A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Kobály József: Magyarországról elszármazott réz- és bronzkori fémtárgyak a Kárpátaljai Honismereti Múzeum gyűjteményében
Kobály József Sírokból(?) származó leletek 1. Piliny (Nógrád megye) 1871. december 7-én báró Nyári Jenő Lehoczky Tivadarnak ajándékozott néhány Pilinyben talált tárgyat, melyeknek egy részét mai napig őrzi aKHM. 1. Pödrött fejű bronztü. Teste egyenes, kör metszetű. Vége hiányos. Patinája zöldes, erősen korrodálódott (valószínűleg megégett). H: 9 cm, V: 0,3 cm, S: 4 g (KHM B 3-196) (VIII. tábla 2.). 2. Ugyanolyan bronztű. Teste négyzetes metszetű. Hiányos. Felülete korrodálódott. H: 5 cm, V: 0,25x0,15 cm, S> 3 g (KHM B r 197) (VIII. tábla 3.). 3. Szív alakú, nyitott végű bronzcsüngő. Patinája zöld, felülete erősen korrodálódott. H: 3,2 cm, Sz: 2 cm, S: 12 g (KHM E 3-194) (VIII. tábla 4.). 4. Ugyanolyan csüngő. H: 2,9 cm, Sz: 1,8 cm, S: 3 g (KHM E 3193) (VIII. tábla 6.). 5. Hiányos bronzgyűrű(?). Patinája sötétzöld. Atm: 1,5 cm (KHM szám nélkül) (VIII. tábla 5.). 6. Három darab spirálcsövecske. H: 1,3 cm, 1,2 cm, 0,6 cm, Attn: 0,6 cm, 0,5 cm (KHM szám nélkül) (VIII. tábla 7-9.). Ezeken kívül Lehoczkyhoz kerültek még a következő, mára már elkallódott tárgyak: 7. Bronztű vagy -ár töredéke. Teste hengeres, éle szeg formájú. H: 6,1 cm, V: 0,4 cm (KHM B,-231) (VIII. tábla 10.). 8. Bronzgyűrű(?). 9. Két kis „bronz görbület". 10. Aranylemezzel bevont, kígyó alakú „kampó". A fent leírt leletek kétség kívül a híres pilinyi urnatemetőből származnak. LUIIOCZKY R.j. 1.121-127. A leletek értékelése A fenti fejezetben leírt réz- és bronzkori leletek nagyobbik hányada mára már jól ismert tárgytípusokhoz tartozik, ezért csak kivételes esetben foglalkozom bővebben egy-egy leletegyüttes vagy szórvány értékelésével. Rézkor 1. Balaton környéke A rézből készített lapos balták legkorábbi kárpátmedencei előfordulása a Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr átmeneti időszakra keltezhető (PATAY 1984.32.). A Lehoczky gyűjteménybe került példány pontos kronológiai helyzetét-mivel szórvány leletről van szónehéz megállapítani. Párhuzamai Magyarország területéről nagyon ritkák (SZOLNOK MEGYE... 1982.13.t). A szakirodalom ezt a baltatípust több néven ismeri, ezek közül az egyik azAltheim-név. Ezek a balták és variánsaik széles körben elterjedtek Közép- és részben Délkelet-Európában (NOVOTNÁ 1970.18., VULPE 1975.61., TODOROVA 1981.32., SZPUNAR 1987.14-18. Taf.2:27.,37.,40.,50.). M. Novotná ezeket a baltákat a Vucedoli és Altheimi csoportokkal kapcsolta össze (NOVOTNÁ 1970.19.). A ritka bulgáriai leleteket H. Todorova a bulgáriai rézkor végére, az ún. átmeneti korszakra keltezte, a Cernavoda I kultúra kései szakaszára, amelyet ő nagyjából a közép-európai tölcséres szájú edények kultúrájával hoz szinkronba (TODOROVA 1981.32.). A lengyelországi leletek (Vinca és Bytyn típusok) a kultúra kései fázisához kapcsolódnak (SZPUNAR 1987.14., 17.). A Szolnok megyei Csépa-Telekparton előkerült példányt a kutatók a bodrogkeresztúri kultúrához sorolják (SZOLNOK MEGYE... 1982.124.). A Balaton környéki példányt a fentiek alapján a Balaton— Las inj a kultúrával lehetne összekapcsolni, de a későbbi keltezés sincs kizárva. 2. Debrecen A Debrecenből származó lapos rézbalta típusa a Patay Pál által rendszerbe foglalt magyarországi rézbalták között nem szerepel (PATAY 1984.). A környező területekről azonban szép számmal ismerünk hasonló leleteket (NOVOTNÁ 1970. Taf. 3:65.,66.,71a., VULPE 1975.34.,301.,303.,304., MAYER 1977.Taf. 13:172-181., TODOROVA 1981. Taf.5:78., 81., SZPUNAR 1987. Taf.2:18-25.). Kronológiai tekintetben a debreceni lapos balta ugyanarra a korszakra keltezhető, mint a fent említett Balaton környéki példány. Azonban szórvány leletekről lévén szó, a fenti keltezés nem mentes a problémáktól. 3. Duna-vidék Az ellentett élű rézcsákány az ún. Jászladányi típust képviseli (PATAY 1984.67-89.). Ez a csákányfajta túlnyomó többségében a Tiszántúlon koncentrálódik, de lelőhelyei megtalálhatóak a Dunántúlon is (PATAY 1984.87-88.Taf.65.B.). A Jászladányi típus a fejlett rézkorra keltezhető és a Bodrogkeresztúri kultúrával hozható összefüggésbe (PATAY 1984.87.). A dunántúli leletek valószínűleg a Balaton-Lasinja kultúrához köthetők. 4. Pécs környéke A Pécs környéki rézcsákány az előbbihez hasonlóan a Jászladányi típus képviselője, így az iménti megállapítások erre is vonatkoznak. Bronzkor Szórvány vagy bizonytalan eredetű leletek 1. Buda környéke Az innen származó szárnyasbalta a szakirodalomban „bohémiai típus" név alatt ismert. Legkorábbi példányai már a BA2 és BB1 közötti átmeneti időszakból származnak (KIBBERT 1984.36.). A Kárpátmedencében Szlovákia területéről ismerünk hasonló korú leleteket (Nyitriansky Hrádok/Kisvárad) (MOZSOLICS 1967.64., NOVOTNÁ 1970.2 12.Taf.49 . 42
