A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Régészet - Korbály József: A Przeworsk kultúrához tartozó harcossírok és fegyverleletek a Kárpátalján
Kobály József dány, 3 míg a bratovói 2. sírból származó az alacsony hegyű variánshoz tartozik. A legkorábbi közülük az ardanovoi és a szvaljavai. Mindkét együttes a B 2 /C 1 fázisra vagy a C 1 fázis elejére keltezhető (GODLOWSKI 199372.). A bratovói (2. és 3- sír) két umbó (V. tábla 10., 12.) a kísérőleletek (3. sír) és a pajzsdudor tipológiai vonásai (2. sír) alapján későbbiek, leginkább a C la fázis végéhez tartoznak. Pajzsfogók Előfordulásuk: Ardanovo I (4. sír) (III. tábla 4.), Ardanovo II (II. tábla 2.) és Bratovo két temetkezése (2. és 3- sír) (V. tábla 9,13)- Minden esetben sérülten kerültek elő, ami azonban nem akadályozza tipológiai besorolásukat. Valamennyi a J.9. típus különféle változataihoz tartozik (JAHN 1916.184-195.). Közülük az elsőt képviseli az Ardanovo I-ről származó, legyezőszerűen tagolt lemezes pajzsfogó (III. tábla 4.), amelyik egyúttal a legkorábbi valamennyi közül, s a B 2b fázis végéhez a B^Cj fázisra keltezhető. A második variánshoz sorolhatók a trapézos végű, tagolatlan lemezes pajzsfogók (II. tábla 2., V. tábla 9-, 13), amelyek a késő római időszak C la fázisára jellemzőek GODLOWSKI 1981.87., Tabl. XII:6,10,11., GODLOWSKI 1992/B.Abb. 18,4.). Sodronying A vizsgált terület római kori leletei közt kiemelkedő jelentőségűek a Malája Kopanyából származó sodronying maradványai. Három átégett csomó alkotja korrodált fémből (vas), amelynek összsúlya körülbelül 4 kilogramm. A sodronying megmaradt töredékei alapján 8 mm átmérőjű és 1 mm vastag kerek gyűrűkből állt, amelyeket 1+4 formában erősítettek össze, vagyis minden egyes gyűrű 4 másikkal volt összeerősítve. Hosszú időn át - sőt napjainkban is - a szakirodalomban a Malája Kopanya-i sír anyagát tévesen az óorosz vagyis a honfoglalás és Árpád-kori időszakba sorolták és sorolják (PENJAK 1980.127.). Ugyanakkor a munkácsi Lehoczky T. Múzeum egykori igazgatójának, Jankovich Józsefnek a korabeli feljegyzéseit elemezve és a leltárkönyvi bejegyzéseket ismételten áttekintve megállapíthatjuk, hogy a IX-X. századi egyik lándzsahegy, amely alapján az együttest a szláv uralom időszakára helyezték, semmiféle kapcsolatban nem áll az együttessel, a leltárkönyvben pedig egyáltalán nem is említik. A leletek korábbi keltezését a kísérőleletek megerősítik. Konstrukciója és méretei alapján a Malája Kopanyáról származó sodronying analógiái a LaTéne és korai római kori leletek közt találhatók (WAURICK 1979.330., BUDINSKY-KRICKA-LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1990.283-286., KACZANOWSKI 1992.57.). A kísérőleleteknek köszönhetően a sodronying kora meglehetősen pontosan meghatározha3 Az antennás pajzsdudorok felső-Tisza-vidéki elterjedésére lásd I! 4 Kárpátalja X-XIII. századi történetére ma is ezt az elnevezést ha; tó. így a pengéjén mindkét oldalon két-két bemélyedéssel ellátott lándzsahegy közeli analógiáját Lengyelország Przeworsk lelőhelyeiről ismerjük, ahol a korai római periódus B x időszakának vezérformájaként tűnik fel (LIANA 1970.453. Tab.V.49-, GODLOWSKI 1981. Tabl. IX. 15-, GODLOWSKI 1992/A.78.Ryc.l/8.). Ennek megfelelően a Malája Kopanyából származó sodronyinget kétség kívül a korai római kori (B x időszak) leletek közé kell sorolnunk. Ami a lelet kulturális meghatározását illeti, az kétség kívül vitatható. Az egyik lándzsahegy - ahogyan azt feljebb megjegyeztem - tipikus Przeworsk forma és a helyi (dák) lakosság, valamint az Észak-Kárpátok ívének Przeworsk kultúráját hordozók között kimutatható legkorábbi kapcsolat egyik bizonyítéka (VII. tábla 1.). Ugyanakkor valószínűbb a sodronying dák meghatározása, amire egyfelől a zempléni sodronying vizsgálata utal (BUDINSKY-KRICKA-LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990.284.), másfelől a lelőhelyétől néhány száz méterre elhelyezkedő, az i.e. I. i.sz. I. századra keltezhető dák erődített telep (KOTIGOROSKO 1984.252-256., KOTIGOROSKO 1995/B. 74-80.). Mindezek alapján a Malája Kopanyából származó sodronyinget a Kárpát-medence északi felének késő LaTéne - korai római kori horizontjához sorolhatjuk; magát a sírt pedig, amelyikből előkerült, magas társadalmi rangú személy temetkezésének határozhatjuk meg, a zempléni sírhoz hasonlóan (BUDINSKYKRICKA-LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990.284-286.). Valószínűleg a védőpáncélzat részeként azonosíthatjuk az ugyancsak itt előkerült „vályú" alakú tárgyat, amelyik jellegében sisak részére emlékeztet (VII. tábla 5.) (KACZANOWSKI 1992.53-). Két oldalról páros átlyukasztás látszik rajta. Magán a tárgyon erős égésnyomok figyelhetők meg, aminek következtében pirosas színűvé vált. A közeli területek hasonló korú leletei között e tárgy analógiáit nem sikerült fellelnem. Sarkantyúk Kilenc darabról van szó, amelyek három lelőhelyről származnak: Ardanovo I (III. tábla 5.), Ardanovo II (II. tábla 4-5.), Bratovo (V tábla l6.,17.,22.,24.), Malája Kopanya. Valamennyi vasból készült. A temetkezésekben általában párosával fordulnak elő. Olykor rongáltak. Az általunk vizsgált sarkantyúk a gombos felerősítésű típushoz (JAHN 1921.39-66.) tartoznak. A két Malája Kopanya-i példány - amelyekről csak hiányos feljegyzéseink vannak - kivételével a többi lelet a Przeworsk kultúra leletei közt megtalálható, különféle variánsokhoz tartozik. így a közepesen magas sarkantyúk facettált tüskével, a tüske alapjánál párnataggal és kútgémszerű vállakkal, amelyek félgömbös 'ÁNOVITS-KULCSÁR 1992! alják egyes kutatók (PENJAK 1980.). 120
