A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Szathmáry László–Guba Zsuzsanna: Honfoglalás kori csontvázleletek Szabolcsból

Szathmáry László-Guba Zsuzsanna 3. kép Az első klaszter leleteinek eloszlása - Férfiak Fig. 3 Distribution of the finds involved in cluster 1 - Males 4. kép A második klaszter leleteinek eloszlása - Férfiak Fig. 4 Distribution of the finds involved in cluster 2 - Males Miután a fenti érvek egy regionálisan igen diverz anatómiai rendszer sajátosságaira utaltak, kíváncsiak voltunk arra, hogy az egyes változók tekintetében milyen különbségek mutathatók ki a három klaszter között. Az első benyomásunk az volt, hogy az Ery által korábban közölt (ÉRY 1978., ÉRY 1982., ÉRY 1994.) átlagos dimenziók e régióra nézve módosultak. így a felsőarc, a szemüreg és az orr alacsonyabb, a koponyaalap rövidebb, és az agykoponya keskenyebb (10. táblázat). A három klaszter jellemzésére egyváltozós tesztek révén is vállalkoztunk (11. táblázat). Ezek szerint az első klaszterre a keskenyebb agykoponya, a 468 5. kép A harmadik klaszter leleteinek eloszlása Férfiak Fig. 5 Distribution of the finds involved in cluster 3 - Males magasabb szemüreg, valamint a szélesebb és magasabb csontos orr jellemző. A második klasztert rövidebb agykoponyaalap, alacsony felsőarc és alacsonyabb orr különíti el. A harmadik klaszterben a viszonylag hosszú és magas agykoponya széles homlokkal és közepes orrdimenziókkal kombinálódik. A nőknél az első klaszter IbE 152-től IbE 195-ig tart, és 16 egyedet foglal magába. A második klaszter egyedszáma 12, és IbE 11-től KE3 16-ig terjed ki. A harmadik klaszter Til 13-tól IbE 253-ig 25 esetszámú. A ki aszterfán az utolsó (IbE 220) egyedet különálló pozíciója miatt statisztikusán nem értékeltük (2. kép). A nők kifejezett heterogenitására utalhat, hogy Ibrány-Esbó halom leletei - mint a legnagyobb egyedszámú mintáé - szinte egyenletesen oszlanak meg a három csoport között. A Nagycserkeszről és a Rakamazról származó egyedek sem koncentrálódnak egyazon klaszterben. Más képünk van viszont Karosra vonatkozóan, hiszen az első klaszterben csak a második lelőhely egyedei vannak. A három karosi lelőhely leleteinek összefüggéseit pedig inkább a harmadik klaszter révén tudjuk érzékeltetni. Úgy tűnik, hogy Karoson a három klaszter révén a kraniológiai variációk fokozatos átmeneteinek összefüggésrendszere ismerhető fel. Az első klaszterben a bodrogközieken kívül csak a Rétköztől nyugatra eső leletek szerepelnek (6. kép). A második klaszterbe tartozó egyedek vélhetően általános eltérjedésű kraniológiai típust képviselnek (7. kép); Karosról csak a 2. és a 3. lelőhely variánsait foglalja magába. A harmadik klaszter egyedei a Felső-Tisza vidékén általánosan elterjedtek, és Karos tekintetében mindhárom lelőhely népességét reprezentálják (8. kép). Talán nem véletlen, hogy az