A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Helytörténet - Dikán Nóra: Adatok az MSZMP személyzeti- és káderpolitikájához (1956–1957)
Dikán Nóra tagjai egyetértettek abban, hogy azok a vezetők, akik a tömegek előtt a „rákosista, sztálinista" politika megtestesítői voltak, hosszabb időn át ne tölthessenek be vezető párt és állami tisztséget. Az 1956. november 11-i ülésen a Kádár János által a listáról név szerint felsoroltakról - ha nem is személyenként - általánosabb szempontokat érintő vita alakult ki. Megfogalmazták, hogy egyrészt ezt a kört még jelentősen ki kell bővíteni, másrészt differenciálni kell az érintettek között. Másként kell elbírálniuk azokat, akik hibákat követtek el ugyan, de a jelen pártvezetést támogatásukról biztosítják, azaz „a párthoz való hűségük töretlen". Mielőbbi válaszra várt az a kérdés, hogy a középszintű vezetők mennyire vonhatók felelősségre az MDP politikai hibáiért, sőt a kerületi, megyei és járási vezetőket lehet-e egyáltalában rákosista-sztálinista jelzővel illetni egy centralizált pártban. A Szervező Bizottság november 17-i ülésén Földes László így fogalmazott: „A kádermunkában és pártszervezésnél egyaránt ki kell hangsúlyozni, hogy a káderfalást nem helyeseljük. Ami a felső vezetésre érvényes, azt nem lehet kiterjeszteni minden választott funkcionáriusra. Volt idő, mikor káros politikát hajtottak végre, ezért nem ők a felelősek."' A Párt- és Tömegszervezetek Osztályának akkori vezetője, Németi József a Ideiglenes Intéző Bizottság november 21-i ülésén a pártszervezést akadályozó tényezőként említette, hogy nem tisztázott a pártapparátuson belül sem, hogy ki a rákosista, ki nem. 1957 elején a KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának s vele együtt a kádercsoportnak nem kis gondot okozott, hogy a megyei és járási apparátusok és a választott szervek - amelyek 1956 végén megalakultak - összetételébe a központnak lényegében beleszólása nem volt. A KB osztályainak több esetben arra sem volt elég erejük, hogy a hatáskörükbe tartozó politikai munkatársakat (akiket a korábbi években vidékre helyeztek megyei, járási titkároknak vagy akár gazdasági munkakörökben) pozíciójukban megtartsák, s ők többnyire „rákosista, kompromittált" stb. minősítéssel a racionalizálandók listájára kerültek. A pártközpont szerint ez csupán ürügy volt, ami segítette az új helyi vezetőket pozícióra törekvésükben. Kiss Károly 1957 februárjában a megyei és kerületi PTO osztályvezetőinek értekezletén így fogalmazott: „Több megyében, járásban a rákosista, sztálinista jelszó alatt - ami tömör ellenforradalmijelszó- szétmarcangolják a kommunisták sorait. Ez alatt a jelszó alatt becsületes, a párthoz hű és politikailag szilárd elvtársakat félreállítottak, illetve a pártapparátusból eltávolítottak." 9 Korrigálásra az 1957 tavaszán a középszintű apparátusok káderösszetételét elemző, s egyben az 1956 október-novemberi magatartását tisztázó budapesti kerületi és megyei brigádvizsgálatok, majd az 1957 júniusi pártkonferenciát megelőző tisztújító pártértekezletek, adtak némi esélyt. A Szabolcs megyei pártapparátus és választott szerveinek összetételéről, a pártszervezés megyei problémáiról a KB Partes Tömegszervezetek Osztálya a Káderosztállyal közösen készített jelentést. Ebben olvashatjuk: „Az ellenforradalmi és lepaktált elemek megtűrése, sőt egyes esetekben megvédése a megyében - a 'sztálinisták', 'rákosisták' elleni hamis jelszó jegyében - együttjárt az október előtti vezetésben és egyes, a pártapparátusban részt vett elvtársak eltávolításával, háttérbeszorításával, mellőzésével. A megye vezetése e kérdésben meghátrált a demagóg ellenforradalmi nyomás előtt, ami a tapasztalt pártmunkások félreállításában, az ellenforradalmi elemek elleni következetlen ideológiai és szervezeti harcban nyert gyakorlati kifejezést. Ilyen körülmények között a városi pártapparátust teljesen kicserélték. ... A járási titkárok kétharmad része új, a járási, városi intézőbizottságok 11 ágit. prop, felelőséből 1, a nyírbátori járási bizottság 6 munkatársából szintén csak 1 régi van." (DIKÁN 1993.100.) E kemény kritika mögött a korábban az MDP központi apparátusában dolgozó Varga Sándor megyei I. titkár ügye állt, akit szívesebben látott volna Kiss Károly - a Varga helyét november második felében elfoglaló - Benkei Andrással, a későbbi belügyminiszterrel szemben az MSZMP megyei szervezeteinek élén. Ez esetben sem hagyható figyelmen kívül a pártközpontnak az a törekvése, hogy minél több olyan volt MDP funkcionárius maradjon a helyén, aki 1945-46-os párttag. Velük szemben a vezetés nagyobb bizalmat érzett, mint a negyven éven aluli, fiatalabb generációval szemben. Az 1945 előtti párttagok súlyának növelését a pártapparátusban pedig egyenesen párthatározat írta elő. A régi munkásmozgalmi múlttal rendelkező párttagok elhelyezkedéséről a társadalmi és állami életben az 1957. október 18-i KB Titkársági határozat rendelkezett. 10 A határozatot előkészítő Káderosztály nem csupán deklarálni kívánta a párttagság ezen rétegének megkülönböztetett megbecsülését, hanem adminisztratív intézkedésekkel is igyekezett számszerű arányát növelni a pártapparátusban. 1957 decemberében az 1945 előtti párttagok száma 10176 volt, az összlétszám 2,6%-a. 1 Ugyanakkor a Káderosztály javaslata ennek a rétegnek - a számarányát jóval meghaladóan - 25%-ban kívánt helyet biztosítani a párt és társadalmi szervek apparátusáA Szervező Bizottság 1956. november 17-i ülésének jegyzőkönyvét lásd: MOL 288. f. 6/2. ő. e.! A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet. 79MOL 288. f. 21/57. ő. e. Az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságának határozata a régi munkásmozgalmi elvtársak elhelyezkedéséről a társadalmi és állami életben - 1957. október 18. Közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1956-1962. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1964.139-141. MOL 288. f. 21/1958/5 ő. e.
