A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Dikán Nóra: Adatok az MSZMP személyzeti- és káderpolitikájához (1956–1957)

Adatok az MSZMP személyzeti- és ... ban, illetve választott szerveiben. A titkársági határozat a Káderosztály elképzelését csak némileg módosította: 1958 decemberéig a KB és a budapesti kerületi pártapparátus munkájába 200 régi párttagot kellett bevonni, megyék esetében ezt a lehetőségekhez kellett igazítani. A szakszervezeti apparátus számára viszont kívánatosnak mondta ki a párthatározat a 25%-os arány megközelítését. Más kérdés, hogy ezt a határozatot sohasem hajtották végre. Az MSZMP apparátusának létszámát 1957 nyarán immár hozzáigazították a pártlétszámhoz, tudomásul véve azt a tényt, hogy a közel 400 ezres tagság az MDP-hez hasonló tömegpárt jellegzetességeit mutatja. Ekkor már 4,5 ezer fölé emelkedett az apparátus létszáma, ez az MDP 1956. június 30-i létszámának kb. 48,7 %-a volt, ami az évek során tovább bővült.

13 1958 áprilisában a KB politikai munkatársi gárdájának közel egynegyede volt 1945 előttől párttag, fele pedig 1945-ben lépett az MKP soraiba.

14 A pártközpont a megyei és járási apparátusok összetételénél is kívánatosnak tartotta a közelítést ehhez az arányhoz, s ez nem segítette elő a pártapparátus politikai arculatának megújulását. 1957 január elejétől érlelődött a KB apparátusának átalakítása, amely többek között a kádercsoport megerősítését is célozta. Február első felében határozott az Ideiglenes Intéző Bizottság a Káderosztály felállításáról az élén új vezetővel. Az 1957. február 26-i Ideiglenes Központi Bizottság, amely áldását adta a szervezeti változásokra, a Káderosztály felállításával legalább olyan jelentőségű döntést hozott, mint az információhiánnyal küzdő (és ezért nem kellőképpen hatékony) Szervezési Bizottságnak a titkárok és a pártelnök - Kádár János - összetételű Titkársággal történő felváltásával.

15 A Káderosztály súlyát akkoriban jelentősen megnövelte az a gyakorlat, hogy a személyi javaslatokat nem lehetett a vezető pártszerv elé terjeszteni az Osztály véleményezése nélkül. Míg az osztályok a politikai-szakmai tapasztalatot vizsgálták, addig a Káderosztály a politikai megbízhatóságot, főként az 1956 október-decemberi magatartást vette górcső alá. Ez bizonyos fokig - legalábbis a káderkérdésben - az osztályok fölötti ellenőrzési jogot is biztosította a Káderosztály számára. 1957 elején, amikor elkészültek a hatásköri listák,

1 mindez felértékelődött. 1957. február 5-én még a Rostás István vezette kádercsoport terjesztette az Ideiglenes Intéző Bizottság elé a központi vezető szervek hatásköri listáját. A megyei és a budapesti kerületi pártbizottságok 1957. március l-ig voltak kötelesek elkészíteni saját nómenklatúrájukat. A hatásköri listán szereplőket akkor is meg kellett erősíteni, ha nem neveztek ki új személyt az adott funkcióra, s ez egyfajta „lekáderezést" jelentett. Az Ideiglenes Intéző Bizottság ezen kívül külön kiemelten kezelte a legfontosabb, mintegy ötven vezető személy ügyét, akiknek 1956 októberi és decemberi politikai magatartását vizsgálandó külön bizottságokat hoztak létre az apparátus munkatársaiból és egy-egy központi bizottsági tagból.

17 A Káderosztály az eredményesen megoldott feladatok között tartotta számon a személyzeti osztályok felállítását és az „ellenséges, kompromittált" személyek állami alkalmazása ellen indított mozgalom sikerét. (Az „ellenséges, kompromittált" jelzők egy BM előterjesztésből származnak, ezen azt kellett érteni, hogy az „osztályellenség" kategóriába sorolt személyekről nyilvántartást vezettek, amely tartalmazta a politikai nyomozó szervek által összegyűjtött kompromittáló adatokat.) Az Ideiglenes Intéző Bizottság már február elején kinyilvánította, hogy szükségesnek tartja az államapparátusban a személyzeti munka újjászervezését, s hogy vissza kell állítani a személyzeti osztályokat a minisztériumokban, a főhivatalokban és a Minisztertanács által megjelölt jelentősebb gazdasági szerveknél. Az 1957. május 31-i keletű (1050/1957) kormányrendelet öntötte jogszabályba a személyzeti munkával kapcsolatos kívánalmakat: biztosítani kell, hogy az államapparátus vezető, irányító munkaköreiben csak politikailag megbízható személyek dolgozzanak. Külön törvényerejű rendelet (1957. évi 66. számú tvr.) intézkedett arról, hogy a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséhez 1958. január elsejétől a büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítványt meg kell követelni. A tvr. végrehajtási utasítása (1.093/1957. (XII.28) korm. sz. hat.) pedig kimondta, hogy a vezetői munkakörökhöz az erkölcsi bizonyítványon kívül a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának előzetes nyilatkozata is szükséges. A személyzeti osztályoknak a kinevezések elbírálásánál az 1956 október-novemberében tanúsított magatartását is vizsgálniuk kellett. Az erkölcsi bizonyítvány beszerzése az 1956. október 1-étől kinevezettekAz 1958. május l6-i Titkársági ülésen értékelték a kádercsoport 1957 decembere óta végzett munkáját. Jegyzőkönyvét lásd: MOL 288. f. 7/27. ő. e.! MOL 288. f. 7/13. ő. e. MOL 288. f. 21/1958/5. ő. e. A MSZMP 1957. február 26-i ülésének jegyzőkönyvét közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. II. kötet. 157-226. Az IIB által 1957. február 5-én elfogadott MSZMP KB-hoz, IB-hoz és SzB-hez tartozó hatásköri funkciók listáját közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. II. kötet. 103-104. A legfontosabb posztokon dolgozó vezetők politikai magatartását felülvizsgáló I. számú bizottságot a Titkárság az IIB 1957. február 5-i döntése alapján 1957. április 19-én hozta létre Földes László vezetésével. Tagja volt: Asztalos Géza és Birkás Imre. A II. számú bizottság 1957. május 24-én kezdte meg működését Úszta Gyula elnökletével. Tagja volt: Olt Károly és Bárd István. Lásd erre az IIB 1957. február 5-i határozatát! A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet. 86. 261