A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere

Virágfakadás az egyik leggyakoribb szerelmi jelkép (gondoljunk csak a legszebb madárábrázolásokat létrehozó dunántúli pásztorművészetre!), a szerelmi kapcsolatnak, a párválasztásnak, vagy maguknak a szerelmeseknek a szimbóluma. A gyümölcs elsősorban a termékenység jelképe: népdalainkban főként a piros gyümölcs szedése, köténybe rázása egyenesen a nemi aktust szimbolizálja.

25 A kismadár tehát a csőrében tartott meggyel (cseresznyével) tulajdonképpen értelmezi és megerősíti az alatta zajló folyamatot, ugyanazt mondja, mint az ábra már megfejtett része: párválasztásra, szerelmi kapcsolatra szólít fel, a szónak mind lelki, mind testi értelmében. Csak amíg ott a „szerelemnek", az „egyesülésnek" egy elvont, egyetemes érvényű megfogalmazását rejtik a jelek, addig itt ugyanennek egy konkrét, „földi" megfogalmazásával, emberi viszonyokra való alkalmazásával találkozunk. Különbség van a kétfajta szimbólum megjelenítésében is: míg az előbbit jelképező formák maguk is nehezen megfejthető jelek, addig a madár és a gyümölcs konkrét fizikai valójával is utal arra, amit szimbolizál. Valószínűleg éppen ez a - jelértékű és valóságos forma közti - eltérés az oka egy másik különbségnek is, nevezetesen hogy a madár és a gyümölcs nincsenek körülpöttyözve. Az egész tojáson végighúzódó kettősséget erősíti a kismadár feje búbján megjelenő két pont, illetve a gyümölcs belsejében feltűnő két meghatározhatatlan forma. Kézenfekvő lenne e két utóbbit magként értelmezni - ennek a magyarázatnak azonban több minden is ellentmond. Először is a magyar népművészetben meglehetősen ritkán fordul elő a meggy (cseresznye) maggal együtt történő megjelenítése. Másodszor egyéb ábrázolásaiban a mag általában centrális helyzetű, és rendszerint alakja is szabályos (leginkább kerek), ami egyáltalán nem jellemző a mi formáinkra. Bár teljesen idegen a népművészet ábrázolási módszerétől, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a két alakzat leginkább visszaverődő fényfoltra emlékeztet, ami a gyümölcs kerekségének, duzzadó pirosságának érzékeltetésével rendkívül plasztikussá teszi annak megjelenítését. Tévedés lenne azonban ezt realizmusként értelmezni: a gyümölcs duzzadó érettségét kiemelő fényfolt inkább a szerelmi öröm túltelítettségét hivatott jelezni a maga analogikus nyelvezetével. A szerelem csodája, az élet születésének misztériuma a tojás túloldali ábráján teljesedik ki, ahol a megtermékenyített mátrixból a szemünk láttára bontako25 Lásd JELKÉPTÁR 80-81. „gyümölcs" címszó (Jankovics Marcell)! Elég itt arra emlékeztetnünk, hogy a magyar nyelv a gyermeket a szerelmi kapcsolat gyümölcsének nevezi. Mennyivel természetesebb, logikusabb és értelmesebb volt az a régi szokás, hogy a lány adott virágot a fiúnak, és nem fordítva! A virág ugyanis magát a lányt szimbolizálta, s a legénynek átnyújtott virággal a leány jelképesen önmagát, szerelmi hajlandóságát adta oda. A virágnak ezt a jelentését nyelvünk ugyan ma is őrzi („szép virágszál"), a mai gyakorlat - a „virágot a virágnak" elve - azonban már teljesen elszakadt a virágadás gesztusának eredeti értelmétől. 27 Nem véletlen, hogy a lányok mindig a szeretőjüknek készített hímest (hímeseket) cifrázták ki a legszebben, sőt - hogy még egyértelműbb legyen a tojás szerelmi zálog volta - gyakran még nevüket és udvarlójuk nevét (monogramját) is ráírták a tojásra. Előfordult például, hogy a párban adott hímes egyikére a lány, másikára pedig szeretője monogramja került. A tojás - Beregben és Szatmárban honos - párban adása is a párosságra, a párkapcsolatra utalt; a szívéhez legközelebb álló legénynek nyolc-tíz párat, a többi locsolkodónak egy párat adott a leány. Szintén szerelmi ajándék jellegét bizonyítja egy tiszaszalkai locsolóvers részlete: „...Ha megajándékozna egy pár hímesévei, úgy beszélnék vele, mint a szeretőmmel!" (Kálmán Enikő gyűjtése, 1985- A vásárosnaményi Beregi Múzeum adattára, 53. doboz, 436. oldal.) zik ki egy - leginkább talán virághoz hasonló - organikus, élő „lény". Mint fentebb már említettük, a magot magába fogadó „életvíz" itt az élet kifejlődésének táptalaja lesz, s a „virág" szárba szökkenésével, kibontakozásával kiürül kelyhéből. Nagyon lényeges tisztáznunk, hogy noha alakzatunk leginkább virághoz hasonlítható, mégsem az: vagyis nem valamilyen valóságos virágnak az ábrázolása, de még csak nem is stilizált virág, hanem egy önálló karakterű, „lelkes lény", akit többek között éppen a spirál emel ki az egyszerű növények rendjéből. A tojás jelrendszerének eddigi elemzéséből, a szerves és értelmes építkezés belső logikájából következően ki kell zárnunk, hogy ez az ábra esetlegesen, puszta „díszítésként" került volna ide. De vajon „ki" lehet ez a „lény", aki a szemünk előtt születik meg a tojáson? A magyar népköltészet és népművészet közismert virágszimbolikájának ismeretében önként adódik a válasz: a „virág" csakis a hímest készítő leányt jelképezheti.

2 Ezt a magyarázatot a húsvéti tojásadás szokásai is alátámasztják, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy a tojás nem pusztán a termékenységet és a bőséget, hanem egyben a lány szerelmét, egy kibontakozó új kapcsolat kezdetét is szimbolizálja.

27 Van azonban egy apró dolog, ami ezt a nagyon is kézenfekvő értelmezést megzavarja - nevezetesen a „virágunk" zárt kelyhében megjelenő magocska! Mert ugyan a magot érlelő virágot felfoghatnánk esetleg úgy, mint a lány anyaságra érettségének a jelét, ez az értelmezés azonban nem illik bele a tojás már eddig megfejtett jelképrendszerébe. A kerek mag ugyanis, mint a túloldali ábrán láttuk, a „férfimagot", a férfi minőséget képviseli, s nem valószínű, hogy ugyanez a forma nemhogy egy másik, de egyenesen egy ellenkező előjelű tartalmat jelenítene meg. A viráglány analógia azért sem állja meg a helyét, mert „növényünk" kibontakozása egyértelműen a túloldali egyesülés, „megtermékenyülés" következménye, márpedig nem valószínű, hogy egy húsvéti tojás egy generációs leszármazást akarna megjeleníteni. Éppen e két mozzanat - a mag „férfi volta" és a „virág" kibontakozásának túloldali előzménye - az, ami rávilágít ábránk valódi értelmére: a szerelem kibontakozása, a „szerelem virágának" szárba szökkenése zajlik le a szemünk előtt! A mátrixból felfelé törő szár először két levelet hoz, innentől kezdve azonban valami különös dolog történik: a levelek végei két szimmetrikus spirálkarba kunkorodnak vissza, jelez179