A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Piti Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék 1342–1382 között kiadott oklevelei a Vay család berkeszi levéltárában

Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék 1342-1382 között kiadott oklevelei a Vay család berkeszi levéltárában Piti Ferenc A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában (MOL DL) a Vay család berkeszi levéltára igen tekintélyes mennyiségű oklevelet foglal magába (a jelzetek száma meghaladja az 1750-et) (BORSA 1972. 43.), s ezzel a Kállay mellett a legterje-delmesebb „kelet-magyarországi" családi levéltárnak tekinthető. Ennek megfelelően a középkori Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékről

1 is számtalan információt kínál a kutatók számára, hiszen a család birtokainak zöme már Mohács előtt e három megyében (különösen Szabolcsban és Szatmárban) helyezkedett el. Míg azonban a Kállay-levéltár Árpád- és Anjou-kori részét publikálták (KÁLLAY), addig a Vay család berkeszi anyagából eddig jóval kevesebb oklevelet adtak ki. Magáról a levéltárról is csupán egy - korántsem terjedelmes - ismertetés jelent meg (DEÁK 1875.). Az állományt 1938-ban lefényképezték, ami igen hasznosnak bizonyult, hiszen az eredeti oklevelek 1945-ben megsemmisültek (BORSA 1972. 96.). így jelenleg a MOL-ban csak e fényképek találhatók meg. Megjegyzendő, hogy a források sokszor foltosak, fakultak, nehezen olvashatóak. Talán ez is magyarázza, hogy kevés érdeklődés fordult a levéltár anyagának publikálása felé. Voltaképpen az Anjou- (AOKL) és Zsigmondkori oklevéltárról (Zso) állíthatjuk, hogy tudatosan felvállalták a levéltár anyaga regesztáinak nagyobb mennyiségű (igaz, saját jellegüknek megfelelően kronologikus szelektálási elvű) közlését. Különféle vállalkozások vélhetően előbbutóbb lefedik legalább az 1437-ig terjedő részt: remélhetően a közeljövőben napvilágot lát az Árpádkori nem királyi oklevelek jegyzéke, az Anjou-kori oklevéltár folyamatosan publikálja a Károly Róbertkori anyagot, a Zsigmondkori oklevéltár pedig már 1418-ig eljutott. Mivel egy ideje Anjou-kori oklevelekkel foglalkozom, illetve mivel az Anjou-kori oklevéltár * Készült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával. 1 E megyék középkori történetéhez legújabban: NÉMETH 1993. 2 A regesztákban szereplő helynevek azonosításához döntően a következő megye: 503-544., Szatmár megye: 463-502.), MAKSAI 1940., GYÖRFFY 1987. ( 3 A DL jelzet utáni zárójelben szereplő szám az oklevélnek a berkeszi (még) nem kezdte el az I. Lajos-kori köteteket, választásom a címben szereplő időszak okleveleire esett. Azonban a MOL adatbázisa (MOL CD) szerint a berkeszi levéltár I. Lajos-kori anyaga majdnem 450 jelzetet tartalmaz, így a kört szűkítenem kellett. Ennek eredményeképpen a Szabolcs, Szatmár és Bereg köznemesi megyék által 1342-1382 között kibocsátott és a berkeszi levéltárban fennmaradt 36 oklevél regesztáit tanulmányozhatja alább az olvasó. (Vagyis csak azokat az okleveleket dolgoztam fel, amelyeket a MOL adatbázisában történt keresés során ezen időszakra és oklevélkibocsátókra az adatbázis kijelölt.) Ezen oklevelek kiadatlanok, így újabb adalékokkal szolgálhatnak e megyék, illetve településeik történetéhez, birtokviszonyaihoz, a köznemesi megyék bírósági működéséhez (különösen a megyei közgyűlések, „congregatio"-k, valamint a kúriai bíró(ságo)k és a megyei ítélőszék viszonyához) stb. A regesztákat egészükben közlöm (vagyis a néhány átírt — nem megyei — oklevelet, illetve az említéseket nem emeltem ki külön) és az immár egy évtizede folyamatosan megjelenő Anjou-kori oklevéltár bevett rövidítéseit alkalmazom. A pecsétleírásokra is törekedtem. Mivel a fényképek csak az előlapot tartalmazzák, értelemszerűen a hátlapon szereplő feljegyzéseket nem tudtam megadni. A (döntően záró-)pecsétek rögzítését segítő átfűzött és az előlapon is látható hártyaszalagok közül csak néhány vehető ki, korántsem mind és közel sem minden oklevél esetében. A pecsétek előlapra átütő körvonalainak felismerése az oklevelek foltos volta miatt szintén problematikus, de igyekeztem ezeket is lehetőség szerint pontosan felmérni. Végül a regeszták után egy rövid névmutató szerepel.

2 1342. máj. 18. Beregszász MOL DL 96 224. (220.)

3 Pethev mr. Bereg-i c. és a négy szb. tudatják, hogy azon pert, amelyet korábbi oklevelüknek megfelelően Pos fia: Barabás - Hegy-i Abych fia Egyed mr. jobbágya - máj. 18-án (sab. prox. an. fe. B. Vrbani papé) viselt színük előtt Suran-i János fia: Tamás és ennek famulus-a, Tamás fia: András ellenében, Pethev mr. kérésére jún. 4-re (ad f. III. prox. p. fe. Corporis Christi) halasztják el. D. in Luprechzaza, sab. ut supra, a. d. 1342. :ákat használtam: CSÁNKI 1890. (ebben Bereg megye: 409-428., Szabolcs Bereg megye: 519-550.), LELKES 1992., NÉMETH 1997. áron belüli számát jelöli. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXII. évfolyam 2000. 113-122. 113