A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

A kisvárdai vár XV-XVH. Földing A kisvárdai vár régészeti feltárását 1954-1960 között végző Éri István egy rövid közleményében már közzé tette a vár leletanyagából a fehéres színűre égett agyagból készült kályhacsempéket (ÉRI 1954.). A jelen dolgozatban feldolgozott XV-XVII. századi kályhacsempék között megtalálhatók ezek a már publikált töredékek is. Mégis úgy véljük, hogy az anyag teljessége megköveteli tőlünk ezeknek a daraboknak a még közlésre nem kerülő vöröses és más fehéres színűre égett kályhacsempékkel együttes bemutatását. A kisvárdai Rétközi Múzeumban őrzött teljes kályhacsempe leletanyag minőségileg és művészeti értékét tekintve is igen sokrétű. A lengyelországi import kályháktól és a kassai céhes termékektől a habán gyártmányokon át a népies, feltehetően falusi vagy mezővárosi mesterek által készített munkákig terjed a skála. A kályhacsempék díszítése emellett a szó szoros értelmében is igen színes, hiszen a legolcsóbb mázatlan kivitelű példányoktól kezdve a különböző árnyalatú zöld-, barna- és a tarka mázas példányokon át, a kék vagy fehér alapmázon alkalmazott többszínű ónmázas import csempéket is megtaláljuk. A tárgyalt kályhacsempékből álló kályhák felépültét háromféle eseményhez köthetjük a kisvárdai vár esetében is. Egyrészt akkor kerülhetett sor ilyen eseményre, amikor egy építési periódusban újonnan emelt épület szobabelsőjét kellett az új fűtőberendezéssel díszíteni és egyben lakhatóvá is tenni a helyiséget. Másrészt akkor történhetett ilyen beruházás, amikor a vár vagy - ahogy erre a kisvárdai vár esetében példa is van - a vár egy része új birtokos kezébe került, aki tulajdonjogát és ízlését is igyekezett kifejezésre juttatni az új berendezéssel. Meg kell említenünk még egy lehetőséget, mégpedig azt az esetet, amikor a régi cserépkályha tönkrement és újat kellett felállítani. Utóbbi esetben nem feltétlenül kellett egy teljesen új csempékből rakott kályhát emelni, fel lehetett használni a még meglévő ép darabokat vagy pedig csupán néhány ép és új kályhacsempét, vagy kályhaszemet beépíteni a tüzelő testébe. Tekintsük ezért most át röviden a vár építés- és birtoklástörténetét. A vár építéstörténetében három építési periódust különített el a régészeti kutatás. A településen korábban állt vár helyett a Várday-család 1465-ben kezdte meg az előkészületeket egy új, nagyszabású vár építésére. A tényleges építkezésre a kalocsai érsek, Várday István irányításával került sor 1465 és 1479 között. A XVI. század elején pedig Várday Ferenc erdélyi püspök folytatta a vár kiépítését. Igen valószínű, hogy a kályhacsempelelettel is képviselt első építési 1 MOL P707 36NB fasc 483 nr.446 A Jósa András Múzeum Évkönyve XXXIX-XL. századi kályhacsempéi Zoltán periódusban épült a két, három szint magas saroktoronnyal védett, két szintes déli szárny tömbje, a forrásokban a keleti oldalon említett Zsigmond kápolna és az északi oldal közepén lévő kaputorony. Valószínűleg már a XVI. század elejére kiépült a belső udvar három oldalát elfoglaló épületegyüttes is (FELD 1995.). A következő jelentősebb, ám a korábban feltételezettnél csekélyebb mértékű építkezés a Habsburg és Szapolyai-párti csatározások - amelyek során a várat többször ostrom alá vették - elcsendesedését követő időszakra, 1564 utánra tehető. Ennek során a palotaszárnyak átalakítására került sor, valószínűleg az 1580-1585 közé keltezett olaszbástyás védőöv kiépültével egyidőben, az utolsó fiúági örökös, Várday Mihály idejében. Az átalakítás mértékét tisztázó adatok már nem állnak rendelkezésünkre (FELD 1995.). Mindenesetre a kályhacsempeanyagban nagy számban megtalálható, több kályhához tartozó, és a XVI. század második felére keltezhető példány egy komolyabb átalakításra enged következtetni. A harmadik építési periódusban - melyhez szintén köthető kályhacsempelelet -, az 1630-1640-es években a fennálló épületszárnyakon végeztek bővítéseket és átalakításokat, illetve egy további szárnynyal teljesen körbeépítették a várudvart (ÉRI I960.). Ez az építkezés levéltári adatok alapján pontosabban is datálható. Ugyanis egy 1636. június 10-i megállapodás tanúsága alapján kőművest szerződtettek (a megbízó minden valószínűség szerint Nyáry István volt), aki minden legyártott harminc ezer (!) tégla után 30 forintot kapott, emellett élelmiszerrel (gabona, vaj, sajt, bárány, kása, só és lőre) is fizetett a megbízó.

1 Az újonnan épült szárnyakat, amelyekhez a megbízásban szereplő kőműves készítette a téglákat, természetesen be is kellett rendezni. Az 1636ban kezdődő építkezésben felhúzott újabb szárnyakban a most tárgyalt kályhacsempékből rakott több kályha is állhatott. A romjaiban ma is látható várat az az Itáliában tanult reneszánsz-humanista műveltségű Várday István kezdte építtetni, aki 1454-ben erdélyi prépost, később kalocsai érsek és főkancellár, majd 1468-tól bíborossá lett. Testvére, Aladár 1459-ben szabolcsi főispán volt. Várday István 1470 utáni halálával kihalt a család általa képviselt ága (NAGY 1865.XII. 56.). A család két ága közt ezután az örökség felett kitört és 1481-1482-ben kicsúcsosodó konfliktus végül a birtok megosztásával végződött, amit 1521-ben újabb birtokmegosztás követett (MAKAY 1954.25-26.). A Várday-család feje 1526 után Várday Mihály, aki - bár 1532-ben még János királynak tett hűséges'-1998. 265-309. 265