A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához
Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához király ábrázolása. Az uralkodó jobb kezében levágott fejet tart (TOLSZTOJ-KONDAKOV 1890.29.risz.29 .). Ugyancsak ebbe a gondolatkörbe tartozik a Sziverszkajából származó szarmata faléra (XIV. tábla), amelyet az i.e. II. századra datáltak. Ez utóbbi egy dionüszikus(?) jelenetet ábrázol, ahol a levágott fej egy sírhalmon(?) fekszik (TOLSZTOJ-KONDAKOV 1890.106.risz.105.). Az ábrázolások mellett az írott hagyományból sem hiányoznak az ellenség levágott fejére vonatkozó adatok az iráni kultúrkörből. László Gyula adott ezekről legutóbb - Hérodotosztól Firdausziig idézve - áttekintést (LÁSZLÓ-RÁCZ 1977.66-67.). 1 * Mivel azonban az ellenség fejének levágása, annak mintegy pars pro totóként történő kezelése nem kizárólagosan az iráni világ sajátja, az alábbiakban egy olyan speciális ikonográfiára, s a mögötte meghúzódó szokásra világítunk rá, amelyik témánkhoz szorosabban kapcsolódik. 19 A hunkori maszkos veretek rendeltetéséről nincs túl sok információnk. A Giberville-i vödör és az intercisai ládika mellett az egyetlen adatot az a megfigyelés szolgáltatja, hogy a pokrovszki 18. kurgánban talált 23 veret egy ló csontváz közelében került elő: a lószerszámot díszítették. A pokrovszki 17. kurgánban, a novogrigorjevkai sírban0 , a vlagyimirszkojei együttesben talált zabiából ítélve ezekben a temetkezésekben is elhelyeztek lószerszámot. Ennek megfelelően jelen kutatásunk szempontjából a levágott fej, illetve maszk ábrázolásai közül különösen fontosak számunkra azok, ahol a lószerszámon helyezték el azokat. A korábbi sztyeppéi (alán) anyag lószerszámain feltűnik néhány faléra, ha nem is emberi, de állatábrázolásokkal díszítve. E^ek között említhetők például a kobjakovói „diadémos" női sír veretei: a fehér, viaszszerű anyagból öntött 6,3 cm átmérőjű oroszlánfejekre aranylemezt (XV. tábla) préseltek (PROHOROVAGUGUJEV 1992.154.risz.l2.,l4-15.). Vagyis a szentesi darabokkal azonos technikával állították elő ezeket. Ugyanakkor a hunkori példányok technológiai megoldása nem világos, a leírások szerint bronzlemezből készültek és ezüst- vagy aranyfóliával borították őket. Emberi arc ábrázolás megjelenik ebben az időszakban sztyeppéi szarmata sírban is (i.sz. I. század). A Csuguno-Krepinka (Donyeck megye) mellett feltárt sírról van szó, amelyben nyilvánvalóan másodlagosan felhasznált, görög maszkok kerültek elő (ZOLOTO 1991.kat. I6O.329.). Az öntött bronzból készült 3 különböző arcábrázolás eredeti funkciójától és értelmétől elszakítva, újabb - barbár ideológiának megfelelő - értelemmel telítődve kerülhetett a szarmata sírba. Az eurázsiai sztyeppe legkorábbi lószerszámot díszítő emberi arc ábrázolása a Rosztov-na-Donu mellett feltárt katakombás sír lelete. 21 A korábbi kurgánba beleásott katakombában gazdag mellékletekkel ellátott, torzított koponyás harcos feküdt fejjel ÉNy-ra. A sírgödör egyik sarkában, a lószerszám részei között kerültek elő a minket érdeklő maszkos veretek. A három vagy négy(?) - 8-8,5 cm átmérőjű - kerek aranylemezt kék üveggel és másodlagosan felhasznált piros és szürke intaglioval díszítették (X. tábla 8.). A piros intagliokon rovar- és tengeri csikó ábrázolás szerepel, a szürke darabok ábrázolása kivehetetlen. Az említett kőbetétek mintegy keretelik az emberi fejeket. Maguknak az arcábrázolásoknak fő jellegzetessége - és egyben egyedi vonása - , hogy „szarvval" ellátott sisakot, fülbevalót és nyakdíszt viselnek. 