A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Néprajz - Viga Gyula–Viszkóczky Ilona: A nagydobosi sütőtök
A nagydobosi sütőtök színe fényes világosszürke, rendszerint vastag, erős. Húsa sötétsárga, vastag, gyakran rostos. Néha virágfelőli végén paragyűrü képződik. Kocsánya igen vastag, parázs, magja fehér. Étkezésre és takarmányozásra használható." 79 „Az indák 8-10 méter hosszúak. Levelei lekerekített ötkaréjosak, nagyok. A termése lapított gömb, erősen bordázott. A haja ezüstös világosszürke, kemény, bőrszerű. A húsa sötét, vagy világosabb okkersárga, a termése egy része narancssárga. íze édes, húsa gyakran lisztes. Jó termőképességű fajta, tövenként 1-2 termésre számíthatunk? 5 ® Mire tehát a nagydobosi sütőtök gazdasági jelentősége megszűnt, addigra beköltözött a mezőgazdasági szakirodalomba, aminek aztán abban is szerepe volt, hogy e tájfajta igazából elszakadt az eredeti termesztő környezetétől, s elnevezésében önálló életre kelt. Nehéz annak megítélése, hogy mennyit őrzött meg korábbi tulajdonságaiból, adottságaiból. Fontosabb azonban számunkra, hogy a nagydobosiak emlékezete alapján rekonstruáljuk a nagydobosi sütőtököt, mert vélekedésük arra is rámutat, hogy ők maguk milyen tulajdonságait, értékeit vélték a legfontosabbnak, s hogy e sajátos adottságú kultúrnövény miként vált fokozatosan a település, Nagydobos jellegzetességévé, kicsit a helybeliek önmeghatározásának, identitástudatának kifejezőjévé is. Mert nem kétséges számunkra, hogy a település egykori speciális növénykultúrájának felidézése a lokális identitástudatnak is megnyilatkozása, egyben a környező településektől való elhatárolódás lehetősége is volt a gazdálkodás és a műveltség korábbi évtizedeiben. A mai generációk ebből már csak töredékeket őriznek megváltozott önmeghatározásukban. „Címeres nagydobosi sütőtök. Ez volt a jelzője. Nem azért, mint sokan hitték, hogy le volt pecsételve, hanem azért hívták így, mert ennek a töknek olyan volt az alja, ahol elvirágzott, mintha egy címer lett volna rajta... ez egyfajtajegy volt rajta. Azt mondták, hogy guggon ül, mint a dobosi tök. Mert ez a tök soha nem indult futásnak, csak annyit, mint az uborka. A mi földünk a legszélén volt a határnak, csak egy árok meg egy fasor választotta el a nyírparasznyai határtól. A tököt tőlünk megvették, elvitték, az övék már nem kellett. Itt nem volt szabad egy kilométeres körzetben más tököt vetni, annyira védték régen ezt a fajtát. Ez volt régen a községnek a valutája. Termeltek itt bécsi tököt is: az apám idején főleg a feketeföldön termett, a kukorica meg a krumpli közt köztesként. Az sárgás színű volt. Az nem volt olyan jó, mint a nagydobosi sütőtök: íze gyengébb volt, nem is nőtt nagyobbra 3-4 kilósnál. De azt ma sem tudja senki megmondani, hogy honnan került, milyenfajta volt ez a nagydobosi sütőtök! Amit én ismerek tököt, az összes közül még a bécsi tök az, ami legjobban hasonlít a nagydobosi sütőtökhöz. De nem ugyanaz a fajta-, más a színe is, héja is, cukortartalma is. A dobosi tök, főleg száraz években teljesen fahéjú: csak baltával lehetett vágni." 31 „Itt a bécsi sütőtököt termelték legjobban: ez volt a legjobb ízű; szép sárga volt, jó édes, különleges zamatja volt. Itt a talaj is hordta, meg nagyon vigyáztak rá, hogy ne keveredjen meg a mag más fajtákkal. Más faluban nem ment ez ennyire. Kék hajú bécsi tök volt a nagydobosi sütőtök, eladásra csak ezt termesztették. Más fajtákat nem engedtek a közös tökföldbe vetni, mert a dongó eloltotta a fajtákat és szálkás bélé lett a bécsi töknek is." 52 „A nagydobosi sütőtök cikkes volt, kemény volt a héja: körömmel nem lehetett benyomni a héját. Amit nagydobosi sütőtöknek mondtak, az egyfajta volt. A talaj volt hozzá nagyon kedvező, azért volt jó az íze. Bécsi töknek is mondták ezt a fajtát: vastag szalonnája volt. A homokos részen termett a jó sütőtök. Volt itt a Jegyzőtagban kötöttebb rész, ott olyan tök termett, hogy ketten tettük fel a szekérre, de az undorító volt." 33 „A nagydobosi sütőtök az bécsi tök volt. Ez nem nőtt meg nagyobbra 12-13 kilónál. Mára két háború között volt itt egy zsidó, az keresztezte össze a tököt, hogy nagyobbra nőjön. Fuchs volt a neve. Amit őelőállított tököt, azok megnőttek 20-25 kilósra is, de már nem olyan volt az íze. A nemesítés itt rossz irányba vitte a dolgot, mert már nem volt olyan jó a sütőtök, mint a régebbi fajta. A dobosi tök olyan volt, hogy ha leesett a kocsiról a kövesútra, nem tört el, hanem ugrott egyet, olyan kemény volt. A kereszteződése a 40es évek elején volt, aztán jött is a váltás már, elmaradt a tök." 54 „Ez már a gyermekkoromban is ilyen nagy hírű volt. A minősége miatt: ez nagyon jó tök. Ez pecsételve volt, már a gyerekkoromban is bélyegezték. Pesten ma is nagydobosi tököt árulnak, pedig itt már nem terem. Nagyobb cukortartalma van, édesebb a többinél. Parázs volt ez a tök." 55 „A nagydobosi sütőtök kékes színű, cikkes fajta volt. A tökföldön csak ezt engedték vetni, onnan ki volt iktatva az egyéb fajta takarmánytök, hogy neporozódjon össze másfajtával. Ez csak itt termett meg, hiába vitték el máshova, ott nem ilyen minőségű termett. Ez olyan volt, mint a penyigei szilva: a nemtudom szilva máshol is termett, de olyan sehol nem, 29 Grábner Tibor: Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1956. 30 Idézi: HALAJKÓ 1979-13. 31 Nagy György, szül. 1934. adata. 32 Kedves János, szül. 1933- adata. 33 Lengyel Sándorné, szül. 1926. adata. 34 R. Kovács András, szül. 1921. adata. 35 Kovács Sándor, szül. 1912. adata. 197
