A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához

Istvánovits—Kulcsár A szentesi diadém/fejdísz közvetlen előzményei két viszonylag jól körülhatárolható területen talált szar­mata sírokból származnak: 1. Az Alsó Don mellől: - Hohlacs kurgán (Novocserkasszk) (TOLSZTOJ ­KONDAKOV 1890.133-136.), - Kobjakovo (Rosztov-na-Donu), 10. kurgán (PROHOROVA-GUGUJEV 1992., GUGUJEV 1992.) 2. A Kubány vidékéről: - Uszty-Labinszkaja, 46. kurgán (WERNER 1956.69., ZASZECKAJA 1975.16.risz.3, GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994.72-73.). A fenti temetkezéseket az MI. századra datálták. Az itt talált diadémok közös jellemzői nagyon fontosak témánk szempontjából. Ezek a következők: mindegyi­ket aranyból készítették vagy aranylemezzel borítot­ták; a kompozícióhoz hozzátartozott a középpontba állított Élet(Világ)fa, valamint a különböző típusú, a fa felé haladó állatok sora. Egyértelmű az állatalakok szim­metrikus elhelyezésére törekvés. Míg a felsoroltak kö­zül a hohlacsi darab pontusi görög műhelyben ké­szült, addig a másik két példány az előbbi vagy ahhoz hasonló darabok barbár utánzata (GUGUJEV 1992. 118.). A sztyeppéi szarmata diadémok méltán leghíresebb­je az 1864-ben Novocserkasszk (Alsó-Don-vidék) kör­nyékén, a Hohlacs nevű halomban talált míves darab (II-III. tábla). Az együtteshez a következő tárgyak tartoztak: aranytorques, két arany karperec, 3 arany „dobozka", egy aranyláncon csüngő aranyflakon, aranyoroszlánnal díszített hengeres jádetárgy, furu­lyázó Érosz-alak, két aranycsésze, két ezüstkorsó, há­rom törött bronzedény, több, ruhát díszítő aranyle­mez, aranyfonal maradványai, ezüsttöredékek, terra­kotta szobor töredékei, más tárgyak töredékei. (TOLSZ­TOJ-KONDAKOV 1890.132-133.) (1962-ben egy má­sik, hasonlóan gazdag, egykorú kurgán került elő Hohlacstól 2,2 km-re Ny-ra, a Szadovij halom ­KAPOSHINA 1963.) Az import edények alapján az együttes az I. század második felére datálható (RAJEV 1978.94.). A hohlacsi diadémmal kapcsolatban meg kell je­gyeznünk, hogy a publikációk alapján ma már sajnos csaknem reménytelen meghatároznunk az Életfa/Vi­lágfa és a feléje baktató állatok eredeti sorrendjét a diadém frízén. Ehhez előrebocsájtjuk, hogy az állatok egy része hiányzott, nem került múzeumba. Az első közlések egyikében (TOLSZTOJ-KONDAKOV 1890. 152-153. ábra) a tárgynak ugyanarról az oldaláról ké­szített két rajz látható. A törések, a sarnír és más apró jelek alapján kétség sem férhet hozzá, hogy a két rajz (II-III. tábla) a diadémnak ugyanazt az oldalát ábrázol­ja kissé más nézetből. Jól kivehető azonban, hogy a III. táblán a két szarvas között egy fa áll, a II. táblán ugyanez a fa hiányzik a szarvasok közül. A Tolsztoj­Kondakov-féle közlés mindkét ábrázolásán a központ­ban álló, magasabb Életfától/Világfától balra egy szar­vas, jobbra pedig egy kecske áll. 1922 óta (ROS­TOVTZEFF 1922.P1.XXVI.I.) más a helyzet. A kecske helyére is egy szarvas került, a központi Életfa/Világfa oldalán - ennek megfelelően - mind a mai napig egy­egy szarvas látható (ZASZECKAJA 1975.risz.2.). Ez csak úgy lehetséges, ha a - megtalálás óta legalább egyszer - a figurákat leszerelték és megcserélték. A kérdés azért lényeges, mivel a többi diadém rekonstrukciója során a lemezekből kivágott állatalakok elhelyezésé­nek sorrendjéhez (ld. lejjebb) éppen a hohlacsi diadé­mot vették alapul. A