A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Dikán Nóra: Adatok az MSZMP személyzeti- és káderpolitikájához (1956–1957)

Adatok az MSZMP személyzeti- és ... zásáról.

23 A szakirodalom már foglalkozott e PB ülések politikai jelentőségével (ORMOS 1989-), mégis kitérünk rá, ugyanis amíg ebben a kérdésben nem született döntés, addig nem lehetett továbblépni a tvr.-t kiegészítő végrehajtási utasítás ügyében sem, azaz a Minisztertanács mellett működő Személyügyi Titkárság felállításában. A belügyminiszteri előterjesztés szerint 1953 júliusáig kb. 1 millió 200 ezer személy szerepelt az államvédelmi hatóság nyilvántartásában. Az 1953-as párthatározat után megkezdődött a jelentősebb politikai ügyek felülvizsgálata, majd 1954-55-ben az internált személyek rehabilitálása, 1956 őszén pedig a nyilvántartásba vett párt-, tömegszervezeti és állami funkcióba vett vezetők törlése a nyilvántartásból. Az 1953 júniusi határozat után elvégzett felülvizsgálati munka 1956 szeptemberére a nyilvántartásban szereplő személyek számát 585000 főre csökkentette. 1957 őszére ez a szám 650000-re emelkedett, amelyből az októberi forradalomban tanúsított magatartásukért nyilvántartásba vettek száma 65000 volt. A nyilvántartás rendjét egy még 1954-ben született belső BM szabályzat határozta meg, amelyet többek között azért is volt célszerű átdolgozni, mert a nyilvántartást ki kellett egészíteni az októberi forradalomban szerepet játszó, és a hatalom által ellenségesnek titulált kategóriákkal, mégpedig az alábbiakkal: 1. akik az 1956 október-novemberében szervezett pártok, szervezetek vezetői és aktív tevékenységet kifejtő tagjai voltak, 2. akik a különböző forradalmi bizottságok és a nemzetőrség vezetői vagy olyan tagjai voltak, akiket a bíróság elítélt, vagy rendőri szervek internáltak, és akik osztályidegen kategóriába tartoztak, fasiszta pártok vagy szervezetek tagjai voltak (nem lehetett nyilvántartásba venni az ezekbe a szervezetekbe bekerült munkásembereket), 3. akik az október-novemberi eseményekben részt vettek a „haladó gondolkodású" emberek üldözésében, akik a párt és kormány mellett harcoló magyar és baráti országok harcosait, tisztjeit állampolgárait bántalmazták, ellenük terrorcselekményeket követtek el, 4. a sztrájkok és tüntetések osztályidegen szervezőivel, 5. az emlékművek és szobrok lerombolását irányítókkal, abban tevőlegesen résztvevő, osztályidegen személyekkel. Az osztályidegen kategóriák - amelyek tartalmazták a volt uralkodó osztály tagjait a kulákokig bezárólag, az 1945 előtti államapparátus tagjait beleértve a községi jegyzőkig mindenkit - nem váltottak ki különösebb vitát. Igazi politikai jelentősége ennek a politikai bizottsági határozatnak az volt, hogy 300 ezerben szabták meg a BM által nyilvántarthatok szá23 Az „Előterjesztés a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságához a Belügyminisztérium operatív nyilvántartásáról" című 1957. szeptember hó 10-én kelt vitaanyagot a PB az október 22. és 29-i ülésén tárgyalta. (MOL 288.f. 5/47. és 48. ő. e.) A Politikai Bizottság 1957. november 26-i ülésének vitáját az önálló Káderosztály megszüntetéséről lásd MOL 288. f. 5/52. ő. e.! 25 Elhangzott Debrecenben, az 1997. szeptember 4-6-án megrendezett II. Országos Jelenkortörténeti Konferencián. mát, ami azonban csak az 1 millió 200 ezerhez vagy akár a 650 ezerhez képest volt jelentős kedvezmény. Már a Személyügyi Titkárság felállítása és a kétszintű ellenőrzés - a belügy mellett egy önálló hivatal megszervezése, s a politikai ellenőrzési rendszer további kiszélesítése - sem váltott ki osztatlan elismerést a Politikai Bizottság minden tagjából. Hogy mégis sikerült megkapni a többség áldását, annak hátterében az „ellenséges kategóriák" dogmája, az osztálykategóriákba tartozók bűnbak szerepére való hivatkozás, s a láthatatlan ellenségtől még mindig élő félelem húzódott. A Káderosztály azonban valószínűleg túllőtt a célon, amikor az egész évi munkáját értékelő poltikai bizottsági ülésen bejelentette - 1957 november végét írtuk - hogy szükségesnek tartja minden fokon a párthatáskörbe tartozók politikai múltjának, elsősorban 1956 október-novemberében tanúsított magatartásának immár alapos és szisztematikus felülvizsgálatát és az eredményeknek a kádernyilvántartásban való rögzítését. A felülvizsgálat kb. 5-6000 - funkciójában már egyszer megerősített - párt és állami vezetőt érintett volna. A Káderosztály 1959 nyarára tervezte a vizsgálat befejezését. Az előterjesztés olyan anomáliákat is tartalmazott, mint a vezető párttisztséget betöltők családtagjainak káderezése. Az osztályvezetők értekezletén elhangzott megjegyzések szerint viszont ez akár 20 ezer főre is kiterjedhetett volna. Az osztály ekkor már saját önállóságának megtartásáért küzdött - sikertelenül. Az osztályvezetők már korábban leszavazták nemcsak munkatervét, hanem önálló osztályként való működését is. A Politikai Bizottságban voltak ugyan még támogatói, azonban Kádár János a megszüntetése mellett voksolt.

24 1957 decemberében átszervezték kádercsoporttá a PTO-n belül, munkatársainak zömét más párt és állami funkcióba helyezték, korábbi feladatainak javarészét átvették az osztályok, s ami megmaradt a kádercsoportnak, az gyakorlatilag a kádernyilvántartásvezetése volt. Irodalom DIKÁN 1993. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. 5. kötet. Nyíregyháza 1993ORMOS 1989Ormos Mária: A konszolidáció problémái 1956 és 1958 között. Társadalmi Szemle 1989.8-9.sz. 48-65. DIKÁN Nóra Jósa András Múzeum Nyíregyháza, H-4401, Pf.57. 263