A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 23- kép Salánk, 1774. Sötétkék selyemmel és skófi­ummal hímzett úrasztali terítő sarokmintája Abb. 23 Salánk, 1774. Eckmuster einer mit dunkel­blauer Seide und Goldfäden bestickten Altardecke Iámvonalas alakzattal ábrázolták, a hullámvonal ívé­ben pettyekkel. Mindkét minta teteje kis páros ka­csokban végződik. A tulipánokon kívül a bokrokhoz a beregújfalui mintán egy, az aklii mintán két piciny kis tulipánforma is kapcsolódik. Mindkét terítő szélé­nek oldalvonalán egy-egy hullámos közepű tulipán áll. A beregújfalui terítő szélén a következő felirat ol­vasható: „KOMLÓSI LÁSZLÓ, ILOSVAI JULIÁNNÁ 1748. 4. júni." A salánki terítő tulipánjainak a közepén egy kis ovális alakzat körül két oldalról két-két petty látható. A tulipán tetejét koronaszerűen három kis ívelő levél keretezi. Oldalvonalának közepén a bokron lévő tu­lipán egy motívuma látható. Az évszám és felirat nél­küli térítőről az 1808-ban készített leltárból tudhattuk meg az adományozó nevét: „Egy batiz keszkendő arany tulipánokkal kivarrva: NS DETSEI ANNA ASZ­SZONY TETTES ZOLTÁN LÁSZLÓ ÉLETE PÁRJA ". A szekfű mintát a korai kézimunkákon fő motí­vumként mindössze két kárpátaljai terítőn fedezhet­tük fel. Az egyik ilyen terítőt a kígyósi egyház őrzi. A fehér batiszt alapanyagú, arany fémszállal, lapos­öltéssel és száröltéssel hímzett, 85x81 cm nagyságú terítőn a minta nyolcszor ismétlődik a terítő négy sar­kán és az oldalvonalainak a középvonalán. A bokor két ága csigavonalból indul, majd keresztezik egy­mást mandorla (mandula) alakú teret alkotva. A cso­korból egy-egy profilba állított teljes szekfű hajlik jobbra és balra. Ezt kiegészíti egy hozzá kapcsolódó kisebb, balra hajló ág két picinyke tulipánforma vi­rággal. A másikat (egy nagyon ritkán előforduló török szekfű mintás terítőt) az ungtarnóci református egy­ház úrasztali térítői között találtuk. A terítő négy sar­336 kában szimmetrikusan megszerkesztett bokorminta áll. A bokor két fő ága egy átlósan elhelyezkedő sa­rok kompozícióhoz kapcsolódik, amely fogazott szé­lű, elhajló páros levélből és a fölé helyezett nagy pettyből jobbra-balra hajló páros tulipánból áll. Eh­hez kapcsolódik egyenes szárral egy profilba állított szekfű és az egyenes szárhoz kapcsolódva jobbra és balra egy-egy szekfű felülnézetből, amelynek az üres közepében álló bimbós tulipánminta látható. Az alábbi egyenes szár tövéből indul a két főág, amely a profilban álló szekfűt közrefogva keresztezi egy­mást, az ágak végén megismételve a felülnézetből ábrázolt szekfűt. A fő ágak külső vonalához két ol­dalra még öt fogazott szélű, ívben elhajló levél is kapcsolódik. A terítő közepén nyomtatott nagybetű­vel olvasható: „HE B: XI. 9- E KESZKENŐT ISTENES INDULATTAL VISELTÜNK. MÉG ÉLETÉBEN KED­VESKEDNI AKARVÁN ISTENNEK, NEMES MOPE SAMUEL A T...O HITVESIVEL CSENGERI EVAVAL, HAGYAK EZ ISTEN HAZÁBAN ISTEN DICSŐSÉGÉ­RE MELYET KEDVET EN ISTEN ANNO 1751 ÁPRILIS." (13. kép) Az eddigi felmérések során két ibolyás virágcsok­ros terítőt is találtunk. Az egyiket Fertősalmáson, a. másikat Munkácson. A fertősalmási ezüst-, a munká­csi aranyskófiummal, ferde laposöltéssel és osztott laposöltéssel hímzett. A munkácsi terítő széleit kör­ben 12 egészen kicsi, 8x7,5 cm-es csokrocska díszíti (6. kép). A bokros minták közé sorolhatók a bilkei és beregvégardói egyházak térítőinek mustrái. A bilkei terítő sarkait legyezőszerűen összeállított rozmaring­csokor, a beregvégardóit apró rózsaszín virágokból megformált ernyős virágbokor díszíti. A török hímzéseknek kedvelt motívumai voltak a nagy, fogazott szélű levelek. Ilyen fogazott szélű le­vél veszi közre, mint egy holdsarló a feketepataki 1709-es kis selyemtaft terítő gránátalmáját. A terítő közepén köriratban a terítő ajándékozójának neve olvasható „A F. PATAKI RFTA SZ. EKLÉSIÁNAK. T. ÚJHELYI FERENCZ ÉS POGÁNY KARITÁSZ SZÍV­BŐL ATAK". A körirat közepén látható az évszám és egy zászlós bárány. Ugyanez az Újhelyi család aján­dékozott egy csigavonalas, skófiumos terítőt a sárosoroszi egyháznak 1776-ban. Csak érdekesség­ként jegyzem meg, hogy V Ember Mária közli ugyanennek a családnak egyik térítőjét, amelyet „ÚJ­HELYI SIGMOND és SZIGETI ÉVA" ajándékozott a tiszaújhelyi/Novoje Szelő egyháznak 1763-ban. Az aranyskófiummal hímzett tulipánbokros terítő körira­tán belül az előbbiekhez hasonlóan az Agnus Dei látható (EMBER 1981.98. kép, 166. sz. leírás). A feketepataki terítőn lévő, viszonylag egyszerű keleti mintából fejlődött ki a XVIII. század elején az úrihímzésnek az a jellegzetes motívumcsoportja, amelynek a lényege egy csigavonalban kunkorodó szár vagy elnyújtott levél, amelynek befelé kunkoro­dó vége egy nagy gránátalma, tulipán, török paprika motívumban végződik, betöltve ezzel a hajló ág által

Next

/
Thumbnails
Contents