A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Nógrády Árpád: A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere (Beregszász lakosságának gabonavásárlásai 1530-ban és a Jagelló-kori malomvámok)

A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere vetéssel összefüggésbe nem hozható,

17 az őszire való gondos felkészülés esetleges elvi lehetőségét pedig a gabona nagyarányú — s mint később látni fogjuk éppen tavasszal és nyár elején magasba szökő —szezonális áringadozása teszi tarthatatlanná.

18 Azaz nem lehet szó sem a magnak való beszerzéséről, sem tartalékok felhalmozásáról. így pedig szinte bizonyosra vehető, hogy a drágaság idején egy-egy oktály búzájukért akár adósságot is vállaló szegények tettét egyetlenegy cél: a mindennapi kenyér megszerzésének vágya vezette. A felsorakoztatott jelek tanúbizonysága szerint a lajstrom adatai mögött Beregszász kenyérgabonafogyasztásának egyik meghatározó piaci csatornája áll. E beszerzési forrás ugyan messze nem azonosítható a város búzaszükségletével, ám a kenyérnekvalót piacon beszerzők „fogyasztási-normájának" vázlatos felmérésére lehetőséget ad. Mint fentebb láttuk ezek köre 83—86 családra (pontosabban háztartásra) tehető, s ha kissé szkeptikusan a csupán vezetéknevük azonossága alapján egybetartozónak vélt személyeket kivétel nélkül önálló családok reprezentánsának tekintjük, számuk akkor sem nő 98 fölé. Annak érdekében, hogy a normát körvonalazni kívánó becslés, legalábbis alsó határán, túl sokat ne tévedjen, egy-egy háztartás lélekszámát — a szakirodalom újabb eredményeinél kissé magasabbra téve — 7 főnek vettem.

19 Ekképpen 581-684 személlyel és 549 oktály gabonával számolva, s a negyedéves ered-ményt teljes esztendőre vetítve 190—225 kg-os egy főre eső kenyérfogyasztáshoz jutunk.

20 Sok ez vagy kevés? Mindenekelőtt ne feledjük, hogy átlaggal, mégpedig egy viszonylag széles minta (gyermekek, asszonyok és öregek fogyasztását is magába foglaló) átlagával állunk szemben. S ha figyelembe vesszük, hogy a délnémet városok számadásaira épített elméleti modell szerint a XV. századi jólétet élvező bajor ácsmunkás öttagú családjában 150 kg rozs az egy főre jutó évi átlag, a gazdag észak- és közép-itáliai városokban pedig a széleskörű felmérések a XIV—XV. századra 55—70 dkg között ingadozó napi kenyér-, illetve búzafogyasztást valószínűsítenek, akkor bizony a kelet-magyarországi mezőváros 50—60 dkg-os hétköznapi kenyéradagja korántsem alacsony érték.

21 De egyedi. Egy különleges forrás értékelésének eredménye. Ezért a Beregszászon kirajzolódó képet más települések gabonafogyasztásával is össze kell vetnünk. Méghozzá úgy, hogy az egyrészt vitathatatlanul a fogyasztás oldaláról történjék meg, másrészt törekedve arra, hogy a vizsgálódások homlokterében egy oppidum után az igazi város és a falu horizontja is megjelenjen. * * * A lisztté őrölt gabona kényes jószág. Száraz helyen is csak rövid ideig áll el, majd óhatatlanul megavasodik. Vagy ahogy Debrecen környékén mondták, megpondrósodik. Különösen hamar romlott a középkor és kora újkor teljes őrlésű, szitálatlan, magas korpatartalmú — a munkácsi udvarbíró által 1573ban csak farina furfuracea néven emlegetett — lisztje. A kenyérnekvaló e „gyarlóságát" a középkori háztartások kis tételekben történő többszöri őrletéssel ellensúlyozták, mindig csak annyi gabonát hordva a malomba, amennyit rövidtávú szükségletük megkívánt. E kényszerű szoros kapcsolatnak pedig vizsgálódásaink szempontjából az a hozadéka, hogy az őrlés fejében szedett vám éves összegén keresztül egy-egy malom „vonzáskörzetének" kenyérgabona-fogyasztását rekonstruálhatjuk. A korszakban ugyanis a malomvám mértéke a garatra felöntött búzának legfeljebb tizedrészét tette ki, a molnárt pedig általában a malomvám harmadanegyede illette meg.

22 Mindebből pedig a fentebbi gondolatmenet folytatásaként az következik, hogy a 17 Tanú erre mindenekelőtt az 1568. évi tizedjegyzék és Nyárády Albert számadáskönyve, amely vernaliat nem is említ. 18 Szűcs 1984. 24. Pozsony példáján 60% körüli éves ármozgást említ. FÜGEDI 1968. 21. szerint az éves változás 100%. A kérdéssel kapcsolatban ld. még a jelen munka 27. jegyzetét! 19 Kubinyi András a közelmúltban országos átlagnak 6,2-es szorzószámot javasolt (KUBINYI 1996. 139.). 20 A számítás értékeléséhez az alábbi részleteket kell még ismerni. 1. Az oktályok száma természetesen a vidékiek vásárlása nélkül értendő. 2. Hogy egy liter búzából mennyi kenyér lesz, az több mindentől — elsősorban a liszt kiőrlésének arányától és a dagasztás során használt víz mennyiségétől — függ. Jelen esetben a szerencsés véletlennek köszönhetően nem kellett valamiféle „elméleti-kenyeret" fabrikálni, az 1573. évi munkácsi számadások ugyanis rendkívüli részletességük folytán a környékbeli kenyér legapróbb rejtelmeibe is beavatják az érdeklődőt, s én ezt a kenyeret „ültettem át" a beregszászi adatok közé. Ezek tanúsága szerint a várban ezerszám sütött kenyér búza és rozs mixtúrájának teljes kiőrlésű korpás lisztjéből {farina furfuracea) készült. Noha a kor megítélése szerint sem számított minőségi őrleménynek, mégis úgy tűnik, hogy az uradalom vezető officiálisai is beérték ezzel (a számadások ugyanis csak egyféle kenyérről számolnak be), nem utolsósorban nyilván azért, mert e liszt használatát a minőségi kifogások ellenére egy rendkívüli érv indokolta. A malomkimutatások szerint 1 kassai köböl búzából 1,25 köböl farina furfuracea lett, s minthogy egy köböl efféle korpás lisztből a kamarai előírások szerint 35 darab, egyenként közel másfél kilós kenyeret sütöttek, tehát egy liter szemes gabonából (a korpa nagymérvű, s ma azt mondanánk, hogy igen egészséges felhasználása révén) egy kiló kenyérhez jutottak (Nyárády Albert munkácsi udvarbíró számadáskönyve, 1573-ból: MOL MKA (E 554) Városi és kamarai iratok Fol. lat 1273. 28—51 fóliók). 21 A bajor háztartás adata ABEL 1980. 59. Az olasz városok fogyasztását idézi MONTANARI 1996. 127. A szerző által is használt adatokat közlő tanulmányhoz (MAZZI 1980.). 22 ILA 1964. 417-418. számos példával, melyek a forrásadottságok folytán kivétel nélkül Mohácsot követő állapotot mutatnak be. Az 1526 előtti forrásokban mindezidáig furcsa módon egyetlen malomvám-adat sem bukkant fel. A molnárnak a munkácsi uradalomban 1/3-ad rész járt (Nyárády Albert munkácsi udvarbíró számadáskönyve, 1573-ból: MOL MKA (E 554) Városi és kamarai iratok Fol. lat. 1273. 14—23 fóliók). 161