A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Adatok az alföldi szarmaták vallásához és törzsi hovatartozásához

Istvánovi ts—Kulcsár Az alábbi állatfigurák készítési technikája azonos a fenti három maszkos véreiével. 2. Az egyik legegyértelműbben meghatározható állatfigura egy 22x24 mm-es madár (I. tábla 7.). A toll ábrázolása jól kivehető. A korábbi leírásokban galambként szerepel (PÁRDUCZ 195Ó.XVII.21., FETTICH 1953.LVIII.8.). 3. Ugyancsak viszonylag pontosan meghatározható állatalak a töredékes formájában 15x50 mm-es hal (I. tábla 3.). (PÁRDUCZ 1956.XVII.19., FETTICH 1953.LVIII.4.) 4. Csallány és Párducz álló nyúl alaknak határozta meg azt a lemezt, amelyiknél a fejrész és két láb hiányzik (I. tábla 2.). Fettich szerint valójában párducról van szó. A töredék hossza 37 mm (PÁRDUCZ 1956.XVII.1., FETTICH 1953.LVIII.1.). 5. A fejtartás alapján szarvasként (őzként) leírt állat 50 mm hosszú (I. tábla 6.) Megfigyelték rajta a kiesett szem helyét. A maszkos veretek alapján piros kő- vagy üvegbetét jelezhette a szemet (PÁRDUCZ 1956. XVII.20., FETTICH 1953.LVIII.5.). 6. 46 mm hosszú, futó nyúl. Egyik hátsó lába teljesen, két mellső lába részben hiányzik (I. tábla 8.) (PÁRDUCZ 1956.XVII.4., FETTICH 1953.LVIII.3.). 7. Ugyancsak futó nyúlnak határozták meg azt a 35 mm hosszú lemezt, ahol a test nagy része és a lábak hiányoznak (I. tábla 9.) (PÁRDUCZ 1956.XVII.l6

., FETTICH 1953.LVIII.6.). 8. Nyolc „tettix", „méh", „cikáda" vagy „légy" alak. Közel azonos méretűek - 22 mm hosszúak - és formájúak (I. tábla 4.) (PÁRDUCZ 1956.XVII.2-3.,9-12.,1718., FETTICH 1953.LVIII.7.). 9. Négy kis aranyrozetta (PÁRDUCZ 1956.XVII.5s.y. 10. A korábbi publikációkban csak említik az aranyflittereket, lemezkéket, amelyek a fej és a jobb könyök között hevertek. Ezekről PÁRDUCZ (1956. Taf.XVII.22

., XVIII. 13.) mutat be fényképet. A kartonra felragasztott lemezkék ma is megtalálhatók a szentesi Koszta József Múzeumban. Az összegyűrődött hártyavékonyságú lemezkék között ugyancsak voltak állat alakúak. Közülük a legjellegzetesebb PÁRDUCZ 1956.Taf.XVII

.22. felső sorának közepén jól kivehető (I. tábla 5.). A fénykép alapján más technikával készítették, mint az eddig említett állatokat és nagy valószínűséggel felvarrva viselhették ezeket. Erre az aranylemezkés kartonra felerősítettek egy aranyozott bronznittet (PÁRDUCZ 1956.144.) is. 11. Két visszatekert végű, hurkos-kampós záródású ezüst vagy bronz (PÁRDUCZ 1935.17./PÁRDUCZ 1956.144.)

