A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Horváth Richárd Újlaki Antalról ez időből nincs értesülésünk. 1488-ban azután hosszas per veszi kezdetét, melynek első lépésében Újlaki Antal az őt - talán a fentebb említett szerződés okán - megillető {ipsum omnis iuris titulo concernentis) szatmári Gyügye birtokba iktattatja be magát, amelynek természetesen a ténylegesen ott birtokló váradi egyház és a Várdai család nyomban ellent is mondanak (MOL DL 16222. NRA 1049-1.).

19 Mindemellett 1490-ből tudomásunk van arról, hogy Várdai János panaszt tett Ulászló királynál, miszerint Várdai Aladár Mátyás király halálakor többek között jánki, ricsei, gyügyei és hermánszegi" birtokrészeit erőszakkal elfoglalta. Ezek szerint tehát 1490-ben Antal még nem volt jelen a birtokokban (MOL DL 82028. Zichy es. lt.). A sikertelenség miatt az iktatási parancs 1493-ban ismét elkészül a leleszi konvent számára, de Újlaki birtokba vezetését megint a Várdaiak ellentmondása akadályozza meg (MOL DL 16222. NRA -1049-1.). Az ügy végére 1496-ban kerül pont, amikor a leleszi konvent Báthori István nádor május 4-i ítéletlevele értelmében bevezette Újlaki Antalt Gyügye teljes birtokába (in dominio totalis possessionis) és iktatta is azt részére, majd Ulászló király két évvel ez után consensuskvdX egyetemben az itt esetlegesen a királyt illető jogait is átruházta Újlakira. Természetesen Várdai László és Miklós ennek is ellentmondottak (MOL DL 16222. NRA 1049-1.). Szerfelett valószínű, hogy az Újlaki(-Gyügyei) család gyügyei birtoklása nem lehetett hosszú életű. Mindössze két esztendővel későbbről, 1500-ból fennmaradt a Várdaiak egy uradalom- és birtokösszeírása a Várdai és a Kiskállói család egy-egy tagjának házasságával kapcsolatosan. Ebben az összeírok faluról falura végigjárták az uradalmat, s minden fontos adatot rögzítettek (jobbágytelkek száma, jellege, templom leírása stb.) (MOL DL 20991. NRA 197-34.).

20 Itt már kétség sem fér ahhoz, hogy a falu (felének) valódi birtokosa a Várdai család, s ezután Újlaki Antal, illetve családja nem kerül elő Gyügye birtoklása kapcsán a forrásokban. Ennek ugyan éppen ellentmondani látszik, hogy 1506-ból fönnmaradt egy levél, amelyben a váradi káptalan szabadkozik Várdai Miklósnál, miszerint ők semmiféle megegyezésre sem léptek Újlaki Antallal Gyügye birtok ügyében, amint azt Várdai Miklós sérelmezte; ami pedig arra enged következtetni, hogy Újlaki valamiféle jogot mégis formált a birtokra, s talán bírta is azt egy kevés ideig (MOL DL 82242. Zichy es. It.).

21 Az ügy végkifejlete sajnos ismeretlen. Gyügye a Kallói és a Várdai család vonatkozásában is többször megjelenik forrásainkban. Először 1516-ban Kiskállói János és Kisvárdai György kötnek minden birtokukra kiterjedő örökösödési szerződést, amelybe természetszerűleg Gyügye is belekerült (MOL DL 22783. NRA 1098-1.). 1517-ben pedig, miután Kiskállói János (akinek felesége Várdaileány volt) Várdai Ferenc erdélyi püspök kisvárdai udvarházát hatalmaskodva szállta meg, visszaadja azt Ferencnek, cserébe annak és Várdai Györgynek Jánk, Gyügye, Ricse és Hermánszeg birtokokban bírt részeiért (KOLOZSMONOSTOR II. 3620., tisztázata MOL DL 89088. Eszterházy cs. hercegi lt.). Mindezek ellenére bizonyos, hogy a Kállóiak nem lettek itt tartósan birtokosok.

22 Hogy ez így történt, azt egy 1518-as oklevélből tudhatjuk meg. Ferenc püspöknek ugyanis sikerült bebizonyítania, hogy a vitatott birtokrészek Juditot s vele Kallói Jánost nem illetik, csak a fiágat, így Szapolyai János erdélyi vajda elrendelhette e birtokrészek visszaiktatását a püspök részére (MOL DL 89115. Eszterházy cs. hercegi lt.). A püspök tényleges visszatértére a birtokokba 1521-ből és 1528-ból ismerünk igazolást. Ezek sorában az első a kisvárdai uradalom 152 l-es urbá-riuma. Ebben a Kallói családról már szó sem esik, itt is a falu korábbról jól ismert kettéosztott állapota tárul elénk (ZICHY XII. 362-363.).

23 1528-ban azután még ennél is egyértelműbbé válik a kép. 1524-ben meghalt Ferenc püspök, s testvérei talán ez okból tettek osztályt minden szabolcsi, szatmári és bodrogi birtokukon (és részbirtokukon) (MOL P 707 Zichy es. lt. Fasc. 4. nr. 1786.). Ez az osztálylevél tehát kétséget kizáró bizonyítéka annak, hogy valóságosan kinek a kezében volt a birtok. A helyzet a későbbiek folyamán sem változott. 1539-ben került sor a kisvárdai uradalom újabb birtokösszeírására, ezúttal az ekkortájt meghalt Várdai János özvegyének: Krisztinának a hitbére okán. Igaz, ekkor csak János részeit járták meg, de tekintettel arra, hogy ez az egész birtok (pontosabban a Várdaiak kezén lévő „egész" félbirtok) harmadát jelentette, így a porta19 Az egész per a leleszi konvent 1760-as másolatában maradt fenn. Az Újlakiak itteni birtoklását említi CSÁNKI-FEKETE NAGY 1890/1913. I. 501. 20 Az oklevelet említi: CSÁNKI-FEKETE NAGY 1890/1913. I. 476. 21 A levél igen érdekes, ugyanis típusát tekintve misszilis, azonban írója nem egy személy, hanem maga a váradi káptalan. Megjegyzendő, hogy ha a káptalan valóban megegyezésre lépett Újlakival, akkor ez (a már idézett 1364-es örökösödési szerződés mellett) magyarázatot adna arra, hogy annak miért lehetett jogigénye az egész birtokra. 22 Annyi bizonyos, hogy 1517 őszére Ferenc püspök a megegyezés szerint (infra decisionem et finalem determinationem) átadta a Kállóiaknak a megígért négy birtokrészt, tudniillik fennmaradt egy panasztétel Kallói János ellen, aki egy itteni jobbágyot büntetett meg paráznaságért (MOL DL 89107. Eszterházy cs. hercegi lt.). 23 Igaz, itt a váradi káptalanról nem esik szó. 126