A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Szathmári Ildikó: Adatok Északkelet-Magyarország kora bronzkori történetéhez. A Makó- és a Nyírség-kultúra településnyomai Tiszalúc–Sarkadon
Beiträge zur frühbronzezeitlichen Geschichte von Nordostungarn A Tiszalúc-sarkadi leletek teljes feldolgozása után még árnyaltabbá vált a kép. A telepen belül a 20 makói gödör mellett - azok által közrefogva - egy teljesen más, a makói leletektől élesen elütő emlékanyagot tartalmazó nyírségi gödör is előkerült. A viszonylag szűk területen elhelyezkedő kora bronzkori objektumokon belül a két kultúra emlékanyaga ezúttal sem keveredett egymással. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mind a makói, mind pedig a nyírségi leletek a saját művelődésük jellegzetes képviselői. A telep leletanyagában megjelenő makói kerámiaformák kisebb mértékben a Dél-Dunántúl kora bronzkorához (Somogyvár-Vinkovci kultúra), nagyobb részben a kelet-magyarországi hasonló emlékanyaghoz kapcsolódnak. Az általános edény formák elterjedése mellett a makói edényművesség számos olyan helyi sajátossága figyelhető meg (kívül-belül megvastagodó peremű fazekak, bordadíszes edények stb.), mely inkább egy szűkebb földrajzi területre jellemző. Úgy véljük tehát, hogy Kalicz N. 80-as évek elején tett megállapítása a Makó és a Nyírség kultúra egymásutániságáról a tiszalúci leletanyag teljes feldolgozását követően megerősítést nyert. Hasonló jelenséget figyeltek meg legutóbb a Polgár környéki ásatásokon. A Nyírség kultúra Kengyel-közben feltárt telepétől alig néhány kilométerre a Makó kultúra önálló nagy gödrét találták meg Polgár-Nagykaszibán. Az objektum leletanyagában itt sem észleltek semmiféle keveredést a Nyírség kultúra emlékeivel. Van azonban néhány újabb adat, amely az említett kronológiának ellentmondani látszik. OszlárNyárfaszögön a makói telep egyik zárt gödréből jellegzetes nyírségi bögre került elő. A Budapest-Aranyhegyi úti makói telep egyik objektumából a belső díszes, talpas tál töredékével együtt egy kora nagyrévi formát mutató kis korsó töredéke vált ismertté. Szintén fontos kronológiai jelentőséggel bírhat az Ada-csoport területén megjelenő, s a makói fazekasságrajellemző, kettős kónikus, nyomott testű tál, valamint a belsődíszes talpas tál előfordulása. A fenti ellentmondás feloldása nem elképzelhetetlen, ha feltételezzük, hogy Északkelet-Magyarország nyugati területeinek bizonyos részén - ott, ahol a korai Nagyrév és Nyírség kultúra emlékanyaga nem jelenik meg - a makói népesség továbbélt, s így egy ideig párhuzamos a Makó és a Nyírség kultúra. Természetesen az északabbra lévő Tiszalúc-sarkadi telepre mindez nem érvényes, hiszen ott a horizontális stratigráfia alapján tényként kell elfogadnunk, hogy a Makó és a Nyírség kultúra időben követte egymást. Ott a makói telep megszűnése után a Nyírség kultúra kis csoportja szállta meg a telepet, és nem elképzelhetetlen, hogy éppen a Dankadombról. Míg a Nyírség művelődés a kora bronzkorban a kialakuló teli kultúrák (Hatvan, Ottomány) genetikai, kronológiai előzményét képezték, addig - úgy tűnik - a makói népesség semmiféle szerepet nem játszott azok kialakításában. SZATHMÁRI Ildikó Magyar Nemzeti Múzeum Budapest H-1370,Pf.364. 81
