A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Nógrády Árpád: A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere (Beregszász lakosságának gabonavásárlásai 1530-ban és a Jagelló-kori malomvámok)

A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere jegyzék 1530-ból, s ennek segítségével megkísérelhetőnek tűnik a Felső-Tiszaháton fekvő jelentős oppidum, Beregszász kenyérgabona-fogyasztásának rekonstrukciója. Sőt, mintha — némely más forrás bevonásával — általánosabb következtetések levonására is alkalmasnak bizonyulna e jegyzék. * * * Az alábbiakban részletesen ismertetendő forrás a Nádasdy levéltárban, a családdal közvetlen kapcsolatban nem álló vegyes iratok között, egy — János király Bereg megyei bevételeiről készült — 1530. évi. számadás részeként élte túl a századok viharait.

7 Fennmaradása annak köszönhető, hogy hivatali ügymenet során az akkori alkincstartó, Nádasdy Tamás kezébe, majd utóbb levelesládájába került, s így a Szapolyai levéltár pusztulásakor az ott őrzött oklevelek és iratok sorsában nem kellett osztoznia. A 9 oldalas, 156 bejegyzést tartalmazó homogén összeírás az „Exitus frugum decimalium per manus meas ad vendendum" címet viseli, s hogy jellegéről világos képet alkothassunk egy részletét ideiktatom: 3 Catherine Dayka dedi mensuras trés singulas per denarios viginti, que faciunt d. LX solvit 2 Elene Bagoly dedi mensuras duaspro d. XL solvit 3 Dorothee, uxori Andree Kys Pal dedi mensuras tres pro d. LX solvit 1 Ursule Francisci Kowach dedi mensuram unam pro d. XX solvit 3 Sophie Stephani Kygyossy dedi mensuras tres pro d. LX solvit 1 Emerico Abran dedi mensuram unam pro d. XX solvit A mellékelt sorokhoz különösebb magyarázat aligha szükséges, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a női nevek túlsúlya nem csupán a bemutatott részlet sajátsága, hanem a lajstrom egészét jellemzi. E lajstromról pedig — a közölt részlet tükrében — azt hiszem, most már nyugodtan leírható, hogy tulajdonképpen egy középkorinak tekinthető) gabonaértékesítés tételesen vezetett „számlakönyve", s jóllehet nem közli sem az egyes vásárlások időpontját, sem a vevők lakhelyét, sem az adásvételek során alkalmazott űrmérték pontos megjelölését, mégis a maga nemében páratlan értékű forrás. Magától értetődő tehát, hogy a hiányzó adatok összegyűjtése némi utánajárást megérdemel. A lajstrom dátuma Ami mármost a registrumban feljegyzett tranzakciók közelebbi időpontját illeti, sajnos meg kell elégednünk egy „tól-ig" határral, ez azonban a számadástöredék némely bejegyzései révén könnyen meghatározható. Az 1530. évi megyei királyi jövedelmek behajtásával megbízott (bosszantó módon magát meg nem nevező) személy kiadásai szerint március 13-a és június 12-e között tartózkodott Beregszászon. Érkezését követően a városba ültetett provisor a gondjaira bízott javakkal azonmód elszámolt vele, s ily módon a jegyzékbe foglalt adásvételekre már a kezére adott gabonamennyiség értékesítése révén került sor.

8 A másfélszáz bejegyzés tehát a tavaszi hónapok és a nyárelő során történt ügyletekről számol be, s a lista tüzetesebb átnézésével — a többször visszatérő nevek tanúsága alapján — az is bizonyosra vehető, hogy voltaképp folyamatos, a fenti időszak majd minden napjára jutó vásárlásokkal állunk szemben. így például bizonyos Dajka Imre és Tihor Gergely felesége háromhárom alkalommal tűnik fel a vevők között, hasonlóan Orgonás Zsófiához és Orosi Tamás Dorottya nevű özvegyéhez, míg egy másik Dorottya — Bácsi Máté neje — a könyvelés négy, egymástól távol eső rovatában is felbukkan. A vásárlók lakhelye A gabona adásvétele Beregszász két pontján, az udvarbíró kúriájában és egy bizonyos Tyukodiné házánál történt. Az itt megforduló vevők nevét — a lajstrom közzétett részével többé-kevésbé egyező módon (hogy pontosan miképpen, arról még lesz szó) — minden alkalommal megörökítették, lakóhelyük megjelölését azonban mindössze négy esetben foglalták írásba. A négy vásárló közül kettő a Beregszász és Munkács között félúton fekvő Dercenből jött, egy fő az Ugocsa megyei Salánkról érkezett, a negyedik személy pedig egy újvárosi asszony volt. Hogy a többiek esetében a lakóhelyet miért nem rögzítették, az magából a jegyzékből is kiolvasható. Feljegyzésükre azért nem került sor, mert ők kivétel nélkül beregszásziak voltak. Aligha értelmezhetők ugyanis másképp a vásárlók némelyikének neve mellett álló efféle megjegyzések: „commorantur in domo Stephani Pethew, in domo Pelbarthy, in domo 1 MOL MKA E 185. Nádasdy lt. Vegyes, a családdal közvetlen kapcsolatban nem álló ügyeket érintő iratok. Mikrofilmtár 32001. tekercs (216— 245. filmkockák). 8 Az egyes tételek — tételcsoportok — bevételét és kiadását mindig együtt kezelő, s így a korabeli könyvvitel szabályainak megfelelően szerkesztett registrum írója a gabona bevételeknél külön kihangsúlyozta azt, hogy a beregszászi provisor 640 mensura gabonát átadott neki {dedit ad manus meas). Ezért bizonyosra vehető, hogy az azt követő, a gabonaeladásból befolyt összeget elkönyvelő bejegyzés — amely nem egyéb, mint a tételes jegyzék végösszege — ténylegesen a fenti mennyiség értékesítéséből adódott. 157