A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában
Kelta temető Tiszavasvári határában Almássy Katalin Tiszavasváriban, az Alkaloida gyár növénykísérleti telepe mellett 1982-ben a TSz új homokbányát nyitott. A homok kitermelése során különböző tárgyakat és embercsontokat találtak. 1982 decemberében mentek először helyszínelni a jegyzőtagi homokbánya területére a Jósa András Múzeum régészei. Ekkor a bejelentő, Rudnyák Mihály tiszavasvári lakos átadott néhány késő vaskori bronz- és vastárgyat, illetve edénytöredéket. A látottak - bolygatott sírok és települési objektumok - alapján döntöttek a sürgős leletmentés mellett, melyet 1983 márciusában kezdett el Istvánovits Eszter. A több évig elhúzódó munka során a közvetlenül veszélyeztetett részt sikerült feltárnia. A TSz vezetése ígéretet tett, hogy a megelőző leletmentés biztosítása érdekében bejelenti, ha folytatják a homok kitermelését. Ezt a megállapodást nem tartották be. A bányagödröt figyelmeztetés nélkül temették be úgy, hogy annak déli szélén komolyabb földmunka folyt. Ezen munkák során valószínűleg újabb objektumokat pusztítottak el. 1989 júniusában a megbolygatott részen vezetett egy kisebb feltárást Istvánovits Eszter, és újabb két sírt bontottak ki. 3 A lelőhelyen az alábbi - késő vaskori - temetőrészleten kívül kora bronzkori (Nyírség) (DANI 1997.) és szarmata sírokat (ISTVÁNOVITS 1984/86.), valamint késő bronzkori (Gáva) és egy V. századi telep egy részét (ISTVÁNOVITS 1998.) tárták föl. Az ásatás összesítő térképére (1. kép) pillantva egyértelmű, hogy a kelta temetőnek csak egy része esik a föltárt területre. A széle sehol nincs meg, s a homokbányászás során is több sírt elpusztíthattak. Mivel azonban a Felső-Tisza-vidékről és a hozzá régészetileg is kapcsolódó területekről mindössze négy nagyobb és két kisebb modern temetőásatás - a Ciumesti/csomaközi, Sanisláu/szaniszlói, Pi§colt/piskolti (Románia) és a bodroghalmi (Borsod-AbaújZemplén megye) nagyobb, illetve a Curtuiu§eni/érkörtvélyesi (Románia) és a kistokaji (Borsod-AbaújZemplén megye) kisebb temetőrészlet - eredményeit közölték, még így részletében is érdekes és fontos a tiszavasvári lelőhelynek és anyagának bemutatása. A temető egy régi vízfolyásoktól szabdalt területből kiemelkedő, alacsony homokdomb déli részét foglalja el. A domb északi felét korábban legyalulták, de a környékbeliek szerint ekkor nem kerültek elő leletek. A temetőt használó népesség telepét ezideig nem sikerült egyértelműen meghatároznunk, bár 1991-ben, a mintegy kilencszáz méterre eső Deákhalomnak és környékének föltárása során rábukkantunk egy szabálytalan alakú késő vaskori objektumra. 5 A késő vaskori sírok és a leletanyag leírása 6 (I. táblázat) 2. sír Cl. tábla 1.) 42-47 éves férfi (SZATHMÁRY 1990.136.) csontváza lekerekített sarkú, 190x65 cm-es sírgödörben. A halottat nyújtott helyzetben, hanyatt fekve, szorosan a sír jobb oldala mellé helyezték. Jobb karja a medencén feküdt. A csontváz jó megtartású, csak mellkasi része hiányos. Itt az ásató szerint rágcsálók bolygathatták meg. A sírgödör D-i sarka meszes, kemény betöltésű. Mélység: 103 cm. 7 Tájolás: KDK<-NyÉNy. Melléklet: 1. A jobb vállon nagyméretű, A22 vasfibula. Nem megállapítható, hogy kötött vagy szabad lábú volt-e. H: 15,2 cm (I. tábla 2. 9 ). 4. sír(l. tábla 3-) Ovális, 120x53 cm-es gödörben szórthamvas temetkezés. Szélét a homokbányászással megrongálták. Az edények körül elszórt hamvak szinte teljesen elmállottak, így antropológiai vizsgálatra alkalmatlanok. A halott nemének meghatározását a leletanyag sem teszi lehetővé. Mélység: 112 cm. Tájolás: ÉNy-DK Mellékletek: 1. Kívül sötétebb, belül világosabb szürke, mállékony anyagú, eredetileg simított, de lehasaRégFüz 1.36.1983.29-30. JAM Ad. 87.34-36., RégFüz 1.37.1984.31-, RégFüz 1.38.1985.29-, RégFüz 1.39-1986.30-31. JAM Ad. 89-12., 92.9-, RégFüz 1.43-1991-33Ezúton is megköszönöm Istvánovits Eszternek, hogy az anyag közlését lehetővé tette számomra. JAM Ad. 93-24. A leírásban azok a sírok szerepelnek, melyeknek kelta kori voltát a mellékletek, a rítus vagy az antropológiai anyag bizonyította. A sírmélység a jelenlegi felszíntől mért adat. A fibulák leírásánál az „A" alul húrost, az „F" pedig felül húrost jelent. A betű utáni két szám a rugómenetek számát adja. Az illusztrációkat Mester Andrea segítségével Benke Zsolt, a Jósa András Múzeum rajzolója készítette. Munkáját ezúton is köszönöm. A Jósa András Múzeum Évkönyve XXIX-XL. 1997-1998. 55-106. 55
