A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához

Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához A lent ismertetett, szakrális funkciót ellátó asszonyok temetkezéseiben sok közös vonást fedezhetünk fel: a tükrök (általában kínai), pipereeszközök (ládika vagy kosár), a ruha aranylemezkékkel díszítése (szegényesebb kivitelben a Szentes-nagyhegyi „papnőnél"). Itt a leglényegesebb számunkra a diadém. A Tillja-tepei 6. sírban előkerült fejék alapjára Életfa/ Világfa-palmettákat erősítettek, amelyek tetején egyegy madárpár látható (SARIANIDI 1985.

fig. 13-15.). Az Életfa/Világfa Tillja-tepei vonatkozásaihoz még annyit, hogy a 4. férfisírban (amelynek fegyverzete sok szállal kapcsolódik az ebben a cikkben sokszor idézett, Porogiban feltárt temetkezés fegyvereihez) előkerült egy másodlagosan felhasznált arany (Élet/Világ)fa modell, valamint a diadémok egyik állandó szereplője - egy kecskeszobrocska - mindkettő lehetett eredetileg a hohlacsihoz hasonló fejék eleme (SZÁRI

ANIDI 1989.89-90.). A továbbiakban az ismert diadémok kompozíciójának egyes elemeivel foglalkozunk. Az Életfa/Világfa Az Életfa/Világfa, az eurázsiai népek egyik legelterjedtebb kozmogóniai képe, minden esetben a jelenet középpontját alkotja. A fa ágai alighanem a világegyetem három szintjét jelképezik (TOPOROV 1987.). A szimbólum általános indoeurópai gyökereire utalhat, hogy a fát az egész nyelvcsaládban közös szó („eia") jelöli (KUZMINA 1979.18.). Az Életfa/Világfa ábrázolásaival gyakran találkozunk az iráni nomád világban, s ez alól a szarmata/alán törzsek sem kivételek. Nemcsak a diadémokat/fejdíszeket látták el Életfa/Világfa motívummal (WERNER 1956.69-70., RAJEV-JACENKO 1993-113.). A Kubány vidékén a Zubovszkij-Vozdvizsenszkaja csoport (vagy a csoport területének) sírjaiban előkerült vas botvégeken (V. tábla 2-3.) stilizált Életfák/Világfák és őket körbevevő négy szarvas látható (Peszcsanij - ZSDANOVSZKIJ 1990.108.,111-112., Zubovszkij - GUSCSINA-ZASZECKAJA 1989.134.tabl

. XII.). Rajev és Jacenko szerint ezek a botvégek összekapcsolhatók a szibériai Tagár kultúra „oltáraival"

1

' (áttört technikájú faábrázolás és négy patás az oldalain). Hivatkozva ezekre az analógiákra további belsőázsiai elemeket sorolnak fel a Kubány-vidéki Zubovszkij-Vozdvizsenszkaja csoportban és az alán törzs(ek) első hullámához kötik ezeket az elemeket (RAJEVJACENKO 1993.120-121.). (Az életfás botvégek előzménye a szkítákig vezethető vissza: egyetlen példánál maradva idézhetjük a Dnyepropetrovszkban előkerült, i.e. IV. századra keltezett ötágú bronz botvéget. Mindegyik ágon madarak ülnek, az ágak alsó részén ragadozó(?) állatok kapaszkodnak felfelé - ZOLOTO 1991.319. Kat.121.) Visszatérve a különböző tárgyakon megjelenő Életfához/Világfához a többi között megemlíthetjük pl. az I. századi Szokolova Mogila kurgánból származó kanalat (VI. tábla 1.). Ezzel a sírral kapcsolatban is fölmerült, hogy szakrális személyt temettek el benne, aki diadémszerű fejdíszt viselt. A fejék itt féldrágakő gyöngyökből állt, amelyek az alsó szférát (vízi világ) képviselő állatokat ábrázolták: békát, skarabeust, kagylót. (A sírban egyébként nagyobb mennyiségű aranyékszert találtak, arany ruhadíszeket, több amulettet, egy kínai tükröt - a pap(?)női temetkezés szokásos kellékeit.) (KOVPANYENKO 1

