A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Nógrády Árpád: A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere (Beregszász lakosságának gabonavásárlásai 1530-ban és a Jagelló-kori malomvámok)

Nógrády Árpád 80. 1 Dorothee uxori Matthei Balog aliter Nitray dedi mensuram unam pro d. XX solvit 88. 2 Anna Balog dedi duas mensuras pro d XL solvit 110. 1 Anna Borsway, filie Matthei Balog dedi mensuram unam pro d. XX solvit 111. 4 eidem mensuras quattuorpro d. LXXX Noha a pusztán nevek alapján történő azonosítások több-kevesebb bizonytalanságot óhatatlanul hordoznak magukban, mégis a közölt bejegyzések alapján úgy vélem, a fenti személyek együvé tartozása nagy valószínűséggel feltételezhető. Figyelmünket egyelőre csupán a névhasználat jellegzetességei felé fordítva, mindenekelőtt az feltűnő, hogy Borsvai Anna egy esetben a manapság is divatos eljárást követve, a -né toldalék helyett csupán hites ura vezetéknevének bediktálásával fejezte ki házas voltát. Eljárása némiképp sajátos ugyan, ám korántsem volt egyedi — ily módon ugyanis rajta kívül még négy asszony és egy özvegy nevezte meg magát —, s ami a legfontosabb, a fél tucat szereplő egyikénél sem tekinthető következetesnek.

16 Női emancipációra tehát aligha, egy-egy család többszöri visszatérésére viszont — úgy vélem — annál inkább lehet e sorokból következtetni. A lajstrom biztos visszatérőit (az azonos vezeték- és keresztnévvel jelölt férfiak és nők, valamint a keresztnévvel és a férjük nevével szereplő asszonyok és özvegyek számát) eképpen kibővítve 29 családról állítható, hogy a tavasz folyamán és a nyár elején — gyakran jelentős időközökkel tarkítva — búzavásárlás céljából többször is felkereste a provisor udvarát. S ha engedünk a csábításnak, és az azonos vezetéknév alatt bejegyzett vevőket is párokba rendezve, illetve a már létező famíliákhoz társítva egy kenyéren élőknek tekintjük — például Bevitéz Jánost Bevitéz Benedekkel és ennek Orsolya nevű feleségével —, akkor a létszám 32-re, vásárlásaik együttes száma pedig 84-ről 99-re nő. E szűrők segítségével a „számlakönyvben" rögzített búzavásárló beregszászi famíliák számát 83— 86 főben határozhatjuk meg. A fenti adatok szerint közülük minden harmadik (35—40%) átlag háromszor vásárolt gabonát a kérdéses negyedév alatt. E többször jelentkező, szinte kizárólag nőkből álló vevőkör súlyát mutatja, hogy a tranzakciók közel kétharmadát velük bonyolították le, s a gabona felét is körükben értékesítették (594 oktályból 311-et), méghozzá többségében kis tételekben. E megállapítás a lajstrom egészére nézve is igaz. Az összes adásvétel 90%-át ugyanis a 300 litert meg nem haladó vásárlások alkották, s az értékesítés gerincét még e határon belül is az 1—2 oktályos vételek jelentették (a 156 bejegyzésből 81-et!). Voltak persze olyanok is néhányan, akik ha mentek, sokat vettek. Mint például a Mindszentek utcában, a város egyik előkelő helyén lakó Mihály, aki ugyan csak egy ízben hajtott át a provisorhoz gabonáért, ám akkor mindjárt 1500 literrel vett belőle. Úgyszintén jelentős tétel került bejegyzésre Muzsai Balázs és Kalmár Illés neve mellé — 400 illetve 600 liter —, ám a férfiak a nagy volumenű vásárlások terén sem kerekedtek a nők fölé. Alföldi Krisztina 16, Maday Anna 15 és Seresné Katalin 10 oktályos vásárlása mindezt jól tükrözi, nem is szólva bizonyos Bácsi Máté Dorottya nevű nejéről, aki sorrendben 5, 20, 15 és 16 mensúrás beszerzéseivel az uradalmi officiális legfontosabb ügyfele volt. Mert a nők — Szegényné (Zegynne) kevéske búzájától kezdve, a lajstrom 6—8 oktály körül körvonalazódó atlagán át egészen a jóval 10 mensúra fölött kezdődő, vélhetően nagygazdabeszerzésekig bezárólag — az értékesítés minden szintjén jelen voltak, és bízvást állítható, hogy meghatározó módon voltak jelen. De vajon mi áll e különös, a nők középkori társadalmi súlyát már-már „bántóan" felülreprezentáló jelenlét hátterében? Miféle szerepkör lehetett az, amely jól láthatóan függetlenül a beregszászi asszonyok vagyoni helyzetétől szegényre és gazdagra egyaránt kötelességet rótt? Ha gyors számvetést készítve felidézzük az eddig elmondottakat, a gabona értékesítésének a három tavaszi hónapon át tartó és a nyár elejébe is benyúló hosszú folyamatát, a helybéli vásárlók majdhogy kizárólagos voltát, az apró tételekben csörgedező vásárlásokat és az újra és újra visszatérő női vevők alakját, akkor a kérdésekre egyetlen reálisnak tűnő válasz kínálkozik: a kenyérkészítés hagyományosan női feladata. A következtetés létjogosultságát a „számlakönyv" hitelnyújtásról árulkodó széljegyzetei is megerősítik. E bejegyzések szerint 15 személy (12 nő és 3 férfi) kapott hozómra — jobbára nem túl sok — gabonát. A kérdés nyilvánvaló: mi indíthatott némelyeket arra, hogy a búzából akár hitelbe is vegyenek? Hiszen Beregszászon és környékén, ahol a kenyérnekvalót kizárólag ősszel vetették, a hitelbe történő vásárlás a tavaszi 5 A félkövéren szedett számok az egyes „itemeknek" a lajstromban elfoglalt helyét jelzik: Bagoly Ilona (2. Elene Bagoly; 53. Elene uxori Elte Bagoly), Dajka Katalin (1. Kathetyne Dayka; 56. és 90. Katherine uxori Emerici Dayka), Kazony Dorottya (44. Dorothee uxori Egidii Kazon; 63. Dorothee Kazony), Thyhor Katalin (51. és 107. Katherine uxori Gregorii Thyhor; 143—144. Katherine Thyhor) — Az özvegy: Oroszi Dorottya (16. Dorothee Thome Orozy; 29. Dorothee Orozy; 108—109. Dorothee relicte Orozy). 160