A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Emőke P. Szalay: Szatmárer Goldschmiedearbeiten in der Karpatoukraine - Patay Pál: Szatmári harangok

Szatmári harangok Patay Pál Szatmár a mai Magyarországnak az a területe, ahol az évszázadok viharai legjobban megkímélték a harangokat, ahol közülük viszonylag sok régi maradt fenn napjainkig. Itt ugyanis a 71 településen

1 103 toronyban, haranglábban stb. felkutatott 191 meglévő harangból 35 (18,3%) idősebb 150 évnél, közülük pedig hét (3,7%) még 250 évnél is! Ugyanakkor a hazai harangöntés történetében azzal is különösebb helyet foglal el, hogy egyrészt a XVIII. század végén és a XIX. század elején erdélyi vándorló mesterek monopol területét képezte, másrészt ezt követően, a XIX. század második és harmadik negyedében helyi kisnemes harangöntők működtek itt. A kutatás a történelmi Szatmár megyének a mai Magyarországra eső, az Ecsedi láptól, illetve az abból kifolyó régi Krasznától keletre fekvő, földrajzilag is elkülönülő részére terjedt ki. Ezen a területen már 1981-ben és 1989-ben is végeztem helyszíni adatgyűjtést, utóbbi alkalommal Kurt Kramer főmérnökkel, a Freiburgi érsekség harangszakértőjével, aki több régi harang hanganalízisét is elvégezte. 1991ben bejártam Csenger környékét, majd 1995-ben és 1996-ban a területen lévő összes többi községet, amelyhez a Jósa András Múzeum biztosított számomra gépkocsit.

3 Az adatgyűjtések során a harangokat személyesen tekintettem meg és jegyeztem fel adataikat. Az 1860-as évek előtt, kézműves harangöntők által öntöttek minden feliratát igyekeztem betűről-betűre lejegyezni. A későbben, már nagyüzemi öntődében készülteknek csak az öntőjét, az öntés helyét és idejét vettem fel. Ezen kívül megmértem a harangok alsó átmérőjét. Igyekeztem adatokat szerezni ma már nem létező harangokról is az egyházközségek irattárában fellelhető feljegyzésekből, anyakönyvekből, jegyzőkönyvekből.

5 Mivel azonban számos parochia és plébánia nincs betöltve, másutt meg az irattár a háború alatt megsemmisült, ilyenekre csak kevés helyen találtam. Ezzel szemben a református egyház XIX. század eleji harangállományáról igen értékes anyagot szolgáltatott, azok javainak 1808-1809-ben elvégzett összeírása (Conscriptio 1809-). Ebből csak néhány község leírása hiányzott. Ugyancsak a legtöbb református templom múlt század közepi harangjairól voltak adatok Kiss Kálmánnak a Szatmári Református Egyházmegyéről szóló monográfiájában (KISS 1878.). Az anyaggyűjtés megindulásához igen jó támpontot szolgáltattak az egyházak vezetőségei által az utóbbi évtizedekben kérdőívek útján elvégzett műtárgy-, illetve harangösszeírások (kérdőív 1958., 1959-, 1965., 1982.). Végül sok harang súlyának adatát Várady József kondói református lelkész munkájából vettem át (VÁRADY 1991.) - amennyiben az a harang átmérőjének megfelelni látszott. Az állomány Az alábbiakban az egyes egyházközségek harangjainak adatait a helységek közigazgatási nevének alfabetikus sorrendjében közöljük; egy-egy községen belül az alábbi sorrendben: református (ref.), római katolikus (rk.), görög katolikus (gk.), evangélikus (ev.), unitárius (unit.) egyház. A harangok jelenlegi helyét illetően, amennyiben az nincs külön megemlítve, úgy azok a templom épületéhez szervesen hozzátartozó toronyban találhatók. Más esetben a helység neve után kiírjuk azt (pl. harangláb stb.). Harangtorony néven említjük a több szint magasságú, szilárd anyagból (tégla stb.) vagy fából emelt zárt építményt, míg minden egyéb, általában csak néhány méter magas állványzatot, tartószerkezetet haranglábnak. Az I860 előtti harangok feliratait - amennyiben részben vagy egészben ismertek - idézőjelben közöljük. A jelenleg meglévőkét - tekintet nélkül a betűtípusukra - nyomtatott nagybetűkkel, betűhűen. Természetesen megemlítve, amennyiben az minuszkulás betűkből áll, illetve kurzív írás. A már nem létező harangok feliratait ugyancsak betűhűen a forrásban megadott szöveghez, kurzív betűkkel adjuk vissza. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy összevetve a ma is meglévő harangoknak általunk lejegyzett feliratait az írott forrásokban közöltekkel, az utóbbiakban több esetben betűbeli, sőt szóbeli eltérések is tapasztalhatók. Amennyiben azonban a forrásban közölt szöveget már ott is - az eredetit utánozva, feltehetőleg betűhűen - nyomtatott nagy betűkkel jegyezték fel, úgy azt is nagy betűkkel közöljük. A közigazgatásilag az utolsó évtizedekben egyesített Jánkmajtis, Ököritófülpös és Tunyogmatoles községeket két-két településnek számítva, úgyszintén külön településnek a Szamos 1970. évi árvize után közigazgatásilag felszámolt Komlódtótfalut is. Az analízisek eredményeit lásd az 1. függelékben! E nagyfokú támogatásért, amely nélkül lehetetlen lett volna az adatgyűjtést elvégezni, hálás köszönettel tartozom Németh Péternek, a Jósa András Múzeum igazgatójának, valamint akkori helyettesének Magyari Bélának. De köszönetemet fejezem ki ezúton Kónya József zsarolyáni református lelkésznek több gyűjtőutam alkalmával nyújtott segítségéért és vendéglátásáért, valamint néhai Kiss István tyukodi nyugdíjasnak, egykori katonatársamnak, akinek a vendégszeretete a Csenger környéki útjaimat tette lehetővé. Végül Kovács István gépkocsivezetőnek, aki a fuvarozáson kívül a helyszíni adatfelvételeknél fizikailag is a segítségemre volt. Három helyen, Fülpösdarócon a római katolikus templom tornyában, a géberjéni ravatalozóban, a nagyszekeresi római katolikus templom melletti modern beton haranglábon és a túristvándi rk. iskolakápolna huszártornyában lévő harangot lépcső, illetve létra hiányában nem sikerült megközelítenem. Ezúton fejezem ki köszönetemet az egyházközségek lelkészeinek, gondnokainak, harangozóinak és mindazoknak, akik lehetővé tették az adatgyűjtésemet, illetve személyesen is segítségemre voltak annak helyszíni lebonyolításában. A Jósa András Múzeum évkönyve XXXIX-XL. 1997-1998. 361-412. 361