A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Csüllög Gábor: A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió

Csüllög Gábor kialakító történeti- és belső erőtéri hatásfolyamatok térbeli érintkezésében működő közvetítések és térbeli mozgások összekapcsolódása (NEMES NAGY 1998.) a fentiekkel összefüggésben jellemző eloszlású és irányú téráramlási és terjedési vonalat alakít ki. A városrendszer és a regionális piacfunkciók XIII-XIV. századi kialakulásához kapcsolódóan az irodalomban vásárvonalként (FRISNYÁK 1990.,FRISNYÁK 1996.) tárgyalt rendszer energikus zónaként, már a klasszikus városforma kialakulása előtt is érzékelhető térszerveződési tényezőként jelenik meg. A korai, államszervező történeti időszakban a centrumhelyek még nem egy települést (várost) jelentenek, hanem különböző funkciójú települések összefüggő, de funkcionálisan osztott térségét (GYÖRFFY 1997.)-politikai, katonai, egyházi, kereskedelmi, földbirtokközpontok-, amelyek igazából csak a XIII-XIV. századra kötődnek határozott városi szerepkörhöz. A térség központjainak funkció bővülése azok területi kihatásának növekedésével is együtt jár. Ez elvezet a térhelyzet adottságainak erőteljesebb hasznosítására is. A XIV. századtól a település- és várszint érintkezésében a népességnövekedés és a birtokrendeződés, koncentrálódás hatására termelődő térenergiák a hegyvidéki térség területein kisebb mértékben és lassan tudnak érvényesülni, amivel felértékelődött a települési térszín vízjárta térszín felé eső oldala, így ez a terület a korábbinál szorosabban kapcsolódott a centrumhelyek folyamataihoz, amit jól példáz Debrecen térhelyzetének felértékelődése a XVI. századra (CSÜLLÖG 1998/B.). Mozgásrendszeri vonalak áramlási és terjedési pályák A társadalmi-gazdasági folyamatok térosztási és áramlási irányokhoz igazodó terjedése határozott áramlási pályákat alakít ki, amelyek egyszerre mozgásrendszeri-kereskedelmi útvonalak, gazdasági erő vagy vásárvonalak, kedvező termőterületek által meghatározott letelepülési zónák, ezekhez tarozó népesség- és településkoncentrációk és a politikai/hatalmi területek érintkezési zónái. A Kárpát-medence térmozgási vonalait földrajzi oldalról nemcsak a szerkezeti és táji elrendeződésből adódó földrajzi jelleg, hanem a közép-európai közvetítő szerepben megnyilvánuló földrajzi helyzet is befolyásolja. Évezredek óta a különböző nagytérségek felől érkező hatásrendszerek érvényesülési területe. Az Észak-Itália, az Alpok északi előtere, a Cseh-medence, a Kárpátok északi és keleti előtere és az ÉszakBalkán felől kiinduló útvonalakon áramló erőhatások meghatározó irányokban átszövik területét. Ezeknek a külső irányoknak is szerepe van a nagy-térség energikus zónáit összekötő áramlási pályák kialakításá494 ban. Ezek három egymással összefüggő és részben eltérő térfunkcióval működő szintből állnak (2. kép). 1. A kárpát-medencei energia- és vásárvonal kapcsán három, a nagytérségi centrumhelyeket egymással és a külső térségekkel összekötő teljes mozgásrendszeri funkciójú zóna (röviden: térpálya) különíthető el: a felvidéki térségekhez kötődő északi-, a délvidéki szerveződéshez tartozó déli-, és a kettőt összekapcsoló, a Tiszántúl szerveződését összefogó keleti térpálya. Ez, a külső kárpáti hatótértől (a Felső-Tisza-vidék-Erdélyiközéphegység-Déli-kárpátok hegylábi előtereinek vonalában) a tiszai mellékfolyók Szamos, Kraszna, Körösök, Maros, Temes völgykapuiban szerveződött központokon keresztül, a Morava torkolatig tartó áramlási zóna, ami nemcsak a Tiszántúl (Szatmár, Szabolcs, Bihar, Várad, Zaránd), hanem a Kelet-Tiszáninneni régió (Ungvár, Munkács, Borsava) és a Temesi délvidék (Arad, Temesvár) területi szerveződésében is meghatározó. A keleti térpálya hatása a XV. században erőteljessé válik, mivel a délvidéki térségek súlya folyamatosan nő és egyre erőteljesen jelennek meg a török terjeszkedéssel összefüggő balkáni hatások. A Délvidék politikai szerepének felértékelődése nemcsak etnikai mozgásokban és átrendeződésekben, hanem a kereskedelem megélénkülésében és a nagybirtokok átrendeződésében is megmutatkozik. Ez pedig részben módosít a téraktivitás irányain is. A hatások először a keleti térpálya déli szakaszán válnak dominánssá és a temesi térségen keresztüljutnak el a Tiszántúlra, majd pedig a tiszai előtér térségén át nyugat felől is megjelennek a XVI. századra. 2. A térpálya centrumhelyeiből ágaznak le a régió belső szerveződésében és tagolódásában meghatározó közvetítő-pályák. Ezek többnyire az olyan helyzetű folyók völgyi-közvetítő irányaihoz szerveződnek, amelyeken keresztül egyrészt a szomszédos erdélyi régióval való kapcsolat, másrészt jelentősebb belső leágazások szerveződnek. Ilyen a Szamos menti vonal Szatmártól és a SebesKörös vonala Váradtól, illetve a régió déli határán a Maros mentén Aradtól. 3. A köztes és passzív térségeken áthaladó, a térpályákat összekötő vonalakból a régióban elsőként a Várad, Debrecen, Szabolcs, Tokaj vonal volt meghatározó, amely az északi és a keleti térpálya centrumtérségei közötti legrövidebb útvonalat is adta és felfűzte a vízmentes és az árvízjárta térszínek érintkezési peremét. Sokáig kisebb jelentőségű és alacsonyabb szervezettségi szintű volt a tiszai előtéren Várad, Debrecen és a ké-