A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere

Ratkó Lujza maron remélhetőleg objektív - szemléletnek létjogosultsága, alkalmazható-e a gyakorlatban egy népművészeti alkotás, jelen esetben egy húsvéti tojás vizsgálatakor! Mindenekelőtt azt a három tényezőt kell szemügyre vennünk, amiből általában a hímes tojás összetevődik: magát a tojást, a rajta levő díszítést, végül pedig azt az időszakot és szokásrendszert, amelyben megjelenik. A tojás ama néhány szimbólum egyike, melyek értelme meglehetősen közismert nemcsak tudományos, hanem köznapi szinten is: a termékenység, bőség, az újjászülető élet jelképeként tartja számon mindenki. Az őskori sírleletek díszített tojáshéjmaradványai, a különböző népek teremtésmítoszai, valamint kultúrtörténeti és recens néprajzi adatok egyaránt azt bizonyítják, hogy kultikus célokra való felhasználása olyan ősi szokás, amely jóval megelőzi a kereszténységet, s amely végigkíséri az emberiség történetét a kezdetektől egészen napjainkig. A magyar nép szokásrendszerében, hitvilágában a húsvéton kívül elsősorban a lakodalommal és a születéssel kapcsolatos termékenység- és egészségvarázsló rítusokban játszik fontos szerepet.

15 Megvizsgálva jelentését a különböző mítoszokban, archaikus kultúrákban és néphagyományokban, megállapítható, hogy a tojás legvégső értelmezésben mindig valamilyen kezdetnek, valamilyen kibontakozás kezdetének a szimbóluma. Jelképiségét külön kiemeli és hangsúlyozza - mint fentebb már említettük - díszítése: színezése csakúgy, mint a ráírt ornamentika. Nem véletlenül emeltük ki ez utóbbi kifejezést: a népnyelv szerint ugyanis a hímesek mintáit nem „rajzolják" vagy „festik", hanem mindig „írják", ami már önmagában is arra hívja fel figyelmünket, hogy ne egyszerű díszítményként, puszta „dekorációként", hanem valamilyen értelmet hordozó jelként vizsgáljuk őket; hiszen az írás mindig azt a célt szolgálja, hogy valamilyen értelmes vagy értelmezhető dolgot közöljön az olvasóval - s mint ilyen, szükségképpen igényel és feltételez olvasni tudókat is, akik az írás rendszerét és logikáját ismerve képesek megérteni annak közlendőjét. A hímes tojások értelmes voltát sugallja az a tény is, hogy motívumkincsük szinte változatlan formában hagyományozódott nemzedékről nemzedékre egy-egy faluban vagy egy-egy tájegységen belül, és évről évre ugyanabban az időszakban, ugyanolyan körülmények között jelent meg és töltötte be hivatását. Nem véletlen az sem, hogy az ősi tojás-szimbolika és a hozzá fűződő szokásrendszer éppen a húsvéthoz kapcsolódott: a húsvét ugyanis Jézus Krisztus halálból való feltámadásának, az új életnek az ünnepe, s-a pogány évkezdő 15 Általánosan elterjedt szokás volt például, hogy a menyasszony széke alá tojást gurítottak, vagy a vőlegényes házba való bevezetésekor tojásra léptették, hogy termékeny és szapora legyen. Szintén gyakori szokás volt az újszülött első fürdővizébe tojást ütni, hogy szép és egészséges legyen a gyerek. Lásd MNL 5. kötet, 305. „tojás" címszó (Pócs Éva); JELKÉPTÁR 221-222. „tojás" címszó (Jankovics Marcell)! 16 Vö. TOKAREV 1988. 1. kötet, 276-277. „világtojás" címszó (V. Ny. Toporov); JELKÉPTÁR 221-222. „tojás" címszó 0ankovics Marcell)! 17 „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." János evangéliuma, 12,24. 18 Éppen ezzel magyarázható a hímes tojások túlnyomó többségének piros vagy pirosas árnyalatú színe. A húsvéti tojás és a piros szín olyannyira összekapcsolódott a paraszti kultúrában, hogy a hímes megnevezésére a népnyelvben teljesen általános a „piros tojás" kifejezés - gondoljunk például a közismert locsolóversre: „...Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!" tavaszünnepek keresztény megfelelőjeként - a vegetáció tavaszi megújulásának az időszaka. Magától értetődő hát, hogy éppen az új élet csíráját magában rejtő, újjászületést és termékenységet: egy kibontakozás kezdetét jelképező tojás idézi és testesíti meg ilyenkor a természetben és az egyházi évkörben (azaz a profán és a szakrális világban) lejátszódó események lényegét. Még szorosabbá fűzi a húsvét és a tojás-szimbolika közti kapcsolatot egy fontos analógia: ahogy Krisztus kereszthalálának áldozata kell az élet megújulásához, ugyanúgy a tojás sem más, mint áldozat, hiszen az evangéliumi búzamag-példázat értelmében el kell pusztulnia ahhoz, hogy az új élet megszülethessen. A tojáshímzés, tojásadás szokása a kereszténységnél ősibb - a vegetáció tavaszi megújulásával és az új élet kibontakozásával kapcsolatos - jelentéstartalmakat hordoz: a legények termékenység- és egészségvarázsló, megtisztító értelmű rituális locsolásáért cserébe a lányok a termékenység és az újjászületés jelképét, a tojást adják, amely egyben szerelmi ajándékként - egy leendő szerelmi kapcsolat, s végső soron egy új élet kezdetét is jelezheti. Ilyen módon a tojás nemcsak szakrális, hanem profán vonatkozásban is magába sűríti a kezdet, a kibontakozás és az új élet szimbólumait. Ezek után lássuk, mit is találunk a mi különleges tojásunkon! Elsőként piros festése tűnik szembe. A piros a tradicionális színszimbolika szerint - a vérre, illetve az érettség és teltség színére visszavezethetően - az életnek a színe, ilyen módon tehát ez a szín a lehető legszorosabb kapcsolatban áll mind a tojás, mind pedig a húsvét szimbolikus tartalmával.

18 Mintázata első ránézésre meglehetősen egyszerűnek, már-már gyerekesnek tűnik - alaposabban megszemlélve azonban rá kell jönnünk, hogy hímé igen finom rajzolatú, semmiképp nem gyakorlatlan gyermekkézre vall. Tovább vizsgálódva minél jobban belemerülünk a minta tanulmányozásába, annál inkább megragadja, sőt lenyűgözi a szemlélőt a tojás titokzatos szépsége: a formák kecsessége, finomsága, a „virágból" sugárzó vibráló életszerűség, a kismadaras ábra szelíd kedvessége... Egy szisztematikus, alaposabb tanulmányozás már olyan formai jellegzetességeket és összefüggéseket tár fel, amelyek szerves és értelmes építkezésre utalnak. Ugyanis noha a tojás két oldalán elhelyezett két minta térben teljesen elkülönül, mégis olyan visszatérő formákat fedezhetünk fel, amelyek kétségtelen kapcsolatot jeleznek a tojás két fele között, láthatatlan szálakkal fűzve össze őket. Az egyik oldalon egy nagy, leginkább félholdhoz hasonlítható alakzatot látunk, két végén vissza176