A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Szilágyi László. Tisztel Honatyák! Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmus időszakában (1869–1910)

Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmusban belekeveredjenek „a világvárosok csábító légkörébe ". A törvény a gazdák számára is kötelezettséget írt elő a családonkénti cselédlakások építése, a cselédek gyógyíttatása, és gyermekeik tandíjának kifizetése kapcsán és ezzel kiváltotta nemcsak az akkori jobboldali ellenzék, de a Függetlenségi Párt jórészének nemtetszését is. Ezzel az ellenállással is magyarázható a törvény bevallottan átmeneti jellege és az, hogy megvalósítása során - a tervezettől és a szükségletektől is elmaradva - mindössze 3200 cselédlakás épült fel (HANÁK 1978.7/2.647.). Az előbbi, tipikusnak tekinthető hangokkal szemben a merkantil, polgári értékekjelentőségét a képviselők közül csupán Mandel Pál hangsúlyozta. A nagyarányú kivándorlás egyik okát a magyar gazdaság egyoldalúságában látta s abban, hogy „a mi felfogásunk szerint a föld nemesít, az iparos és a kereskedő társadalmilag alig jő számba. " A nagybirtok koncentrációjával szemben felvetette a parlamentben is a középosztály érdekében - a hitbizományok és a holt kéz eladási tilalmának megszüntetését (KN 1901/ 1905.X.87-88.). Magyarországnak Anglia és az Egyesült Államok példáját ajánlotta: a spekulatív szellem „hadd hozzon ide forgó tőkét, életet és forgalmat. Teremtsen nálunk kereskedelmet és ipart, amint azt egyes ilyen bevándorolt spekulánsok már tették is és amellett lettek ők vagy ivadékaik jó magyarok és jó hazafiak" (KN 1901/1905.XIV.443,447.). Akik hallgattak A dualizmus korának Szabolcs megyei parlamenti képviselői közül sokan a képviselőházi naplók tanúsága szerint egyetlen egyszer sem szólaltak fel a tisz6. Az 1869/72-es ciklusban a „hallgatagok" közé tartozott Molnár Endre, Kállay Emánuel, gr. Degenfeld Gusztáv, gr. Zichy Sándor, az 1872/75-ös periódusban Czóbel Albert és id. Elek Gábor, Zoltán János, az 1875/78-as országgyűlésen Sembery István, 1881/84-ben Farkas Balázs, 1884/87-ben Farkas Balázs, Szögyény Emil, Szomjas József, Péchy Gábor. Nem szólalt fel 1887/92-ben Farkas Balázs, Gencsy Albert, Csajkos Gyula, az 1892/96-os ciklusban Farkas Balázs, Kállay Ferenc, Gencsy Albert, az 1896/190l-es ciklusban Farkas Balázs, Gencsy Albert, az 1901/05-ös periódusban Farkas Balázs, Kállay Lipót, a rövid, egy éves 1905/06-os országgyűlésen Meskó László, Hrabovszky Guido, Uray Miklós, Kállay Lipót, végül az 1906/10-es parlamentben Hrabovszky Guido, Uray Miklós és Pap Zoltán! (In: NAPLÓMUTATÓ 1896., 1897., 1902., 1905., 1906., 1910.1-VI. köt.) 7. Az 1869/72-es országgyűlésen Pilisy Lajos, Kállay Ákos, gr. Vay Ádám, az 1875/78-as periódusban Szoboszlay Papp József, Pilisy Lajos, 1878/81-ben Pilisy László, 1884/87ben Kállay János, 1887/88-ban Mikecz János, az 1887/92es ciklusban Zoltán János, az 1892/96-os parlamentben Beniczky Miksa. (In: NAPLÓMUTATÓ 1896., 1897., 1902., 1905., 1906., 1910. I-VI. köt.) telt Házban. Az 1869 és 1910 közötti összesen 95 szabolcsi mandátum tulajdonosából 30 a „hallgatag" kategóriába tartozott (31,6 %).

6 Egy ízben kérte a ház figyelmét, és/vagy csupán lakossági kérvényeket továbbított a képviselőház felé további tíz képviselő.

7 A lista-(lusta-lista?)vezető kétség kívül Farkas Balázs 24 évnémaságával. Ez a nagymértékű (42,1 %-os) képviselői passzivitás már önmagában is mutathatja a népképviseleti rendszer kudarcát, a képviselők nemtörődömségét, a jelenség megértéséhez azonban a hallgatás lehetséges gyökerére is rá kell világítanunk. Lipthay Károly, önmaga feleslegességének érzésével küszködve 1889. március 12-én ekképpen fakadt ki: az ellenzéki szerep fontosságának hangsúlyozása Tisza Kálmánnál csupán alkotmányos frázis, hiszen az ellenzék függetlenségi és 48-as árnyalata a többség számarányának 1/3-át teszi ki, mégis, a 2l-es bizottságban csupán két tagnak, a 15-ös bizottságban pedig egy tagnak a megválasztását engedélyezték. „És hogyan respektálják önök a méltányosságot? Respektálják úgy, hogy az ellenzéknek egyetlenegy nem érdemleges, de a dolog lényegét csak távolról érintő, egyetlenegy szóból álló módosítványát elfogadták-e valaha? Tudtommal soha! (Igaz, Úgy van! balfelől) Madarász József: Legfeljebb styláris

at. (Derültség) " (KN 1887/92.IX.367.). Az ellenzéki politika parlamenti mozgásterének ez a beszűkülése azáltal kapott különös hangsúlyt, hogy a politizálás legfőbb fórumának - a kormánypárt és az ellenzék tagjai egyaránt - az országgyűlést tekintették. A parlamenti tevékenység különleges jelentőséggel való felruházása, a Függetlenségi Párt sorozatos választási vereségei, majd a parlamentben a kisebbségnek az érdemleges vitából való kiszorulása együttesen eredményezték azt a kiábrándultságot, amit a képviselők hallgatagsága is jelez. Mindezen túl azonban feltétlenül meg kell említeni egy olyan tényezőt, amely a választóközönség és a választott személy kapcsolatának - mai szemmel talán különös - aspektusára utal. Feltűnő, hogy a fentebbi képviselők közül néhányat, akik a politikai aktivitásnak semmiféle jelét sem mutatták, újra és újra bejuttatták a parlamentbe a kerület választói. A jelenség mögött feltételezhetjük az illető kerület választópolgárainak tájékozatlanságát és politikai közömbösségét, de bizonyos esetekben ennek ellenkezőjét, a magyar politikai helyzet lényegi sajátosságainak megértését is: a magyar választópolgárok az otthoni közéleti tevékenységből eredő tekintélyt, és/vagy a személyes kapcsolatokon alapuló társadalmi befolyást jutalmazták a nobile officiumként értékelt mandátummal. Az ellenzék padsoraiban helyet foglaló képviselő 361