,; fülbevaló. 12. Nyaklánc: 81 karneol-, borostyán- és üveggyöngy. Köztük sokszögű és hatszög alapú hasábos karneol-, sokszögű, hatszög alapú hasábos és gömbölyű zöld üveg-, hengeres fehér üveg(?)-, gömbölyű fehér üveges gömbölyű borostyángyöngy (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII. 11). 13. A nyaklánc zárására szolgáló bronzkarika (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.2.). 14. Hattyúnyakhoz hasonló, kis, hegyesedő végű x Magyarországi párhuzamaira részletesen kitért PÁRDUCZ 1956.148. li: " A típus alapján valószínűbb, hogy ezüst. bronztárgy a bal könyök belső oldalánál (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.4.). 15. A mellkason bronzkarikára erősített V alakú bronzlemez, a végein egy-egy nitt maradványával. A tárgy ma is megvan. Alighanem másodlagosan csüngőként felhasznált veret (a leírásokban tettix alakúként szerepel) (PÁRDUCZ 1956.Taf.XXI.3.). 16. Rendkívül vékony, íves, préselt ezüstlemez a jobb vállon. H: 9-10 cm (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.3.). 17. A jobb kéz és comb közt nagyméretű bikónikus, korongolt orsógomb (PÁRDUCZ 1956.Taf.XXI.l.). 18. Vastag, szögletes metszetű bronzkarika a medencéről (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.9.). 19. A bal felkar könyök felőli végét díszítő gyöngyök: hordó és gömb formájú kalcedon- és hordó alakú mészkőgyöngyök (PÁRDUCZ 1956.Taf.XXL2

.), valamint PÁRDUCZ (1935.18.) említ borostyánokat is, de azokról később nem esik szó. 20. A jobb csuklón hordó alakú krétagyöngyök, egyikük közepén bronz gyűrűfoglalat van (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.10

.). 21. A bal láb gyöngyei, többszörösen feltekerve: 369 borostyán- és üveggyöngy. Többségük sokszögű színes üveg (PÁRDUCZ 1956.Taf.XX

.). 22. Ugyanaz a jobb lábról: 343 gyöngy (PÁRDUCZ 1956.Taf.XX

.). 23. Scrinium bronzveretei: a sírba helyezett ládika magassága 20 cm, szélessége 30 cm, mélysége 19 cm (PÁRDUCZ 1956.Taf.XIX

.). 24. Téglaszínű, korongolt talpas pohár a bal lábnál. M: 7,3 cm (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.12

.). 25. A ládika felett vaseszköz, amely lehet a ládika kulcsa, de PÁRDUCZ (1956.Taf.XXI.4.) alapján inkább hurkos végű vascsiholó (PÁRDUCZ 1956.Taf.XXJ

.4.). 26. A ládika alatt 12 cm hosszú vaskés (PÁRDUCZ 1956.Taf.XVIII.l.). Már az első pillantásra nyilvánvaló - amiként arra PÁRDUCZ Mihály (1956.) is kitért -, hogy a nagyhegyi 20. sír leletei két jól körülhatárolható csoportba sorolhatók. Az egyik csoporthoz tartoznak az alföldi szarmata női sírokra jellemző tipikus és általános mellékletek, a másikhoz a keletről hozott viseleti elemek, amelyek ebben a környezetben idegenként hatnak, szokatlanok. Az előbbi csoportban említhetjük az eszközöket (orsógomb, vaskés) és a láb környékén talált nagy mennyiségű gyöngyöt, valamint az import római faládikát - ezek az elemek előfordulnak a kárpátmedencei szarmata sírokban (ládika), egy részük pedig általánosan elterjedt (kés, orsó, gyöngy stb.). Ez alapján alkotta meg PÁRDUCZ (1956.) a kárpát-medencei szarmata leletek ún. Szentes-nagyhegyi csoportját. Egészen más a helyzet a nagyhegyi asszony fejviseletével, amelynek darabjai a Kárpát-medence unikális tárgyai közé tartoznak. A következőkben ez utóbbira fordítjuk figyelmünket, vizsgálni fogjuk a fejviselet egyes elemeinek, az állatfiguráknak és emberi maszkoknak vallástörténeti és esetleges etnikai gyökereit. Első lépésként a Szentes-nagyhegyi sír korát kell tisztáznunk. '.ért ezek tárgyalásától eltekintünk. 154 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997