A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Szathmáry László–Guba Zsuzsanna: Honfoglalás kori csontvázleletek Szabolcsból

Honfoglalás kori csontvázleletek Szabolcsból Szathmáry László-Guba Zsuzsanna Kutatástörténeti előzmények A történeti Szabolcs vármegye területéről elsőként Lipták Pál (LIPTÁK 1951., LIPTÁK 1954.) közölt honfoglalás kori humán anatómiai adatokat. Ezt követően Éry Kinga (ERY 1977.) számolt be tizennégy lelőhely anyagáról. Az 1980-as években a honfoglalás kori csontvázleletek kutatása intenzívebbé vált. Ekkor jelent meg LIPTÁK (1983.) átfogó munkája mellett Pap (PAP 1980/81., PAP 1982/83.) és Szathmáry (SZATHMÁRY 1980., SZATHMÁRY 1981.) elemzése. A legfrissebb források (KUSTÁR 1996., SZATHMÁRY-GUBA 1996., SZATHMÁRY-GUBA-ISTVÁNOVITS 1996.) elsősorban Éry (ÉRY 1978., ÉRY 1982., ÉRY 1983., ÉRY 1994.) korábbi elgondolását követve a X-XI. századi népességtörténet regionális elemzésének igényét is felvetették, így születtek - elsősorban a debreceni műhely szervezésében - olyan módszertanilag újszerű tanulmányok, melyekben a történeti Szabolcs vármegye leletei hangsúlyozott jelentőségűek voltak (BARABÁS-SZATHMÁRY-GUBA-LŐRINCZY 1996., MARCSIKSZATHMÁRY-GUBA-ALMÁSI 1996., SZATHMÁRY 1996/A., SZATHMÁRY 1997., SZŰCS-SZATHMÁRY-NYILAS-GUBA 1996., SZATHMÁRY-GUBA-MARCSIK 1997., SZATHMÁRY-GUBA-OLÁH-PAP 1997., SZŰCS-GUBA-SZATHMÁRY-ALMÁSJ 1997.). E régió X. századi szociodemográfiáját elsőként KRALOVÁNSZKY (1959.) elemezte. Módszertani szempontjait alapvetőnek tekintették azon későbbi kutatások, amelyek a pogány kor és a korai keresztény kor szociobiológiai különbségének megítélésére vállalkoztak (SZATHMÁRY 1990., SZATHMÁRY 1996/B., HÜSE-SZATHMÁRY-GURÁLY 1996., HÜSE-SZATHMÁRY 1997.). A sebészi és a jelképes trepanáció indítékainak és technikájának kutatása során jelentős adatbázist képezett a történeti Szabolcs. ANDA (1951.) tanulmánya után NEMESKÉRI, ÉRY és KRALOVÁNSZKY (I960.), NEMESKÉRI, KRALOVÁNSZKY és HARSÁNYI (1965.), majd SZATHMÁRY (1983., 1996/B.), GRYNAEUS (1996.) és JÓZSA (1997.) tanulmányai mutatták be a racionális és az animisztikus érvek rendszerét (vö. DIENES 1972.). Tudománytörténetet is érintő meglátás az, hogy az utóbbi huszonöt évben a kutatott szakterületek bővültek, így kerültek előtérbe a szerológiai (LENGYEL 1975.) és a humánökológiai vonatkozások (SZATHMÁRY 1994.) mellett azon aspektusok, melyek érdekes módon főként a testmagasság rekonstrukcióján keresztül ítélték meg kora középkori népességeink dinamizmusát (ÉRY 1978.,ÉRY 1994.,ÉRY 1996.,ÉRY 1998., GUBASZATHMÁRY-SZŰCS-ALMÁSI 1996., SZATHMÁRY 1976., SZATHMÁRY 1 977/A., SZATHMÁRY 1 977/B., SZATHMÁRY 1978., SZATHMÁRY 1982, SZATHMÁRY 1997.). Anyag és módszer Jelen tanulmányban 7 lelőhely 62 egyedének antropológiai dokumentációját publikáljuk (1. táblázat). Az elhalálozási kort a fiataloknál SHOUR és MASSLER, valamint JOHNSTON módszerével határoztuk meg (cit. in: ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.). A felnőtteknél NEMESKÉRI, HARSÁNYI és ACSÁDI (1960.) eljárását SJOVOLD (1975.) táblázatai szerint alkalmaztuk. A nem és a szexualizáció megállapítását ACSÁDI és NEMESKÉRI (1970.) módszerével végeztük. A meghatározás jellegei a következők voltak: 1 = tuber frontale et parietale, 2= glabella et arcus superciliaris, 3= processus mastoideus, 4= protuberantia occipitalis externa, 5= squama occipitalis, 6= margo supraorbitalis et orbita, 7= arcus zygomaticus, 8= facies malaris, 9= a mandibula karaktere a második molárisnál, 10= trigonum mentale, 11= angulus mandibulae, 12= processus condylaris capitulum mandibulae, 13= pelvis major, 14= pelvis minor, 15= angulus pubis, 16= foramen obturatum, 17= incisura ischiadica major, 18= ischium-pubic jelző, 19= „cotylo-sciatic" jelző, 20= sacrum, 21= caput femoris, 22= linea aspera, 23= clavicula, 24= sulcus praeauricularis. A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 459^185. 459