A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Dikán Nóra: MSZMP reformkörök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1989)

MSZMP reformkörök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1989) zottság és milyen korlátok mellett a reformköröket. A korábbi gyakorlattól eltérően - élve az önálló politizálás lehetőségével - a megyei pártbizottság elébe ment a KB határozatának - (az utóbbi május 12-én született meg) és a platformszabadság örve alatt csokorba szedte politizálásának új alapelveit. Most csupán csak a pártegység megőrzésének indokait emelném ki, hiszen elsősorban ebben gyökerezett a reformkörökkel kapcsolatos összes félelem. Pártbizottsági határozat szerint a kormányzati szerepre igényt tartó MSZMP együtt kíván működni ugyan az újonnan alakult pártokkal, de saját maga akarja levezényelni a többpártrendszerre való átmenetet, megszabva annak ütemét és kereteit is. S ebben az értelemben egy esetleges pártszakadás, amely természetszerűleg együtt jár pártpolitikai erejének gyengítésével, veszélyeztetné e célkitűzések megvalósítását. Az állásfoglalás ezért a következő szavakkal zárult: a megyei pártbizottság,, Felhívja a megye párttagságát, hogy támogassa a szervezeti egység megőrzésére irányuló törekvéseiben véleménye szabad kifejtésének fenntartása és azon jogának érvényesítése mellett, hogy a politikai folyamatokra befolyása lehessen. "

5 Mindezzel a megyei pártvezetés kijelöli a reformkörök szervezésében majdan résztvevő apparátus és párttagság igazodási pontjait is. A kecskeméti találkozót követően már nem lehetett elhallgatni a reformköri mozgalommal kapcsolatos híreket és gátat vetni a mozgalom szélesedésének. 1989. április 27-én az MSZMP tagok egy csoportja Nyíregyházán is elhatározta, hogy egy „megyei reformkört" alakít. A kezdeményezők a Kelet-Magyarország újságírói voltak, köztük Lányi Botond, a lap egyik szerkesztője és egyben MSZMP-alapszervezeti titkár, Esik Sándor, a gazdaságpolitikai rovat vezetője és mások, de akik mozgékonyabbak és legfőképpen messze jobban informáltak voltak az országos reformköri ügyekben, mint pártapparátusi társaik. A megyeháza épülete melletti Bajor Sörözőbe hívtak össze alig több mint egy tucat párttagot, néhány tisztségviselőt, azokat, akikről úgy gondolták fogadóképesek a reformgondolkodásra. Esik Sándor így írt a megyei lapban az emlékezetes „sörpincei összejövetelről": „... érdemes volt az arcokat figyelni. Két megyei titkár (Szabó István a gazdaságpolitikai és Gazda László a pártpolitikai ügyekért felelős titkárról van szó), sok apparátusbeli, kevés „gyalogpárttag". Mit is értünk reformon, és miért reformer valaki, tették fel a kérdést, akik semmiképpen nem akarták, hogy pusztán azért 5. SzSzBMÖL MSZMP iratok 1. f. Megyei PB IV.20/89. 6. Név nélkül: MSZMP megyei reformkör alakul. KMo XLVI.99. 1989. április 28.4. legyen reformkör, hogy a megye „ le ne maradjon ". Nagyjából egészében nem is született más közös álláspont - s ezt sem támogatta mindenki — hogy a megyei pártvezetés még nem eléggé reformelkötelezett. " (ESIK 1989.) Az utóbbi megjegyzésre talán az ingerelte a résztvevőket, hogy a megyei titkárság nem várta meg az „alulról építkezést". Az ominózus „sörpincei összejövetel" tagjai egy sajtóközleményben adták tudtul, hogy egy hét múlva, május 5-én tartják meg az MSZMP Sóstói úti Oktatási Igazgatóságán alakuló gyűlésüket, ahová minden érdeklődő és tenni akaró párttagot és pártonkívülit várnak. A sajtóközleményben olvashattuk, hogy az összegyűltek (az nem volt benne, hogy hol): „ Megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek szükségesek apárt megújulásához, s kinyilvánították az erőteljesebb, szervezetektől függetlenebb, a platformszabadság alapján működő politizálást a társadalmi-politikai válság leküzdésére. "

6 Ezt a mondatot két okból is idéztem: Egyrészt a nyelvezete miatt, másrészt annak illusztrálására, ami jellemző volt az akkori pártsajtóra - hogy az alig több mint egy tucatnyi politizáló csoportot, csoportokat a valóságosnál szervezettebbnek, elvi álláspontjában kiforróttabbnak, politikailag jóval nagyobb erőt mutatónak jeleníti meg a nyilvánosság előtt, s ez végigkíséri a megyei reformköri mozgalomról szóló tudósításokat is. Egyébként az idézett kijelentés rengeteg politikai információt is rejt, amit ma már alig érzékelünk, sőt az egyszerű párttagok már akkor se nagyon értették. A „szervezetektől függetlenebb" kifejezés alatt azt kellett érteni, hogy szabad legyen megválasztani mindenkinek hol, melyik alapszervezetben akar politizálni, s kimondatlanul, de utalt a munkahelyi illetve lakótelepi politikai munkáról és jelenlétről hónapok óta folyó vitára. A platformszabadság szó pedig azt a pártvitát idézi, amellyel kapcsolatosan az MSZMP megyei szervezetének legfőbb testülete néhány napja tette közzé véleményét a Kelet-Magyarországban, s amely már nem tekintette „frakciónak" a reformkörökhöz hasonló párton belüli szervezkedéseket, ezzel mintegy zöld utat engedve a mozgalomnak is. Az Oktatási Igazgatóságon a május 5-i reformműhely alakuló ülése nem kis zavarodottsággal kezdődött, mivel kivonult az egész városi és megyei pártapparátus, az alapszervezeti titkárok, az Oktatási Igazgatóság dolgozói, és ott voltak a munkásőrség tagjai is. A fiatal korosztály képviselői egymást kérdezgették: „ Mi az, ide szervezték a Münnich Ferenc Társaság összejövetelét is? " (A további szöveg idézet Esik Sándor új ságíró cikkéből:) „ Valóban a száznál is több megjelent között számos korosabb embert lehetett felfedezni, aki egy része ismertebb volt egy régebbi 393