A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Solymosi László: Szabolcs és Bereg vármegye gonosztevőinek lajstroma 1435-ből

Szabolcs és Bére míg Szabolcsban egyetlenegyet sem ítéltek el. Az etnikailag vegyes népességű területen a bűnösök között a magyarok mellett másokat is összeírtak. Beregben két Rwthenus és egy Wolahus, míg Szabolcsban két Volahus és egy Chygan elnevezés egyértelműen rutén, román, illetve cigány személyt jelölt. Bereg vármegyében hatféle bűnt toroltak meg. Ennek megfelelően a levelesített személy tolvaj, rabló, hamis pénzverő és ezek befogadója, varázslónő vagy parázna volt. Szabolcs vármegyében 9 elemből állt a bűnlajstrom. Itt rablógyilkos, hamis oklevél- és pecsét-készítő, valamint hamis vámszedő is akadt, de varázslásért senkit sem vontak felelősségre. A varázslónő mesterségét, amibe a jóslás, bájolás, szemmelverés is beletartozott, a latin kifejezések {incantatrix, fitonissa ~ pythonissa) mellett a beregi jegyzék találóan a magyar néző szóval is érzékeltette. A férfiakat és nőket egyaránt érintő paráznaság vétkére mindkét forrás sajátos latin megjelölést {hereticus vagy hereticd) használt. Ebben az esetben ez a kifejezés Fehértói Katalin meggyőző magyarázata szerint nem dogmatikai, hanem erkölcsi eltévelyedést takart, vagyis nem huszitákra, hanem parázna személyekre vonatkozott (FEHÉRTÓI 1973. 435439., vö. HADROVICS 1993. 41-44.

10

). Szabolcsban kiugróan magas volt azok száma (198 fő, 83%), akiket azért ítéltek el, mert tolvajokat és rablókat befogadtak és szállást adtak nekik. A második helyen messze lemaradva a lopás, a harmadikon a rablás állt. Beregben egyenletesebb volt a megoszlás. Itt a legtöbb embert (38 fő, 53%) tolvajlással vádolták. De a szabolcsi gonosztevőkkel szemben sokan űzték (21 fő, 30%) az illegális pénzverés mesterségét is. A harmadik helyet a rablók foglalták el. A többi bűnfajta egyik vármegyében sem fordult elő jelentős számban. Ugyanaz a személy többféle vétket is elkövetett. A lopás és a rablás sokszor együtt járt, és Bereg vármegyében gyakran hamis pénzverés is társult hozzájuk. A vétkesek befogadása, rejtegetése olykor más bűn elkövetésével párosult. A gonosztevők egy része a levelesítéskor már nem tartózkodott lakóhelyén, idejekorán kereket oldott, szökésben volt, kóborolt. Bereg vármegyében 21 {divagus), Szabolcsban 7 {vagabundus) személy kényszerült bűne miatt erre az életformára. A két vármegyében 1435 nyarán levelesített több mint 308 személy további sorsát nem ismerjük. Egy részük bizonyára meglakolt bűneiért. Másik részük valószínűleg megmenekült a gyászos végtől. Nem kétséges, hogy a jobbágyok és a familiárisok jelentős részét megvédték uraik, mentesítették a büntetéstől.

11 10 A cikkre Fehértói Katalin hivta fel a figyelmemet. Az 1477-ben heresis nem eretnekséget követett el (SOLYMOSI 1996/B. 35., 44., 48.). 11 A levelesített jobbágyok megváltásáról részletesen szól FEHÉRTÓI 1976. I. vármegye gonosztevőinek lajstroma 1435-ből Ha nem ezt tették volna, akkor Aranyos, Böszörmény, Dada és Pálca a levelesítés következménye miatt csaknem elnéptelenedett volna. Ez pedig alapvető földesúri érdekekkel állt szemben. Brankovics György szerb despota és a Losonci család tagjai nem hagyhatták — különösen miután másutt is érintve voltak —, hogy az említett négy településen 68, illetve 127 jobbágyukat a gonosztevők befogadásának vétsége miatt elveszítsék. A levelesítés elrettentő hatásával ennek ellenére hozzájárult a bűnözés megfékezéséhez, a közrend biztosításához. Solymosi László DE Történelmi Intézete H — 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Irodalom BÁRTFAI SZABÓ 1905. Bártfai Szabó László: Proscriptio I. Mátyás király korából. Turul 23. 1905. 10-17. CSÁNKI 1890. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890. ECKHART 1946. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest 1946. ENGEL 1996. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I—II. História könyvtár. Kronológiák, adattárak. 5. Budapest 1996. FEHÉRTÓI 1973. Fehértói Katalin: Husziták voltak-e a Heves megyei hereticus-ok? Századok 107. 1973. 435-439. FEHÉRTÓI 1976. Fehértói Katalin: Magyar személynévadás és társadalmi helyzet a XIV-XVI. században. (Levelesített gonosztevők nevei.) I—

II. Budapest 1976. Kandidátusi értekezés. Kézirat. FEHÉRTÓI 1981. Fehértói Katalin: A leveles melléknév és a régi magyar bűnüldözés. Magyar Nyelv 11. 1981. 440-449. FEHÉRTÓI 1982. Fehértói Katalin: A bűnüldözés a középkori Magyarországon. História 4. 1982/3. 5-6. FÜGEDI 1970. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. [Social Mobility of the Hungarian :ségében elmarasztalt pápai polgár is minden bizonnyal paráznaságot és S—23. 141