986.85-86.risz.91 .)• Szakrális tárgy lehetett a Samsiban (Közép-Ázsia) talált, nomádokkal kapcsolatba hozható, IV-V. századi aranylemez maszk (VII. tábla). Ezt a tárgyat - bár azoknál jóval nagyobb: 20,4x15,3 cm - a szentesiekhez hasonló technikával (világos színű, pasztaszerű betétbe ágyazott kő(?)betétes szemekkel) készítették. Az arcon kétoldalt és az orron hétágú fát ütögettek be (esetleg tetoválás imitálása?). Ugyanerről a lelőhelyről származik egy halántékcsüngő is, amelyik formáját és díszítését tekintve az eurázsiai sztyeppe megfelelő hunkori ékszereinek (ún. költ) előzménye. (PUGACSENKOVA-REMPEL' 1982.223.Rajz a 222. oldalon, ill. rajz a 220. oldalon).

14 Nem véletlen, hogy a Verhnye-Jablocsnojéból származó, jellegzetes hunkori ékszernek, egy „koknak" (halántékcsüngő) a hátoldalán ugyancsak Életfát/Világfát ábrázoltak (WERNER 1956. 71.). A Fa két oldalán állatok (4 kecske és talán 2 kutya) állnak, egy másik állat (kutya?) pedig a Fa tetején ül (VIII. tábla 2.). A kompozíció ugyan némileg eltér ettől, de a kecskék nagyon hasonlóak egy másik hunkori „kolton" (csüngőn), amelyik a Sztroganov gyűjteménybe került (IX. tábla). Egyik részről a szarmata diadémok jelenetei, másik részről a hunkori halántékcsüngők - különösen a Verhnye-jablocsnojei - között az Életfás/Világfás, állatos ábrázolás alapján a kapcsolat kétségtelen (ZASZECKAJA 1975.15-16.35-36., ZASZECKAJA 1994.62.tab.25.3.,18.4,5.). A Verhnye-Jablocsnojéból ismert csüngőt egy - felső szélén figurális dísszel ellátott - diadémmal találták együtt. I.P. Zaszeckaja a hunkorból 23 - többnyire női sírból származó - diadémot sorolt fel a Kazahsztántól Magyarországig'

1

' terjedő területen. A hunkori diadémok elterjedési területe nem lehet véletlen: a Fekete-tenger északi partvidékén és a Krímben koncentrálódnak, amit a görög-római műhelyek közelsége magyarázhat. Külön csoportot alkotnak köztük a figurális díszű darabok, amelyek szinte kivétel nélkül a Fekete-tenger északi partvidékére jellemzőek.

16 Ezek figurális díszítése a fent tárgyalt életfás jelenet sematikus leegyszerűsítése. A kapcsolat legtisztábban a melitopoli diadémon (VIII. tábla 1.) látszik (ZASZECKAJA 1994.62-63.). A fentiek fényében aligha tagadható a genetikai kapcsolat a szarmata és hunkori diadémok között. A Volgától keletre talált hunkori diadémok esetében Bóna István (BŐNA 1979.306., BÓNA 1991.148./ li A szibériai i.e.VI-I. századi kultúra temetőiben nagy számban kerültek elő sírokból ezek az Öntött bronz, áttört tárgyak, amelyeket minden esetben bárány vagy kecske alakok díszítenek. A tűznyomok alapján feltételezik, hogy a szent tűz meggyújtásához használt „oltárokként" funkcionáltak (MAKT1NOV 1979.137.). '' Ez a lelet, különösen izgalmas számunkra, hiszen a magyarországi leletek között is előfordult egy aranymaszk. Sajnos a mai napig publikálatlan, csupán hivatkozásban említik a tiszafüredi leletet (VADAY 1989/a..l31.2.jegyzet). 15 Kérdés, hogy a magyarországiak közül a csatárival bővírhető-e a hunkori diadémoknak ez. a sora (KOVRIG. 1985.118.), valamint hogy ide sorolható-e a balmazújvárosi Maláton halom nyomaveszett színarany, korona alakú fejéke (NKPPKR-SŐRKGI-ZOLTAI 1980.94., MAKKAY 1985.48.),/ 16 Az. egyetlen kivételt a Kanataszből (Kazahsztán) származó diadém jelenti. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 157