hohlacsi vagy vele rokon diadém/ok egyik barbár utánzata a Kobjakovóból (Rosztov-na-Donu) szárma­zó fejdísz (IV. tábla 1.), amely 1987-ben került elő. Mellékletei alapján a kobjakovói temető 10. kurgánjá­ban feltárt temetkezés szakrális funkciókat ellátó asszo­nyé lehetett. A diadémon kívül a következő tárgyak kerültek elő: aranytorques, két arany karperec és egy aranygyűrű, nagy mennyiségű arany ruhadísz (flitter), a lábbelit díszítő gyöngyök és aranylemezek, két bronz­veretes faládika, sok különböző típusú amulett, arany­flakon, lószerszám és annak díszei, kínai tükör, vas­kés, ezüstkanál, faedény, csengő. A kurgánt az I. szá­zad végére - II. század elejére datálták (PROHOROVA­GUGUJEV 1992.). A kobjakovói asszony fejdíszéből egy 12 cm magas életfa, hat szarvas, négy madár és számtalan flitter maradt meg. Az állatok elrendezése az ásatási megfigyelések és az állatfigurák szimmetri­kus kivitele alapján nem okoz gondot. Egy másik barbár készítésű diadémot 1902-ben ta­lálták Uszty-Labinszkajában (ZASZECKAJA 1975. risz.3.), a kirabolt 46. sírban. Az együttest az alábbi leletek alkották: aranyfiitterek, hengeres és más alakú aranygyöngyök, két aranygyűrű, aranyozott bronzból készített szíjvég, bronz ívfibula, ládika töredékei, vas­kés, vaslánclzsa, talán lószerszám darabjai. A fibula alap­ján a sírt a II. század első felére - közepére keltezik (GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994.72-73.,!8.). Magából a diadémból kevesebb elem maradt meg, mint az elő­zőből. Ezek közé tartozik egy 12,6x6,8 cm-es életfa, amely két szimmetrikusan elhelyezett kecskéből nő ki, s öt ága végén egy-egy madár ül. A fa mellett állha­tott egy kecske, egy szarvas, valamint egy meglehető­sen stilizált, kisebb állat, amelyet nyúlnak vagy kutyá­nak határozott meg a publikáló. Az állat - mozdulata alapján - aligha lehet nyúl, inkább valamilyen ragado­zóra emlékeztet. A fejdísz rekonstrukciója során az állatok sorát a fa két oldalán szimmetrikusan kiegészí­tették (GUGUJEV 1992.risz.3.2.). Végül, de nem utolsósorban itt kell említést ten­nünk a Tillja-Tepe-i 6. sír diadémjéről (V. tábla 1.), amely területileg és kulturálisan a fenti kör előzmé­nye. Az időszámításunk kezdete körüli görög-baktriai fejedelmi temető egyik sírjában eltemetett papnő(?) torzított koponyájával és szokatlan tájolásával (Ny-K) is kitűnik környezetéből. Aranykoronás feje alá ezüst­tálat helyeztek. Fülbevalója szárnyas Eroszokat formáz. A fejékhez istennőt (Anahita?) és fantasztikus állatokat ábrázoló csüngőpárt erősítettek. A halott állát arany­szalaggal kötötték föl. A ruhakivágást gazdagon díszí­tették aranylemezekkel, a mintát középen, a mellen szárnyas istennő (Aphrodité?) szobrocskája zárta. A nyaklánc alatt két dionüszikus jelenetet ábrázoló ka­pocs zárta a ruhát. A csuklón és bokán arany kar- és lábpereceket találtak. A halott jobb kezébe aranyjo­gart, gyűrűvel díszített baljába érmet helyeztek. Egy másik érem a szájába került. Két tükröt találtak a sír­ban: az egyik - kínai készítmény - a halott mellén volt, a másik elefántcsontból (rajta kozmetikumok marad­ványai) készült és egy ezüstedény társaságában került elő. A koporsón kívülre a fejhez egy nádfonatos ko­sárban pipereeszközöket tettek (SZARIANIDI 1989.114-118.). 156 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997

Next

/
Thumbnails
Contents