A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról
Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról Olekszandr Vasziljovics Dzembasz A nevickei vár (I. tábla) valamivel magasabban helyezkedik el annál a pontnál, ahol az Ung folyó a felső-tiszai síkságra ér. Stratégiai magaslatra épült, ahonnan nemcsak a keskeny hegyszoros ellenőrizhető, hanem maga az uzsoki hágón keresztül vezető út is. Az írásos adatokból tudjuk, hogy a várat 1312 előtt, valószínűleg az Aba nemzetségbeli Amadé építtette (FÜGEDI 1977.172.). A Kárpátaljával szomszédos területek kutatása azonban azt mutatja, hogy a lelőhelyek többsége sokkal korábbi, mint arra az írott források alapján következtethetünk. 1290-ben az Árpád-ház utolsó királya, III. András megerősítette Amadé nádort Ung vármegyei birtokaiban (ENGEL 1998.414.). A király 1301-ben bekövetkezett halála után az országban trónviszály tört ki, amelynek következtében az Anjou dinasztiabeli Károly Róbert (1308-1342) került hatalomra. Aba Amadé, a nevickei vár tulajdonosa aktívan harcolt az új uralkodó ellen. Ettől kezdve a vár folyamatosan a külpolitikai és a belső háborús összeütközések körforgásába került. így volt ez egészen 1644-ig, amikor Rákóczi György erdélyi fejedelem leromboltatta. Attól kezdve a várat nem állították helyre. A lakott településektől való távolsága hozzájárult a műemlék viszonylag jó állapotban való fennmaradásához. Nem folytattak itt alkalmi renoválásokat és a falak építőanyagát sem hordták szét. A kultúrrétegek egyetlen kisebb bolygatása a XX. században következett be, amikor az épület helyrehozatalához nem kellő hozzáértéssel kezdtek hozzá. így nehéz alkalmasabb műemléket találni napjainkban a részletes tanulmányozásra és adatok gyűjtésére. Mindez a restaurálási terv tökéletesítését szolgálja, ugyanis fő feladatunknak tartjuk, hogy alapot teremtsünk a vár teljes rendbehozatalához és múzeummá nyilvánításához, mégpedig úgy, hogy az tükrözze az erődítmény hétköznapi életét és a kor szellemét. Az objektumok leírása 1992-ben a legfontosabb feltárások a központi várudvaron folytak (II. tábla). Az udvar területe 330 m 2 . A felszín egyenetlen, a látható szintkülönbségek elérik a 60 cm-t. Ebből kiindulva a mellékelt rajzokon a mélységadatok egy mesterségesen - a belső udvar nyugati részén, a nyugati bástya bejárata felőli küszöbön - felvett alapponttól érvényesek. A kőküszöb az ásatás előtt az adott ponton 0,2 m magasságban volt a föld felszínétől. Az udvar nyugati részében a kultúrréteg tökéletesen megsemmisült, mivel a helyreállítási munkák során itt egészen az altalajig kitermelték a földet. A terület többi részén gyakorlatilag az egész 20-40 cm vastag felső réteg különböző korú, kevert építkezési hulladékból állt, amelynek egy része a XX. századra keltezhető. Az R-I. és R-II. ásatási szelvény találkozásánál az udvar központi részén a mai felszíntől 20-35 cm mélységben amorf, helyenként bolygatott, sötét talajréteget figyeltünk meg magas faszén tartalommal (IV. tábla). A réteg vastagsága és telítettsége egyenlőtlen: 5-20 cm. Jelentéktelen mennyiségű, apró kerámiatöredéket és mintegy 150 szöget tartalmazott. A réteg aprólékos bontása ellenére sem sikerült dokumentálnunk a jelenség pontos körvonalait. Az udvar déli fala mentén két tapasztásréteget találtunk a mai felszíntől 30, illetve 40-45 cm mélyen. A rétegek vastagsága 5 cm. Figyelemre méltó, hogy a felső réteg szorosan csatlakozik a magas faszén koncentrációjú humuszos réteghez, de azt nem fedi. A felső tapasztásfelület összhossza 10 m körüli, szé1. kép R-II. szelvény. A tapasztás körvonalai Abb. 1 Quadrant R-II. Umrisse des Verputzes lessége eléri a 3,1 métert (1. kép). A tapasztásrétegek vonalát - főként a felsőét - viszonylag jól lehetett követni. A rétegekre szétváló tapasztásban nem találtunk vessző- vagy gerendanyomot. Arra kell gondolnunk, hogy járószint maradványaival van dolgunk. A déli fal és a járószint találkozásánál megfigyelt A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 267-312. 267