22 A sírt a publikálók a II. század végére - III. század elejére keltezik (VOLKOV-GUGUEV 1986.73-74.P1.59.M0.) Maszkos faléra ábrázolását figyelhetjük meg az Ermitázsban őrzött kulagisi oroszlán- és vaddisznó vadászatot ábrázoló aranyozott, VII. század végi-VIII. század elejei ugyancsak szászánida ezüsttálon (XVI. tábla) (legutóbb HOFKUNST 1993.196.Kat.54 .) A tál első közlői már felhívták a figyelmet arra a lehetőségre, hogy ez az ábrázolás az ellenfél levágott fejének nyeregkápára akasztására vezethető vissza (TOLSZTOJ-KONDAKOV 1890.79.risz.84 .). Ezt az elképzelést támasztja alá az orlati (Közép-Ázsia) csontlemez bekarcolt csatajelenete. A tarsolylemez méretű és formájú csontlap datálása bizonytalan, az i.e. II. század és az i.sz. I. század között készülhetett (PUGACSENKOVA 1989.148-15l.risz.71.). Annyi bizonyos, hogy az egyik lovas nyeregkápájáról egy levágott fej lóg le (XVII. tábla). 21 Kései párhuzama általánosan ismert Nagyszentmiklósról, a 2. korsó győztes fejedelmének ábrázolásáról (LÁSZLÓ-RÁCZ 1977.). 24 Semmiképpen sem lehet a fentiek ismeretében véletlen, hogy Ammianus Marcellinus (XXXI.2.) fontosnak tartja megjegyezni az alánokról: „Büszkén kérkednek azzal, ha egy ellenséget levágva a megölt ember lenyúzott fejbőrével díszíthetik hadi jelvényként csatalovaikat. " (Szepesy Gyula fordítása). Mindezek alapján aligha vonható kétségbe, hogy az orlati csontlemez és a nagyszentmiklósi aranykorsó archaikusabb ábrázolásain, a kulagisi ezüsttál stilizált: falerájában, valamint a szentesi aranymaszkokban és hunkori párhuzamaikban „hadi jelvényeket", az ellenség levágott fejét kell látnunk. Nem szükséges tehát összefüggést keresnünk az ábrázolt arcok antropológiai jellege (egy részük esetében megfigyelhető mongolid vonások) és készítőik, használóik vonásai között. A maszkok esetében az ellenség levágott fejét mintázták meg, az ő jellemző vonásaikat próbálták 'Termés /.etcsen a sort még lehetne Folytatni, s érdemes is lenne. liz azonban szétfeszítené dolgozatunk kereteit. Annak érzékeltetésére azonban, hogy a különféle iráni népek milyen mértékig tekintették az ellenség levágott fejét a nemrég még eleven egyén „megtestesülésének", „lelkének', arra álljon itt egy példa. Amikor Tomyrisz, a masszageták királynője fia leniészárióját, Kyrosz perzsa királyt végtére legyőzte, „belementette a fejét a (vérével megtöltött) tömlőbe, s a holttest meggyalázása után így szólt: Bár élek és győztem, mégis megöltél engem, mert fiamat csellel elfogtad, ezért, ahogy megígértem, kielégítem vérszomjadat!'" (Herodoros 1.214.) (Muraközy Gyula fordítása). ' Kérdés, mennyire hozható kapcsolatba az iráni világgal az ilyen emberfejet mintázó veretek közül a honfoglalás korában egyedül álló bodrogszerdahelyi maszk (I)IKNKS 1978.232.). 1 A novogrigorjevkai 1884-ben feltárt VII. sírban három maszkos véreret találtak. Közülük kettő maradt meg (ZASZIiCKAJA 1994.164.). Ugyanakkor BÓNA István (1991.236./1993214.) két külön tételként ismerteti ezeket, mintha két sírból származnának, az egyikből egy, a másikból két veret. Az együttesre B.A. Rajev hívta fel figyelmünket, amit ezúton is köszönünk. ; V. sajátos vonásaik - a szárnyas, szoláris szimbólumokkal ellátott sisak, a fülbevaló és a nyakék alapján - legközelebbi analógiáikként egy V-VII. századra keltezett szászánida bronzbüsztöt.említhetünk a Louvre gyűjteményéből (XXV. tábla) (HOFKUNST 1993.Kat.24.166-167.). 1 A rajzot A.I.Szemjonov és A.M.Szavin (Szentpétervár) szívességéből közölhetjük. A nagyszentmiklósi kincs ábrázolásáról és ehhez kapcsolódóan az orlati leletről MAKKAY 1996.783. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 159
