A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Solymosi László: Szabolcs és Bereg vármegye gonosztevőinek lajstroma 1435-ből

Szabolcs és Bereg vármegye gonosztevőinek lajstroma 1435-ből Solymosi László Ajánlom Fehértói Katalin nyelvésznek, a névtan tudós kutatójának A középkorban a bűnüldözés leggyakoribb formája a levelesítés (proscriptió) volt.

1 A nádor járta az országot, s az uralkodó megbízásából a gonosztevők megfékezésére és egyéb bíráskodási célból rendszeresen nádori közgyűlést tartott. Előre meghatározott helyre is időre összehívta egy vagy több vármegye nemességét. Az összejövetel legfőbb feladata a tolvajok, latrok és a többi gonosztevő kiirtása volt. A megjelentek a közgyűlésen 12 esküdt ülnököt választottak, akik a vármegye hatóságával (az alispánnal és a szolgabírákkal) együtt esküt tettek, hogy az igazság fogja vezérelni őket, és egyetlen bűnöst sem fognak eltitkolni. Majd a vármegye területét bejárva tényleges vagy — a kóborlók esetében — egykori lakóhelyük szerint összeállították és a nádornak átadták a gonosztevők jegyzékét. A közgyűlésen felolvasták a lajstromot, és az abban szereplő személyeket távollétükben bűnösnek nyilvánították, fő- és jószágvesztésre ítélték. Azt is kimondták, hogy ezeket a levelesített személyeket bárkinek jogában áll minden bírói eljárás nélkül elfogni, megölni vagy bármiképpen megbüntetni és javaikat lefoglalni. Ugyanez a büntetés azokra is vonatkozott, akik az ily módon elítélt bűnösöket befogadták. A nádor minderről oklevelet állított ki, amely természetesen a gonosztevők jegyzékét {registrum) is magában foglalta (HAJNIK 1899. 66-67, GÁBOR 1908.124-150, HOLUB 1929. 167191, ISTVÁNYI 1939,1940/41, FEHÉRTÓI 1976. különösen I. 2-87., TRINGLI 1998.). Szabolcs és a vele szomszédos Bereg vármegye számára a nádori közgyűlést együttesen szokták meghirdetni (HAJNIK 1899. 68, vö. ECKHART 1946.170.). így történt 1435-ben, amikor Palóci Máté (Mátyusz) nádor június 9-ére hívta össze a két vármegye nemességét Karász falu, a mai Nyírkarász határába.

2 A választás minden bizonnyal azért esett erre a Szabolcs megyei településre, mert a közös vármegyei határ közelében feküdt, és így a beregiek számára is könnyen elérhető volt. A közgyűlésen a nádor kíséretében részt vett Ramocsaházi András királyi, Ramocsaházi Jakab nádori ember, valamint Sebestyén, a székesfehérvári káptalan küldötte (MOL DL 80520, vö. SOLYMOSI 1996/ A. 192.). Ez alkalommal mindkét vármegyében összeírták, és a karászi nádori közgyűlésen elítélték a jól ismert gonosztevőket. A szerencsének köszönhetően mindkét vármegyéből fennmaradt a levelesített személyek lajstroma.

3 A szabolcsi gonosztevők jegyzékét a nádor 1435. július 20-án kelt oklevele őrizte meg (az oklevelet említette ISTVÁNYI 1940/41. 183. 20. jegyzet). Eszerint a karászi nádori közgyűlésen a Szabolcs vármegye nemessége által választott 12 esküdt ülnök {iurati assessores): Bátori Szaniszló fia István, Bökényi (Bökönyi) Farkas Kelemen, Földesi Nagy Benedek, Gúti András, Ibrányi Gergely, Kapolcsi (Kopócsi) László, Kemecsei László, Kisvárdai Pelbárt, Pazonyi Mátyás, Petri Ders Benedek, Szakolyi Bereck és Tarkányi Péter, továbbá a vármegye tisztikara: Madai Tamás alispán, valamint a négy szolgabíró: Apagyi Bálint, Bajoni (Bajomi) Adorján, Keresi Illés és Sényői Antal bejárta a vármegyét és összeállította a gonosztevők jegyzékét. Az általános gyakorlatnak megfelelően a nádori közgyűlésen levelesítették a bűnösöket, és lajstromukat a nádor belefoglalta oklevelébe. Végül az oklevelet a nádor mellett az alispán és a szolgabírák is megerősítettek pecsétjükkel. Ugyanígy jártak el Bereg vármegye gonosztevői esetében is, de az erről kiállított nádori oklevél a benne átírt jegyzékkel együtt elveszett. A nádornak beterjesztett lista azonban ritka kivételként eredeti formájában fennmaradt.

4 Ez a lajstrom nem nevezte meg a vármegyét, nem adta meg a jegyzéket összeállító 12 esküdt ülnök, az alispán és a négy szolgabíró nevét, és 1 A levelesítéssel, a gonosztevők nevét tartalmazó forrásokkal mindmáig legátfogóbban Fehértói Katalin foglalkozott. Névtani vizsgálódásai során a jelenség jogi, társadalmi, művelődéstörténeti hátterét is feltárta. Munkája számára az 1970-es évek elején átírtam Szabolcs és Bereg vármegye Zsigmond-kori, valamint Zala vármegye 1512. évi levelesítő oklevelét. Ezek szövege a kiadás reményében a kései középkorból származó 30 lajstrom 1830 nevét feldolgozó kandidátusi értekezés függelékében is helyet kapott (FEHÉRTÓI 1976.

1. p. VIII, 4-5, II. 120-149. Vö. FEHÉRTÓI 1973. 437., FEHÉRTÓI 1981. 440-449., FEHÉRTÓI 1982. 5.). Fehértói Katalin 1977-ben Mollay Károly és Papp László opponensi közreműködésével megvédett disszertációja sajnálatos módon eddig nem jelent meg. A közelmúltban szándéka ellenére történt események arra késztették őt, hogy a még kiadadan szabolcsi és beregi forrás közzétételére buzdítson. így született meg ez a publikáció. Hálás köszönet érte. 2 A közgyűlésre hivatkozó nádori oklevelek rendszerint említik az összejövetel első napját. MOL DL 54934, 54938, 54939, 54941, 54942, 66891, 80519— 80521. MOL DF 222005. 3 A település-, birtoklás- és jogtörténeti, valamint névtani szempontból különösen értékes két forrás szövegét lásd a bevezető után! 4 A hitelesítés (pecsételés) nélküli jegyzék a papírlap mindkét oldalát betölti. Éppen ezért nem lehet a szöveg csonkaságára következtetni, és ilyen következtetés levonására a szöveget tévesen értelmező XVIII. századi feljegyzés (fragmentum inventarii ) sem nyújt semmiféle alapot. Sőt a lajstrom teljességét bizonyítja a benne szereplő gonosztevők lakóhelyének sorrendje, amely szerint a lista készítői a határjáráshoz hasonlóan mintegy körbejárták a vármegye területét. Hasonló kivétel Heves vármegye keltezetlen rövid jegyzéke (BÁRTFAI SZABÓ 1905. 10—11., említi FEHÉRTÓI 1973. 435.). A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 139-147 139