A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

Földing Zoltán farka sűrűn egymáshoz kapcsolódó gyűrűkből áll. A sárkány hegyes fogai közt kiölti a nyelvét. A Várdayak címerállata egy - mára sajnos már elpusztult vagy még a földben lappangó - címerpajzsot fogott így körül. Ltsz. nincs. 12-13- Töredékek. Kék alapmázon fehér ónmázas díszítés. Anyaga: vörös. Kora: XV. század utolsó harmada - XVI. század első fele. Díszítés: A vékony léckeretben feltehetően egykor heraldikus ábrázolás lehetett. Ha valóban így volt, a kályhacsempe közepét kitevő címerpajzs nem maradt fenn. A típus két felső sarkát kitevő darabokon fehér ónmázzal leöntött, ágaskodó címertartó állatokat, leginkább oroszlánokat látunk kiemelkedni a kék színű alapmázból. A két oroszlán között az egykori címerpajzs felett egy madár vagy angyal volt, amelynek szárnya látható a bal oldali töredéken. Az állatok farka testük mellett a hátuk mögé hajlik. Ltsz. 65.1.129.1 és 65.1.129.2. 14. Töredék. Tarka mázas (zöld, barna, sárga). Anyaga: élénk vörös. Kora: XV. század utolsó harmada - XVI. század első fele. Díszítés: Sematikus megfogalmazású, nyelvét kiöltő hegyes fülű sárkány fejét ábrázolja a töredék vékony léckeretben. Ltsz. 65.1.136. 15-16. Kályhacsempe-töredékek, amelyek tökéletesen illeszkednek. Ónmázas. Anyaga: élénk téglavörös. Kora: XV. század utolsó harmada - XVI. század eleje. Díszítés: A kék mázas hátterű csempe felületén a tiszta fehér mázas angyalalak élesen elválik a háttértől annak ellenére, hogy a fehér ónmáz nem fedi tökéletesen az angyal testét, arról itt-ott lefolyik. Az angyal glóriája citromsárga. A kerek arcú angyal szeme keskeny, ajka kicsi. Ltsz. nincs. 17. Töredékek. Sötétzöld mázas. Anyaga: élénk vörös. Kora: XVI. század első fele - középső harmada. Díszítés: Az egykori négyzetes kályhacsempén kétfejű sasos címert ábrázolt a mester. Hogy a sas kétfejű volt, arra bizonyság a kétfelé váló nyak a töredék tetején. A madár teste aszimmetrikus. A dúc faragója a tollazatot a heraldikailag jobb szárny esetében nagyobb, a másiknál pedig kisebb és több toll kialakításával fogalmazta meg. A sas testében bemélyített háromszögekkel igyekezett a mester érzékeltetni a tollazatot. A madár lábán csupán az ujjak vonalát tudjuk kivenni, a karmokat nem ábrázolták külön. A madár testét középen bemélyített, vékony, függőleges sáv osztja két félre, ami alul a sas középső farktollában végződik. A madár farka három tollra ágazik szét. Az előbb említett lefelé irányuló középsőt két 280 oldalról egy-egy kifelé ívesen hajló toll fogja közre. A címerpajzsot kettős borda alkotja és alul kicsúcsosodik. A pajzs rajzolatát adó külső borda alsó csúcsa nem fért rá a csempére. Ltsz. 71.3-4. 18-19. Négyzetes csempe töredéket. Sárgászöld mázas. Anyaga: belül szürkére égett, kívül vörös. Mérete: a szélessége mérhető: 18 cm. Kora: XVI. század. Díszítés: Az egykor feltehetően négyzetes kályhacsempe felső feléhez tartozó, két egymáshoz illeszthető töredéken egy szarvast láthatunk rozettával. A csempét vékony léckeret szegélyezi. Az előre tekintő szarvas alakját oldalnézetben ábrázolta a mester sokágú aganccsal. A tükör bal felső sarkában szerkesztett rozetta található. A szarvas nagyságából arra következtethetünk, hogy ez az alak töltötte ki a csempe felületének nagy részét, esetleg a lábai között egy további térkitöltő rozettával. Ltsz. 65.1.440. 20. Feles méretű párkánycsempe-töredék. Sötétzöld mázas, engóbozott. Anyaga: élénk vörös. Kora: XVII. század első fele. Díszítés: Az egykori párkánycsempe felső mezőjében, tükörképszerű elrendezésben, középen makkos és leveles tő által elválasztva két unikornis térdel egymással szemben. A mesebeli állatok előre álló bojtos farka és hátratekintő feje között sokszirmú virág van a közepében ún. szem-motívummal. Az állatok nyakán a sörényt is ábrázolta a mester, a szarv pedig csavaros kiképzésű. A párkánycsempét egykor mezőkre osztó szalagon három bemélyített kör és egy ovális látható. A töredék elpusztult vagy még elő nem került alsó mezőjében nem tudni milyen díszítmények voltak. Analógiák alapján azonban feltételezhető, hogy valamilyen növényi, leveles-indás díszítés tölthette ki a kályhacsempének ezt a részét. A típust felül léckeret zárja le. Ltsz. nincs. 21. Párkánycsempe-töredék. Sötétzöld mázas, engóbozott. Anyaga: élénk vörös. Az előbbi 20. típus egész méretű darabjának töredéke. Ltsz. nincs. 22. Négyzetes csempetöredék. Világoszöld mázas. Anyaga: finom szürke. Kora: XVII. század első fele. Díszítés: Az eredetileg valószínűleg négyzetes csempe a hazai leletanyagban egyedülálló a díszítés témáját illetően, hiszen itt a víz alatti világból kiragadott jelenetet ábrázolt a nyomódúc faragója. A csempét vékony elmosódott léckeret szegélyezi. A töredékes felület nagy részét egy körívben meghajló testű sellő alkotja. Testének körvonala kettőzött, feje körül vonalkázott szalag fut. A sellő teste fölött egy meglehetősen sematikus megfogalmazású hal alakja úszik a csempe bal felső sarkában. A hal teste pikkelyes, fe-