A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Istvánovits Eszter: A szarmaták és a kos. Adatok a Kárpát-medence szarmatáinak hitvilágához

A szarmaták és a kos 5. Tiflisszkaja sztanyica 9. kurgán (GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994.28. Kat.227., SZOROKINA 1997.30. Puc.18.1.) A Kubány-vidéki 1902-es ásatásból származó (újabban Tbiliszkajaként is ismert) leletegyüttesben volt egy 22 cm hosszú, 27 cm magas, vörös, kos alakú edény (5. kép 2.), amelyet a publikálók az I—

III. századra kelteztek.

1 Vele együtt került elő: 1. Bronztál. 2. Dudoros bronzgyűrűk. 3Aranylánc darabja. 4. Bronzfibula. 5. Üveggyöngy. A szarmaták számára kevésbé volt lényeges szempont ezeknek az edényeknek római volta. Sokkal fontosabb maga a kosábrázolás. Jó adalék erre a Krímben - Neizacban (Neusatz) - talált, analógia nélküli, helyi készítésű, kos alakú edény (KHRAPUNOV-MOULD 1997.66.) (6. kép). A kos a sztyeppéi iráni világban A fenti öt terrakotta kos mellett a szarmata/ alán sírokban gyakran előfordul más formában kos ábrázolás. Elsősorban az állatfüles edényeket kell itt említenem (7. kép). Ez a kerámiatípus igen nagy területen ismert, így keleten pl. Közép-Ázsiában, DélTadzsikisztánban, Dél-Üzbegisztánban, Dél-Ferganában is előfordulnak, leggyakoribbak a középső Szir-Darja vidékén. Az edények füle többségében ezen a vidéken bárányt formáz, s e tekintetben eltér a kelet-turkesztáni zoomorf fülű edények körétől. Ugyanakkor a közép-ázsiai bárányos fülek nem vezethetők le Irán bronzkori kerámiájából. A zoomorf fülek a Volgánál az i.e. I. századtól kezdve tűntek föl a szarmata leletegyüttesekben, s nem sokkal később már tömegével használták őket. Ezeken a füleken az állatok lehetnek sematikusak (Volga, észak-Kaspi-vidék, Ukrajna), máskor viszont realisztikusak (Középső-Kaukázus, Kubány-vidék, Keres). Használatuk folyamatos az alán időszakban is (LITVINSZKIJ 1968.5-14.). Ezeken a területeken bárány, vaddisznó, ló vagy madár alakú füleket találunk. A Kubány-vidék, a Kaukázus, az Alsó-Don és a Volga-vidék anyagában - a közép-ázsiaival összhangban - a bárány az uralkodó, míg a boszporuszi városokban a vaddisznót kedvelték (GUSCSINAZASZECKAJA 1994.26.). A zoomorf fülű edényekkel kapcsolatban témánk szempontjából egyetlen kérdésre kell kitérnünk, ti. ezek „szellemi hátterére", esetleges vallási összefüggéseire. Az orosz kutatók körében vita folyik a zoomorf fülek széles körű elterjedésének magyarázatáról. Egyes vélemények szerint az ábrázolt állatok mindenképpen az edényben őrzött tartalomnak mintegy „védelmét" hivatottak ellátni, s elterjedésük csupán arra utal, hogy a fejlődés azonos stádiumában egymástól függetlenül, más-más etnikumoknál azonos ideológiai-vallási háttérrel kialakul az állatfüles edények készítésének szokása (GUSCSINAZASZECKAJA 1994.26.). Más vélemények szerint - és számomra ez sokkal hihetőbb - a bárány ábrázolás domináns megjelenése önmagában ellene mond a totem-, illetve védőállat jellegnek, hiszen háziállatok alig-alig fordulnak elő ilyen szerepben: a kos-füles forma kialakulása inkább lehet egygyökerű. Elterjedése a közép-ázsiai iráni népek terjeszkedésével hozható összhangba (LITVINSZKIJ 1968.5-14., RAJEV-JACENKO 1993-115.).

19 A kos más ikonográfiái környezetben is előfordul. Elsősorban a trónusokat kell itt kiemelnünk, amelyeket gyakran díszítettek velük (ld. LITVINSZKIJ 1968.83-86. - további irodalommal). Rusztam pl. Kai Káosztól kapott ajándékba egy kos alakos trónt (TOPOROV 1988.557.). Aligha valószínű, hogy a királyi trónust „tartó" állatokat véletlenszerűen választották ki. A kos ábrázolás ismét más megjelenési formája Közép-Ázsiában a vadászjelenet. A Szamarkandtól északra fekvő Orlat lelőhelyen talált két 13,5x10,5 cmes, karcolt díszű csontlemez lényeges témánk szempontjából. Az egyiken egy vadászjelenet látható. 3 sorban egy-egy lovas íjászt véstek a lemez bal oldalára. A jobb oldali vadászott állatok közül a legelső egy realisztikusan megformált kos (argali juh = Ovis ammon). Jó előképe ez az ábrázolás a későbbi szászánida vadászjeleneteknek (PUGACSENKOVA 1989-152. Puc. 72.). Foglalkoznunk kell a bárány, pontosabban a kos szerepét vizsgálva, az áldozati állatok kérdésével. A szarmatáknál/alánoknál az áldozati állatok közül elsősorban kettőt említhetünk, amely jelentősebb szerepet töltött be - a lovat és a juhot. Közülük a gyakoribb a juháldozat a temetkezésekben. Az egyes összefoglaló általános tanulmányok alapján ehhez a megállapításhoz nem férhet kétség (pl. ZSELEZCSIKOV 1984.5., MOSKOVA 1989-178. stb.). Míg azonAzonos a Tbiliszkaja, 1902-ből származó leletként ismerttel (KROPOTKIN 1970.Kat.597

.). Tanulmányom elkészítése után került a kezembe N. P. Szorokina tanulmánya (SZOROKINA 1997.). A szerző részletesen foglalkozik a kos alakú edényekkel, s a kos ikonográfiái jelentőségével az iráni világban. Ő elsősorban a kos császárkor előtti megjelenését taglalja. Hasznos anyaggyűjtése jól kiegészíti az én adataimat. Az állatfüles edények kiterjedt irodalmával, eredetükkel, etnikai meghatározásukkal, kapcsolataikkal, nomád vagy letelepedett csoportokhoz kötésével itt nem kívánok foglalkozni, mivel témám szempontjából nincs igazi jelentősége ezeknek a problémáknak. Meg kell jegyeznem, hogy ha a báránynak totemisztikus védő szerepet tulajdonítunk is (ami egyébként teljességgel nem kizárt - vö. TOPOROV 1988.), ez korántsem zárja ki az egygyökerű (és itt hangsúlyoznom kell, hogy az állatfüleknek kizárólag a kos alakos változatáról beszélek) kialakulását. Nem tartom véletlennek, hogy az állatfüles edények egyes elterjedési körzeteiben esetenként más-más állat dominanciája figyelhető meg. Ezek eredetét és ideológiai hátterét elválasztom a kos-füles példányokétól, ez külön vizsgálatot igényelne. A másik lemez harci jelenetének egyes elemei ugyancsak lényegesek a kárpát-medencei leletek értékelése szempontjából: lásd MAKKAY 1996.745-746. (vadkecskét ír), ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997.159-! 143