A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

XVII-XVIII. századi úrasztali terítők... a korában lehetünk, amelyek évszámosak. Az 1808as leltár mindössze 4 évszámos darabot sorolt fel, abból kettőt épségben meg is találtunk. Az egyik ilyen az l66l-es kovászói/Ryaszovo sáhos abrosz, a másik az 1766-ból való borzsovai abrosz. Itt kell még megemlítenem a nagyszőlősi egyháznak egy nagy, 125x113 cm-es aranyos beszövéses, felvidéki csipkével körbeszegett gyolcsabroszát. A szélébe az adományozó belehímeztette a nevét és az adományozás idejét, valamint kedvelt bibliai idézetét, a Zsoltárok könyve 116. rész 17. és 18. verseit és a 19. vers első szakaszát: „ANNO: 1740: DIE MAY ATTA GRÓF: TELEKI JÁNOSNÉ G. VAY BORBÁLA AZ NAGY SZÖLÖSI REFORMATUM TEMPLOMRA. PSAL. CXVI. N.Z. NEKED ÁLDOZOM HÁLAADÁSNAK AZ ÁLDOZATTYÁVAL ÉS AZ ÚRNAK NEVÉT SEGÍTSÉGÜL HÍVOM. IV XV. III. AZ ÉN FOGADÁSOMAT MEGADOM AZ ÚRNAK MAJD AZ Ő EGÉSZ NÉPE ELŐTT AZ ÚR HÁZÁNAK PITVARÁBAN." Rececsipkés úrasztali terítők A XVIII. századi úrasztali terítők között fennmaradt néhány recemunka is. Magyarországon a rececsipkét a XVI. században kezdték el készíteni. Először a viseletben jelent meg, előkötőket, főkötőket készítettek récéből, majd hamarosan az asztali fehérneműk kedvelt technikája lett. Készítettek így kisebb térítőket tiszta fehér fonalból, amelyet a színes selyemabroszok közepére tettek, de a XVII. században már találkozunk több darabból összeállított recés abroszokkal is. A háztartásokban való elterjedésével szinte egy időben jelent meg templomaink úrasztali térítői között. A vagyonleltár a récéket mindig a nagyméretű sáhos és vászonabroszok közt említette, mint az úrvacsorai asztal megtérítésére szolgáló alsó abroszt. A leltár arról is szólt minden esetben, hogy milyen a réce és milyen a kiegészítő textil anyaga. A kárpátaljai récék zöme fehér gyolcs vagy vászon összedolgozásával készült. Akliban, Hetyenben/Lipovoje, Nagyszőlősön gyolcs csipkés abroszt, Tivadarfalván/Fedorovo egy csipkés vászon, Dercenbenl Driszina, Tiszaújlakon/V'úok selyem, Tiszaújhelyen „zöld selyem tafota récével egyveleges" abroszt említ a leltár. A ránkmaradt recés terítők kivétel nélkül fehér recemunkák. A legkorábbi darab, amelyet a sárospataki gyűjtemény őriz a XVII. század elejéről való, Verbőcről származó nagyméretű abrosz, amelyben a réce az abrosz hosszában, széles sávban helyezkedik el. Ezen kívül még 6 darabot találtunk az egyházi textíliák között. Ebből 1 darabot Beregsomban, 2 darabot Técsőn, 2 darabot Nagyszőlősön és 1 darabot Feketepatakon. Mint csipkemunkát ide sorohatunk még egy, a técsői egyháznál őrzött 1773-as évszámos fehér szálvonással, vagdalással készült abroszt is, amelyet „NÉHAI BATIZI JÁNOSNÉ MÉSZÁROS KATA ISTENÉHEZ VALÓ SZÍVES INDULATJÁBÓL TSINÁLTA". A csipkék kétféle mintával készültek, az egyiken galamb, a másikon kehely látható, a csipkék az anyagban sakktáblaszerűen helyezkednek el. A legkorábbi recemunka az 1705-ös beregsomi abrosz. A két vászonszél szélességű abroszt hat rececsipke és két sima, subrikás szélű vászontábla díszíti. A récék az abrosz két szélén helyezkednek el. Ezek között 2-2 egyforma, az egyik páros, rombusz közepű leveles ág, a másik páros, csillagos közepű tulipános minta. 1 réce nagy csillagos tulipános, 1 átlósan összeforgatott sárkányos leveles mintás. A terítő közepében van nyomtatott nagybetűvel a felirat: „T. LONYAI GÁBOR MEGMARADÓIT ÖZVEGYE T. GUTHI ÖRSEBET MAGA KEZE MUNKÁJA ISTENHEZ VALÓ BÚZGÓSÁGÁBÓL 1705. 19- AUGUSZTUS." Lónyai Gábornének ugyanebből az időből több recemunkája is fennmaradt. Más mintával, de ugyanezzel a szöveggel egy Tiszaszalkán (felirat nélkül), Tiszaviden, egy-egy Kis- és Nagylányán és a legszebb - amelyiknek minden récéje más más mintás Beregdarócon. A técsői egyház két recés abrosza sima, fehér pamutos vászon táblákból, fehér pamutbeszövéses csipkebetétekből áll. A két terítő mérete alig valamiben különbözik. Az egyik 186x174 cm, 1710-ből való, a másik, 187x167 cm, évszám nélküli. Az 1710-es récéiben kazettásán, összeforgatott szekfűminták láthatók, közepén forgó rózsával. A nagyméretű recetáblákat körben leveles, indás, gránátalmás minta veszi körbe. Az egész terítőt cakkos felvidéki csipke szegélyezi. A középső üres kockában az ajándékozók neve és az évszám olvasható: „1710: T.N.G. POGÁNY MÁRIA, POGÁNY ANNA ÉS ÚJHELYI ÉVA ISTEN DICSŐSÉGÉRE A TECSI SZENT ECCLESIÁRA CONFERÁLTAK." A másik abrosz két szél vászonból összedolgozott, 5 nagy réce betoldással készült, a récékben kazettás szerkesztésben életfa és akantuszvirág látható. A nagyszőlősi abroszok évszám nélküliek. Mindkettő sima fehér vászon és fehér pamutbeszövéses recetáblákból áll. Az egyik 7 betoldott recetáblás, 147x139 cm. A récék mintája megegyezik az 1710-es técsői abrosz recemintájával. A másik abrosz 249x215 cm nagyságú, és körben széles hattyús rececsipkével szegett. A földje 78 kisebb és nagyobb rececsipke kockából áll. A kisebb récék csillagos, a nagyobb récék gordiuszi csomóból kiinduló szekfűmintásak. 1726-os a feketepataki egyház recés abrosza, amely 12 recetáblából és 12 vászonkockából áll. A récék az előbbihez hasonló, gordiuszi csomóból kiinduló, átlósan megszerkesztett szekfűmintásak. Összefoglalva elmondható, hogy a kárpátaljai református gyülekezetek a XVII. és XVIII. században nagy, élő gyülekezetek voltak. A terítők anyagából, felirataiból és a díszítések milyenségéből következtethetünk arra, hogy a lakosság minden rétege részt vett az úrasztali készletek gyarapításában. A gazdag mecénások révén a XVII. és XVIII. században az Eu339