A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése

Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése Ülőpadok Az egyszerű, népies barokk stílusú ülőpadok a XVIII. század második felében készültek (19. kép).

5 Karácsony Endre gondnok állítása, miszerint a padok 1827-ben készültek, korrigálásra szorul (GERE 1999.13.). A késő barokk darabokat a többi berendezési tárggyal együtt pusztán átdolgozták, átfestették. Ezekhez hangolhatták később a karzatok mellvédjének 1833-as kifestését, az északi új karzatszakasz létesítése kapcsán. A szentélyben két padsor található, a hajóban szintén. A szószék mellett egy-egy egysoros pad található a déli falnál és vele szemben. A festett oldallapok és mellvédek felülete kopott, fekete szegélydíszük viszont ép. A szentély északi oldalánál lévő padsor mellvédje fekete keretezésű, a sarkok felé kifutó hullámvonalakkal. A famennyezetnél láttunk ilyen díszítést, tehát ez korábbi lehet (20. kép) (Kiss 1998. 3.).

6 A padmellvédek jelenlegi, márványozást imitáló festése a karzatmellvédekével egyező, mint a szószék és a Mózes-pad esetében. Az ülőpadok restaurálását a szakember halaszthatónak ítélte (VERES—Kiss 1993. 5.).

7 Az íves végű padszélek kialakítása furészeléssel történt. Festésük eredeti, kék alapon fekete vékony szegélydísszel, mely néhol szépen ívelten, kacskaringósan rajzolt (21. kép). A padmellvédek eredeti festése is kék lehetett, a betétekben széles fekete osztókeretekkel. Ugyanilyen módon, kék alapon vékony fekete keretezéssel díszítették a nyugati karzatalj és -feljáró oldallapjának felületét, melyek ma is eredeti állapotban láthatók. A déli falnál sok pad mellvédje lyukas. Homlokoldaluk zömét az 1827—30 között készült, rozsdaszínű márványozás-imitáció fedi, mely alatt mindenütt megtalálható a régi, kék—fekete festés. Egyedül a keleti rész padmellvédjeinek festése őrzi az eredeti állapotot: a betétmezőkben sötétzöld kerettel övezett vörösesbarna márványozást, világoszöld osztókkal tagolva. Úrasztala 1807-ben Farkas Mária hajadon készíttette el az Úrasztalát (Kiss 1878. 519.). Ez ma már nincs meg. Tóth Gyula lelkész 1918-as híradása szerint egy másikat készíttetett özv. Kópis Dánielné Karay Borbála (TTREL 1. 8. c. 2., 3.). Ez utóbbi holléte szintén ismeretlen. Karzatok A gyügyei templom mai L-alakú, a nyugati és északi hajófalnál húzódó egységes mellvéd-díszű 5 Református templomok Magyarországon 172. 6 A sarkok felé kifutó fekete hullámvonalakról már a famennyezet kapcsán szó esett. 7 Az anyagi forrásokat az értékes, romló mennyezet restaurálására kell fordítani. karzata eredetileg két eltérő periódusban készült, mai állapota a későbbi — 1833-as — átalakítások eredménye. A megyei topográfia még stílusbeli egységet feltételezett (copf, XIX. század eleje GERGELYFFY—GILYÉN 1986. 318.). Ez kutatásaink nyomán azóta módosult. A nyugati karzat A nyugati karzat eredeti festéséből a karzatalj világos—kék, fekete szegélyű díszítése maradt meg. A feljáró oldalán szintén láthatjuk a kék festést és a fekete, vékony szegélydíszt (22. kép). E díszítés a XVIII. század közepére tehető, ekkor a templomnak minden valószínűség szerint csak nyugati karzata volt. Ezzel egyidőben készültek az ülőpadok és a szószék. A karzat járófelülete is eredeti. A könyöklő régi deszkái néhol másodlagos elhelyezésben láthatók a nyugati karzaton, ez a későbbi mellvéd-átalakítással, majd még későbbi orgonaelhelyezéssel függhet össze. Ezekből még az északi karzatkönyöklőre is jutott. Az északi karzatalj festése — új deszkázaton — utánozni próbálja a nyugati karzatalj eredeti festését, kevés sikerrel. Ez is bizonyítja, hogy a két karzat nem egykorú és a cél az egység illúziójának megteremtése volt. A nyugati karzat mellvédjét 1833-ban, az északi karzat építésekor egységes, márványozást imitáló, rózsakosaras plasztikus copf—biedermeier díszítéssel látták el. Legkésőbbi része az orgonát magában foglaló előreugró szakasz, melyet elől orgonasípokat utánzó, plasztikus (ma metálozott) díszítés borít. Az egykor itt lévő rózsás mellvédlapot másodlagosan, alulra építették be, mely szintén az átalakítás bizonyítéka (22. kép) (VERES-KISS 1993. 2-3.). Mivel 1918-ban azt írják, hogy nincs orgona (TTREL 1.8. c. 2., 2.), ez lehet a nyugati rész kialakításának „terminus post quem

M-je. Lehet, hogy 1927-ben, a tetőgerendák cseréje és az új tetőfedés kapcsán történt a nyugati karzatrész átalakítása, ez azonban csak feltevés. Az északi karzat A szakirodalom — a levéltári források alapján — alátámasztja, hogy az északi karzat felállítása 1833ban történt. „Létesítésén Józsa László gondnok buzgón fáradozott." (Kiss 1878. 519., VÁRADY 1991. 645.). Az L-alakú karzatot összesen négy, stilizált akantuszleveles fejezetű faoszlop támasztja, ebből kettő az északi karzatrészen, egy a nyugati részen, egy pedig a két karzatrész találkozásánál helyezkedik el. Az oszlopok színe kék, az oszlopfők fehérek. Ez utóbbiakat átfestették (24. kép). A karzat általános állapota jó, restaurálása halasztható (VERES—Kiss 1993. 4—5.). 195