített gyügyei templomra is 1500-ban (GERGELYFFY—GILYÉN 1986. 318.). A középkori birtokbecsükben ugyanis az értékhatár a kő- és a fatemplom, illetve kápolna, nem pedig a kő- és a téglatemplom, illetve -kápolna között húzódott. 208