A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Restaurálás - Hegedűsné Csiszár Gyöngyi: Egy XIX–XX. század fordulójáról származó vármegyei hajdúcsákó restaurálása
Hegedűsné Csiszár Gyöngyi gyártott gyapjúszövetek vastagságban nem feleltek volna meg. Posztó alátámasztáshoz jól bevált a flanel. Sikerült is egy egyező színű darabot szereznem, de amikor a vörös posztót ráhelyeztem, kiderült, hogy a posztónak annyira le van kopva a színéről a bolyhozása, hogy jobb, ha nem bolyhos szövettel támasztom alá. Végül egy lenvászon anyagra esett a választásom, amely vastagságban és a szövés sűrűségében az alátámasztásra megfelelt. A szükséges darabot színezékkel festettem a megfelelő színűre. A szálirányoknak megfelelő kereten egymásra fektettem a két anyagot, majd átfogó és lefogó öltésekkel elvégeztem az alátámasztást. 9. A lenvászon bélés A lenvászon bélés a bőrrel összedolgozott résznél, ahol a legnagyobb igénybevételnek volt kitéve, kikopott, elrongyolódott, kisebb-nagyobb darabok hiányoztak belőle. Ezért ezt is alá kellett támasztanom, hogy a hiányzó részeket kipótolhassam. Az alátámasztáshoz sokszor mosott lenvásznat használtam, amelynek szövetsűrűsége és szálvastagsága is megfelelt. A kellő színt teába mártva, majd átmosva nyertem. 10. A bélelő szurkosvászon Ritka szövésű vászonból készült, a közepén kilyukadt. Mosott fazonvásznat dublíroztam hozzá a nem szurkos oldalon. A ragasztást planatollal végeztem. 11. A paszomány, a zsinór és a vitézkötés A paszomány a vitézkötés alatt két helyen kikopott. Ezt festett köpperszalaggal egészítettem ki. A zsinórok felső szálai a külső oldalon lekoptak. A megszakadt szálak tüskére álltak ki a zsinóron és a vitézkötésen is. Itt alátámasztást alkalmazni nem lehetett. Más megoldást kellett találnom. A paszomány kötésére használt zsinór úgy készült, hogy 4x2 szál bél közé csavarással szálat fontak olyan formán, hogy a szálakat egymásra fonva négyszögletessé állt össze a zsinór. Ezt a négyszögletesre fonást varrással utánoztam. Sárga gépselyemmel, vékony tűvel öltögettem össze az egymással átlósan szemben lévő sorokat. Ezzel a módszerrel egészen jól tudtam utánozni az eredeti formát. Ugyanígy javítottam a vitézkötést is. Helyreállítás A tisztítás, konzerválás, alátámasztás után a készítés sorrendjében helyreállítottam a csákót. 2 A keményített filc csákóalapra visszahelyeztem a fejtetőn lévő szurkosvásznat a merevítő keménypapírral együtt, majd eredeti formában visszaöltöttem. Erre került vissza a fejtetőn levő ovális szövetdarab és a csákó külső burkát képező vörös szövet felső része, amit az acéldróttal visszaszorítottam az alap felső pereméhez. Eredeti formájában az acéldrótot, az alatta lévő szöveteket és a csákó peremét nagy öltésekkel - az eredeti öltéshelyeken - visszaerősítettem, majd a fent megerősített csákó szövetét visszaborítottam a filcalapra. A lenvászon bélést az eredeti lyukak alapján viszszavarrtam a bőr béléséhez, majd a tarkóbőrrel együtt helyére erősítettem az ellenzőt, majd a paszományt, a vitézkötést és utoljára a fém csákórózsát. A helyreállított csákó jelenleg a Jósa András Múzeum „150 éve város Nyíregyháza" c. kiállításán látható. Irodalom DIENES 1985. Dienes Ö. István: A nyíregyházi városi múzeum alakulásáról. SzSzSz 1985/3-44-51. MARGÓCSI 1986. Margócsi József: Utcák, terek, emléktáblák II. Újabb fejezetek a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyháza városi Tanács V.B. 1986. MÁTRAI 1982. Mátrai Péter: Textil és divat ABC. OKISZ Labor, Budapest 1982. Hegedűsné Csiszár Gyöngyi Beregi Múzeum Vásárosnamény H-4801, Pf. 37. A csákót restaurálás után Boross György, a Jósa András Múzeum fotósa fényképezte. 432
