A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról

Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról tükjól simított, a díszítést bekarcolt egyenes vízszintes vonalak alkotják, néha hullámdísszel váltakozva. Az edények égetése jó, megkoccintva gyakran csengő hangot adnak. Hiányoznak a koromnyomok. Mindezek alapján a szóban forgó kerámiát (XX. tábla 1— 28., 31—41.) az „asztali edény" kategóriába soroljuk. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1. gödör felső rétegeiben előkerült néhány kerámiatöredék, amely mind bonyolult formájával, mind díszítésének eredetiségével kiválik a többi közül. Agyagukat nagy szemű homokkal soványították, felületük érdes (XXVI. tábla 7-14.). Színük piszkossárga, égetésük kiváló, hangjuk csengő. Némileg más anyagú és színű egy kályhaszem töredéke (XXVI. tábla 16.). Szürke felülete sima. Anyagában csak kisszemű homok figyelhető meg. Összetételében és színében azonos több, már említett tárggyal (XIX. tábla 23-26.). A központi udvar középső, bolygatatlan részén nyitottuk meg a második szelvényt (R-IL), az első mellett. Négyzeteinek számozása fordított, először a betűs, majd a számos megjelölés következik. Az R-I. és R-II. szelvény találkozásánál, a belső udvar északi falánál, 25-30 cm mélyen, közvetlenül az építési törmelék alatt jelentkezett a második gödör. Az objektumot a mai felszíntől 2,2 m mélységig tártuk fel (2,9 m-re az alapponttól). Az esős időszak kezdete miatt nem tudtuk elérni a gödör alját. Ennek ellenére a metszetből (VI. tábla) látható, hogy a gödröt a sziklamonolitba mélyítették. A vizsgált mélységben a gödörben gyakorlatilag nem volt lelet egy ismeretlen rendeltetésű vastárgy (XIV. tábla 26.) és apró kerámiatöredékek (érdes, barna konyhai edények 67 töredéke, 17 fehér sima és 17 érdes fehér cserép) kivételével. A gödör teljes betöltése (VI. tábla) nagy és közepes méretű kövekből állt, valamint fehér mészhabarcs beszüremlésekből. A 2. gödör nagy része átnyúlik az R-II. szelvény területére, ahol részben fedi egy barna folt, amely itt gyengébben jelentkezik és vékonyabb is. Az R-II. szelvény középső részén a kultúrrétegben kiemelkedően nagy a faszén koncentrációja. A szelvény többi részéhez képest is gazdagabb a kerámiaanyag. Itt 1476 barna, érdes konyhai kerámiatöredéket, 11 fehér sima, 3 vörös sima és 775 fehér érdes cserepet találtunk. Sikerült megállapítanunk, hogy a töredékek 51 fazékhoz (közülük 21 érdes fehér) tartoztak, továbbá 2 fedőhöz és 3 négyzetes peremű edényhez. Több darab (XVII. tábla 3., 4., 6., 8., 9., 12., 16.) a fehér, érdes kerámiát képviseli, egyes cserepeken máznyomok voltak. Annak ellenére, hogy az előkerült kerámia statisztikai összetétele a szóban forgó jelenség késői datálása mellett szól, ki kell emelnünk viszonylag korai formák előkerülését is (XVII. tábla 1-2.). Ugyanebben a rétegben találtunk 63 mázas csempetöredéket (eredeti formájuk: XII. tábla). Az ábrázolt darabok közül 11 volt zöldmázas (XI. tábla 18-20., 27., 3032., 34., XII. tábla 1., 4., 5.), 2 feketészöld mázas (XI. tábla 28., 29.), 3 polikróm mázas (XI. tábla 2224.) és 2 máz nélküli (XI. tábla 26., 33.). Az R-II. szelvény humuszos rétegében viszonylag nagyszámú fegyver és egyéb tárgy került elő (XV. tábla). Kiemelendők közülük a következők: 6 köpüs, négyélű nyílhegy (1-6.), kések (11,12.) és késmarkolat (13.), egy számszeríj kilövő szerkezetéhez tartozó alkatrész (9.), ágyúgolyó (24.) és szakállas puska golyók (22, 23.), patkók (25., 26.), szögek (3441.), fúró (8.) és egy sor nehezen meghatározható tárgy. Ugyanitt került elő néhány bronztárgy: gombostű (48.), kisebb bronzedény (44.), szegecs (46.) és egy bonyolult szerkezetű tárgy felül letört pecekkel (43.). Különös érdeklődésre tarthat számot egy posztózsák ónplombája (XV. tábla 45., és 3. kép 2.). Flamand eredetű és a XVI. század első felére keltezhető. Érdekes, hogy ugyanebben a rétegben került elő egy Apollóniában, az illyricumi tengerparton vert ezüstdrachma, amely az i.e. II század végére 1. század elejére datálható (XV. tábla 47. és 3. kép 3.). Figyelemre méltóak a következő körülmények: a faszén koncentráció helyén semmilyen objektumra utaló nyom nem volt, viszont számos lelet került itt elő. Magát a jelenséget az udvar közepén találtuk, de a kiterjedése nem megállapítható. Mindez arra utal, hogy az udvar központi részét minden valószínűség szerint az ittlakók sokszor használták gyakori lakomáik alkalmával, különösen a vár életének utolsó fázisában. A vár belső helyiségeinek stratigráfiai tanulmányozására a szélső északkeleti szektorban megnyitottuk a harmadik szelvényt (R-III.) (V. tábla). Az itteni munkálatok meglehetősen váratlan eredményekkel szolgáltak. A felső modern és középkori építkezési hulladékkal kevert réteg 20-40 cm vastag volt. Alatta fehér habarcsréteg terült el. Még lejjebb összefüggő faszén réteg következett - valószínűleg a két szinten, 0,7 és 1 m mélyen elhelyezkedő leégett tető maradványai (5. kép). A leégett gerendák alatt egy erősen humuszos réteg került elő, de a benne talált kerámiaanyag viszonylag kis számú volt. Erősen kevert, mivel már a felső rétegekben előfordultak Hallstatt kori apró cserepek, az alsókban pedig néhány fehér, érdes edénytöredék volt. A statisztikai számítások ugyanakkor azt mutatják, hogy az alsó rétegekben hirtelen megnő a Hallstatt kori (Gáva kultúra) kerámia koncentrációja (XVIII. tábla 18-27.). Figyelemre méltó, hogy az alsóbb rétegekben viszonylag gyakran for271