A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Szilágyi László. Tisztel Honatyák! Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmus időszakában (1869–1910)

Szilágyi László rendelni, ha a hitfelekezeti iskolák nem gondoskodtak saját felszerelésükről (KN 1878/81 JV.293.,XII. 171.). Vidliczkay az adóreformról szóló 1883-as törvényjavaslat tárgyalásakor hívta fel a figyelmet a hitfelekezeti középiskolák segélyezésének fontosságára, s Trefort Ágoston válaszában ígéretet is tett, hogy a segélyért folyamodó intézmények számával arányban fog állni a nekik juttatandó segély összege (KN 1881/ 84.XIII.328.,XIV.180.). A magyar nyelv védelme érdekében az egész országra vonatkozóan szerette volna kiterjeszteni Kállay János azt az ellenzéki javaslatot 1882-ben, amelynek értelmében minden idegen nyelven írt cégtáblát évi 100 Ft. adóval sújtottak volna. A Ház elutasította a tervezetet (KN 1881/84.III. 104.). Kállay Lipót szomorúan említette, hogy az ifjabb nemzedék már nem ismeri a régi egyházi énekeket, a kuruc nótákat, s a magyar műdalokat, a Bokák, Bihariak, Lavotta vagy Rózsavölgyi remekeit. Javasolta, hogy a budapesti operaházban hazai énekeseket alkalmazzanak, s a külföldiek tanuljanak meg ,^áros határidőn belül" magyarul. A kormány támogassa nagyobb mértékben a hazai írókat, a vidéki színházakat, s akadályozza meg az orfeumok, a „tingl-tangok túltengését ", amelyek „erkölcstelenséget hirdetnek és germanizálnak" (KN 1892/96.XXIX. 108-109.). 1898. március 22-i felszólalásában pedig az ipari és kereskedelmi szakoktatás jelentősebb állami támogatását kérte a kormányzattól (KN 1896/1901. XXI. 200.). Mezőssy Béla az 190l-es esztendő költségvetési vitájában kért nagyobb összeget a kultuszminisztérium számára: a hivatalnokok korteskedésére van pénz - érvelt - „ellenben a magyar kultuszpolitikának évtizedeken át rongyokban kellett koldulnia " (KN 1896/ 1901.XXII.52.). Néhányan a parlamenten kívül is szolgálták a kultúra s az oktatás ügyét. A Munkapárt tagjaként Liptay Béla kisvárdai képviselő tevőleges szerepet játszott kerülete oktatásügyének fejlesztésében. Oroszlánrésze volt a kisvárdai gimnázium megszületésében 1911ben. Közbenjárásának köszönhetően pedig a város Szent Orsolya-rendi zárdája, tanítóképzője s a hozzá tartozó római katolikus polgári leányiskola szolgálta a nőnevelés ügyét (NÉZŐ 1998.529.). Társadalompolitika Társadalompolitikai kérdések-a liberalizmus alapelveinek megfelelően - ritkán fogalmazódtak meg a magyar képviselőházban. Ugyanakkor valamennyi az ipart, kereskedelmet, a mezőgazdaságot, a polgári jogviszonyokat érintő törvénynek volt társadalompolitikai vonatkozása is. A Szabolcs megyei képviselők a parlamenti viták során az átlagosnál érzékenyebben reagáltak a magyar dzsentri, a középbirtokos, tisztviselői réteg hanyatlásának problémájára (KN 1881/ 84. VII. 116-117.), s alkalmasint - konzervatív szemszögből - a kis- és törpebirtokos réteg, a cselédség társadalmi felemelkedésének vagy legalábbis helyzete stabilizálásának kérdésével is szembenéztek. Szoboszlay 1886-ban próbálta kiharcolni, hogy a tehetős pusztai birtokosok is hozzájáruljanak a községben lévő utak, hidak építéséhez és fenntartásához. Indoklása szerint a nagybirtokosok is használják ezeket az utakat, pl. terményüket szállítják a vasúti indóházakhoz (KN 1884/87.XI.219.). Lipthay Károly 1888. január 18-i felszólalásában a nagyvárosok luxus építkezéseit, a tőzsér nagybirtokosok monumentális palotáit a falvak, a gazdák helyzetével, a középbirtokos osztály pusztulásával állította szembe (KN 1887/92.11.88.). A szociális problémák radikálisabb beavatkozásokkal történő orvoslására azonban nem tett javaslatot; a munkanélküli csavargók megjavítását pl. dologházak felállításától remélte (KN 1887/ 92.11.280.). A magyar országgyűlés szociális kérdések iránti érzéketlenségét panaszolta (KN 1896/1901. XXVI. 412.) és a megyei tisztviselői kar anyagi, erkölcsi rangjának emelését követelte Mezőssy Béla 1900. február 16-i felszólalásában (KN 1896/1901 .XXXII.50-52.). Mezőssy földművelésügyi államtitkárként részt vett annak a „gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról" szóló 1907. évi XL. te.-nek a létrehozásában is, amely - a törvény konzervatív, a sztrájkjogot korlátozó jellege miatt - a hazai történeti szakirodalomban „derestörvény" néven ismeretes. A törvény valóban korlátozta a gazdasági cselédség szervezkedési lehetőségét. Megpróbálta visszaszorítani Mezőssy szavaival élve - azt az oroszországihoz hasonló magyar populisztikus szocialista mozgalmat (tulajdonképpen a Magyar Szociáldemokrata Pártot), amely a nyugat-európaitól eltérő módon nem az államhatalommal való együttműködés keretében s a polgári értékrend mentén, hanem azzal szemben kívánta elveit megvalósítani (KN 1906/10.IX.256.). A törvény korlátozta a cselédség mozgását is. Mezőssy ugyanakkor visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint ezzel tulajdonképpen a jobbágyságot kívánták volna visszaállítani. A törvény - szerinte - csupán az általános sztrájkot (és nem a részleges munkabeszüntetést) kívánta lehetetlenné tenni. A felmondási jog keretén belül pedig teljesen korlátlan volt a cselédség elhatározási joga. Nem kívánta véka alá rejteni, hogy a törvény egy konzervatív társadalompolitika szülötte, és célja, hogy egy ősrégi foglalkozást megszerettessen a „dolgos magyar kezekkef\ nehogy ?~0