A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Istvánovits Eszter: Hunkori település maradványai Tiszavasváriban, a Városföldjén

Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag. A settlement of the 5th century Hunkori település maradványai Tiszavas váriban, a Városföldjén 1982-ben Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) - a régi Büdszentmihály - déli határában, a Városföldje Jegyző-tag nevű részén üzemelő homok­bányában régészeti leletekre akadtak. A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a lelőhely egy nagyjából ÉK-DNy-i irányban húzódó homokdomb déli lejtőjén található a Keleti-főcsatorna közelében, jól kivehető egykori vízmeder partján (1. kép). A leletmentést 1983 és 1985 között végeztem el. A művelt legelő szélét később a helyi TSz váratlanul betolatta a homokbánya feltöltésére. Ekkor újabb pusz­títást végezhettek a lelőhelyen a kisebb - 1989-es ­feltárás tanúbizonysága szerint. A területen kora bronzkori (DANI 1997.), LaTéne időszakból szárma­zó (ALMÁSSY 1998.) és császárkori (ISTVÁNOVITS 1990.) temetkezéseket, valamint egy kora népvándorlás kori település részletét (2. kép) tártuk föl. 8 nagyobb méretű objektum közül az egy bokor­ban elhelyezkedő 2-3. és az 5-6. számú lehetett lakó­épület. Jellemzőjük a kettős tüzelés. Félig földbe mé­lyítettek, hozzávetőleg téglalap alakúak. Alapterü­letük 10,5-13,5 m 2 . Padlójuk döngölt agyag (12-14. kép). A 7. ház megjelölésű objektum egy 6x3,2 m-es fa­zekasműhely (3. kép). Maga a fazekaskemence szer­kezete pillanatnyilag párhuzam nélküli (5. kép). Kö­zelében helyezkedett el a 4. és a 8. ház elnevezésű nagy objektum. Ezek esetleg szintén a műhelykörzet­hez tartoztak. A 7. és 8. házban egy-egy emberi vázat (6-7. kép) találtunk (28. és 33. sír). Mindkét halott fiatal nő volt. A 33. sír halottjának fülbevalója a teleppel közel egy­korú keltezést valószínűsít. A római-, illetve hunkori telepek szemetesgödrében több ízben figyeltek már meg „behajított" holttestet. Véleményem szerint a je­lenség rituális okokra vezethető vissza. A tiszavasvári település leletanyagának nagyobbik hányada kerámia. Többsége korongolt áru. Gyakori a jól iszapolt, szürke, illetve téglaszínű edény. Anya­guk, technikai kivitelük a korábbi alföldi szarmata fazekastermékekkel teljes mértékben megegyező. A cserepek másik - valamivel szerényebb - hányadát több-kevesebb homokkal, kaviccsal, apróra zúzott fehér kőszemcsékkel soványított edények jelentik. Ez utóbbiak soványítása, anyagösszetétele igen széles skálán mozog. A fazekaskemence utolsó égetéskor bentmaradt és alaposan átégett, torzult edényei kö­zött mindkét csoport képviselői előfordulnak: vagyis a kétféle korongolt árut egyszerre, tehát azonos hő­mérsékleten égették. Az égetéskor elsősorban hom­bárok, gömbtestű edények (a többség besimított dí­szű), valamint fazekak kerültek a kemencébe az utol­só alkalommal. A viszonylag nagyobb mennyiségű, hasonló, omlékony tálak sorozata ugyancsak helyi ké­szítésű lehet. Az edényformák közt megtaláljuk a tálakat, gömb­testű edényeket, hombárokat, fazekakat, korsókat, poharakat. A fémtárgyak közül elsősorban az 1. ház betölté­sében talált öntött bronz cikádafibula (10-11. kép) érdemel figyelmet, amely egyúttal az egyik legfonto­sabb keltező lelet. A 430-as évek előtt nem jelenik meg a miénkhez hasonló forma a Kárpát-medencében (BÓNA 1979.316., BÓNA 1991.196.). Mivel a ház be­töltésében került elő, a szigorúan egyrétegű település­részletet a IV-V. század fordulójára -V. század első felére keltezhetjük. A fazekasműhely (7. ház) padlóján két nagykari­kás csikózabla hevert. A tiszavasvárihoz hasonló településeket/település részleteket ma még csak kis számban ismerünk. Ilyen elsősorban a Tiszaeszlár-bashalmi (KOVALOVSZKI 1980.), ahol a kerámiaformák és a technológia ro­konsága mellett a településszerkezetben is kimutatha­tók az azonos vonások. Tiszavasvári és környéke a II. század végétől kezd­ve igen sűrűn lakott volt (ISTVÁNOVITS 1990.83. és 1. kép). A települések egy részén megszakítás nélkül fo­lyamatosan zajlott az élet a IV. század végéig - V. század elejéig. Ebben az időszakban új erőteljes nép­mozgással kell számolnunk a Felső-Tisza-vidéken. Az új néphullám a Tiszadob-Tiszakarád-Tiszavalk típu­sú temetőket használta. A tiszavasvári és vele rokon vonásokat mutató települések valószínűleg hozzájuk köthetők. ISTVÁNOVITS Eszter Jósa András Múzeum Nyíregyháza H-4401,Pf.57. 185

Next

/
Thumbnails
Contents