A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Restaurálás - Hegedűsné Csiszár Gyöngyi: Egy XIX–XX. század fordulójáról származó vármegyei hajdúcsákó restaurálása

Hegedűsné Csiszár Gyöngyi melynek rózsája 2 db rojttal jobb oldalon csüng, 4,5 cm-rel túllógva a sapka alján. A másik vége pedig a tarkóbőr közepe felett van fekete kapocsra függesztve. A vitézkötés 35 cm hosszú a két felfüggesztés között, így félkörívben lecsüng a sapka bőrszegélyéig. A csákó bélése 4,6 cm magasságban bőr, majd a bőrhöz hozzávarrva 10 cm magasan lenvászonból készült, melynek felső részét beszegték és fehér pamutzsinórral összehúzták. A bőrbélésen mindkét oldalon keresztülhúztak egy bőrszíjat, melyet a sapkaalaphoz erősítettek az eleje közepétől 12,5 cm-re. A szíj hossza jobb oldalon 33 cm hosszú, a végén csattal; a bal oldalon 14,6 cm, 5, egymástól egyenlő távolságra lévő lyukkal. Szélessége 2,3 cm. A tárgy magán viseli a nyíregyházi volt Városi Gyűjtemény hányódásának minden nyomát. A teteje beszakadt, a vörös gyapjúszövet olyan erősen molyrágta, hogy a tetején lévő részt alig tartotta valami a megmaradt szövetből. A szemellenző leszakadt. A díszítőzsinór helyenként szálakra esett szét. A belső bélés pedig a sok használattól a tarkónál kikopott és leszakadt az alatta lévő bőrről. Restaurálás előtt a csákót teljes egészében szétbontottam. A bontás után elvégeztem az anyagvizsgálatokat, hogy eldönthessem a tisztítás módját. Anyagvizsgálat 1. A vörös szövet Elsőként a vörös szövet vizsgálatát végeztem el. A csákó szövetéből szálat vettem és meggyújtottam. Égés közben égett szőrszagot éreztem. A mikroszkópos vizsgálathoz macerátumot készítettem Na-ditionittal. A csekély anyagmintát addig főztem, míg teljesen elfehéredett és szétesett. Ezután tárgylemezre helyeztem és 50%-os glicerinbe ágyazva mikroszkópban vizsgáltam. A mikroszkópi kép jól mutatta a gyapjú pikkelyezettségét. 2. A bélés A bélésből vett szálon is égetési próbát végeztem először. A kis szál gyorsan ellobbant, papírszagot éreztem. Ez után rézoxidammónia oldatban lassan oldódott. A szálvastagság és a próbák alapján az anyagot lenvászonnak határoztam meg. Vászonszövésű, Z sodratú szálakból. L

s • 16/cm V = 16/cm s 3- A paszomány Anyaga a leltárkönyv leírása szerint pamut. De olyan sok molyrágást találtam rajta, hogy kétségbe vontam a bejegyzés helyességét. Kis mintát vettem a vitézkötésből és a paszományból is. A paszomány S sodratú, sárga fonalból készült. Az égetési próba igen erős égett hajszagot eredményezett. Égés után a szál végén kis fekete göb maradt. Mindez a gyapjúra jellemző. 4. A vitézkötés 4 szál S sodratú sárga fonalból Z sodratú szálat fontak, abból kötötték a vitézkötést. Az égetési próba ennél is igen erős hajszagot eredményezett a szál végén megmaradó göbbel. A mikroszkópos vizsgálat is gyapjú képét mutatta. 5. A csákó váza A külső szövetek, díszítések lebontása után lett látható a csákó formáját megadó váz. Ez vékony szürkés nemezből készült, valószínűleg enywel keményítették, ettől olyan merev lett, mintha kemény bőrből készült volna. A váz tetejét szurkosvászonnal borították a belső oldaláról, a külső oldalról pedig egy keménypapírt tettek rá. Ez akadályozta meg a behorpadást. A csákó tetején a nemez és a vörös posztó közé került még egy acéldrót merevítés, ami egyben leszorította a csákó külső posztólapját is. A belső filcalap is tele volt molyrágással. Tisztítás és restaurálás A csákó minden része - a bőrrészek kivételével tele volt a molyrágás moncsalékával és megszáradt molybábokkal. Ezért a nedves tisztítást megelőzte egy alapos pormentesítés. Minden darabot mindkét oldaláról átkeféltem puha szőrkefével, leszedve az elpusztult molymaradványokat és a rágás ürülékét. Ezután kezdtem a tisztításhoz. 1. A vörös szövet tisztítása Tisztítás előtt megcsináltam a levérzési próbát: desztillált vízzel, 0,2%-os ecetsavas vízzel, majd levaponos mosóoldattal. A próbák során színlevérzés nem történt. Levaponos mosófürdőt készítettem, majd - alátámasztó szövetre téve - a vörös gyapjúszövetet a mosófolyadékba helyeztem. Puha ecsettel megkefélgettem, aztán óvatosan kiemeltem, feltekertem és a másik oldalára fordítottam. Visszahelyeztem a mosófolyadékba és a másik oldalát is megkefélgettem. Tisztítás után több léből öblítettem ioncserélt vízzel. Az öblítés utolsó fázisaként végeztem el a tartós molytalanítást. Molytalanításhoz Eulán U33-at szerettem volna alkalmazni, de azt kereskedelmi forgalomban nem kaptam. Kaptam helyette Mitin nevű molymentesítő szert. A Mátrai Péter szerkesztette Textil és divat ABC szerint „ mosóálló molymentesítő kikészítés (GEIGY); a gyapjút a kártevők számára élvezhetetlenné teszi diklór-difeniléter segítségével" (MÁTRAI 1982.168.). A Mitint feloldottam ioncserélt vízben, pici ecetsavval a pH-t 6-ra állítottam be és kb. 10 percig tartottam benne a szövetet. (Ezzel az anyaggal 10 évvel ezelőtt kezeltem először textilt, azóta figyelem, hogy a moly a kezelt anyagot megtámadja-e vagy sem. Annak ellenére, hogy a Jósa András Múzeumban időn430