A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Istvánovits Eszter: Hunkori település maradványai Tiszavasváriban, a Városföldjén
Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag. A settlement of the 5th century Hunkori település maradványai Tiszavas váriban, a Városföldjén 1982-ben Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) - a régi Büdszentmihály - déli határában, a Városföldje Jegyző-tag nevű részén üzemelő homokbányában régészeti leletekre akadtak. A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a lelőhely egy nagyjából ÉK-DNy-i irányban húzódó homokdomb déli lejtőjén található a Keleti-főcsatorna közelében, jól kivehető egykori vízmeder partján (1. kép). A leletmentést 1983 és 1985 között végeztem el. A művelt legelő szélét később a helyi TSz váratlanul betolatta a homokbánya feltöltésére. Ekkor újabb pusztítást végezhettek a lelőhelyen a kisebb - 1989-es feltárás tanúbizonysága szerint. A területen kora bronzkori (DANI 1997.), LaTéne időszakból származó (ALMÁSSY 1998.) és császárkori (ISTVÁNOVITS 1990.) temetkezéseket, valamint egy kora népvándorlás kori település részletét (2. kép) tártuk föl. 8 nagyobb méretű objektum közül az egy bokorban elhelyezkedő 2-3. és az 5-6. számú lehetett lakóépület. Jellemzőjük a kettős tüzelés. Félig földbe mélyítettek, hozzávetőleg téglalap alakúak. Alapterületük 10,5-13,5 m 2 . Padlójuk döngölt agyag (12-14. kép). A 7. ház megjelölésű objektum egy 6x3,2 m-es fazekasműhely (3. kép). Maga a fazekaskemence szerkezete pillanatnyilag párhuzam nélküli (5. kép). Közelében helyezkedett el a 4. és a 8. ház elnevezésű nagy objektum. Ezek esetleg szintén a műhelykörzethez tartoztak. A 7. és 8. házban egy-egy emberi vázat (6-7. kép) találtunk (28. és 33. sír). Mindkét halott fiatal nő volt. A 33. sír halottjának fülbevalója a teleppel közel egykorú keltezést valószínűsít. A római-, illetve hunkori telepek szemetesgödrében több ízben figyeltek már meg „behajított" holttestet. Véleményem szerint a jelenség rituális okokra vezethető vissza. A tiszavasvári település leletanyagának nagyobbik hányada kerámia. Többsége korongolt áru. Gyakori a jól iszapolt, szürke, illetve téglaszínű edény. Anyaguk, technikai kivitelük a korábbi alföldi szarmata fazekastermékekkel teljes mértékben megegyező. A cserepek másik - valamivel szerényebb - hányadát több-kevesebb homokkal, kaviccsal, apróra zúzott fehér kőszemcsékkel soványított edények jelentik. Ez utóbbiak soványítása, anyagösszetétele igen széles skálán mozog. A fazekaskemence utolsó égetéskor bentmaradt és alaposan átégett, torzult edényei között mindkét csoport képviselői előfordulnak: vagyis a kétféle korongolt árut egyszerre, tehát azonos hőmérsékleten égették. Az égetéskor elsősorban hombárok, gömbtestű edények (a többség besimított díszű), valamint fazekak kerültek a kemencébe az utolsó alkalommal. A viszonylag nagyobb mennyiségű, hasonló, omlékony tálak sorozata ugyancsak helyi készítésű lehet. Az edényformák közt megtaláljuk a tálakat, gömbtestű edényeket, hombárokat, fazekakat, korsókat, poharakat. A fémtárgyak közül elsősorban az 1. ház betöltésében talált öntött bronz cikádafibula (10-11. kép) érdemel figyelmet, amely egyúttal az egyik legfontosabb keltező lelet. A 430-as évek előtt nem jelenik meg a miénkhez hasonló forma a Kárpát-medencében (BÓNA 1979.316., BÓNA 1991.196.). Mivel a ház betöltésében került elő, a szigorúan egyrétegű településrészletet a IV-V. század fordulójára -V. század első felére keltezhetjük. A fazekasműhely (7. ház) padlóján két nagykarikás csikózabla hevert. A tiszavasvárihoz hasonló településeket/település részleteket ma még csak kis számban ismerünk. Ilyen elsősorban a Tiszaeszlár-bashalmi (KOVALOVSZKI 1980.), ahol a kerámiaformák és a technológia rokonsága mellett a településszerkezetben is kimutathatók az azonos vonások. Tiszavasvári és környéke a II. század végétől kezdve igen sűrűn lakott volt (ISTVÁNOVITS 1990.83. és 1. kép). A települések egy részén megszakítás nélkül folyamatosan zajlott az élet a IV. század végéig - V. század elejéig. Ebben az időszakban új erőteljes népmozgással kell számolnunk a Felső-Tisza-vidéken. Az új néphullám a Tiszadob-Tiszakarád-Tiszavalk típusú temetőket használta. A tiszavasvári és vele rokon vonásokat mutató települések valószínűleg hozzájuk köthetők. ISTVÁNOVITS Eszter Jósa András Múzeum Nyíregyháza H-4401,Pf.57. 185
