A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

Révész László 2. kép A Tuzséron 1900-ban feltárt sírok elhelyezkedése (Németh Péter vázlatának felhasználásával) a: a rigolírozott terület határa Abb. 2 Lage der im Jahr 1900 in Tuzsér freigelegten Gräber (nach einer Skizze von Péter Németh) a: Grenzlinie des tiefgepflügten Areals sírnak, hiszen mint írja „az első és harmadik váz egyirányban, a középső [tehát a 2. sír — R. L.] valamivel hátrább feküdt", ebből következik, hogy a harmadik sír nem lehetett az 1. északi szomszédja. A temetőtérkép rekonstrukciója során további nehézséget okoz, hogy Jósa nem tartotta meg Vidovich számozását. (A továbbiakban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a Vidovich-féle sírszámokat VI—3, a Jósa-féléket pedig Jl—6. elnevezéssel említem.) Ezek szerint a VI. sírnak a J2., a V2.-nek a J3., a V3.-nak a J4. felel meg. Jósa és Vidovich jegyzetei alapján Németh Péter készítette el a tuzséri temető térképvázlatát, amelyet e sorok írója egészített ki a kétféle számozással

3 (2. kép). Sajnos a rendelkezésünkre álló adatokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Jl. sír (tehát az a temetkezés, amely a Vidovich-levél elküldése és Jósa helyszínre érkezése közti időben került elő) a sírsor melyik részén helyezkedett el. Jósa ezt egyértelműen a „déli 1. számú sírnak" nevezi. Az ő számozásának logikájából az következnék, hogy a temetőt két szárnyra bontotta. Az északi szárnyat az általa feltárt két érintetlen sír (J5—6.) jelentené, s itt a számozással délről északra haladt (tehát az 5. sír északi szomszédja a 6. sír), míg a képzeletbeli választóvonaltól délre eső szárnyon pontosan fordítva, északról délre számozott. Munkásságában e szisztéma követésére két példa is akad. Pontosan ugyanígy járt el a bezdédi temető, valamint a kenézlői I. temető teljesen feltárt sírsora (12—25. sírok) sírjainak a számozása során (JÓSA 1896. 385-412., JÓSA 1914. 303-344.). Ha így történt, akkor a Jl. sír a sor középtáján, a J2. és a J5. között helyezkedett el. Ez azonban nem tekinthető teljesen bizonyosnak, ugyanis Jósa e ponton kissé zavaros közleménye alapján nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a tárgyalt sír valóban az általa ismertetett temető legdélibb temetkezése volt. A remélhetőleg megközelítően pontos temetőtérkép megrajzolásához hozzásegíthet bennünket a Jósa által 1900-ban közzétett leletanyag és az 1998ban végzett hitelesítő ásatás leleteinek az összevetése. Az alábbiakban ezért először röviden összefoglaljuk a korábbi ásatás során nyert információkat (JÓSA 1900. 214-224.). Jl. sír. A nyugat—keleti tájolású sírt a medencénél vágta ketté a rigolírozás. Melléklete nincs. J2. sír. Szintén nyugat—keleti tájolású, a rigolírozás a nyakcsigolyáknál vágta ketté. Jósa ugyan nem említi, de Vidovich szerint a váznak csak a lábszárcsontjai feküdtek eredeti helyzetükben. Mellékletek (I. tábla 1—2.): 1. A sír feldúlt részéből két nyílhegy került elő, az egyik hosszú vágóélű, deltoid alakú, a másik rövid vágóélű, deltoid alakú. J3. (V2.) sír. A nyugat—keleti tájolású, háton fekvő, nyújtott helyzetű halott bal alkarját a medencére Ez úton szeretném megköszönni Németh Péter baráti támogatását, amelyet nemcsak e közöletlen temetőtérkép rendelkezésemre bocsátásával nyújtott, hanem ő hívta fel a figyelmemet a szakirodalomban mindeddig ismeretlen Vidovich-levélre. Ezen túl közlésre átengedte nemcsak a Jósa-ásatás leletanyagát, hanem közös tuzséri kutatásunk teljes dokumentációját és leleteit is. 10