A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Természettudomány - Legány András: A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése... lökkel, parlagokkal bír, ahol e fajok megpihenhetnének legalább táplálkozni. Ezzel szemben egyetlen alkalommal sem találkoztam e fajokkal. Béres jegyzett fel néhány adatot, de mindegyik jelentéktelen csoportot jelentett (VIII. táblázat). E fajok és az őszi—tavaszi Limikola vonulás teljes elmaradása minden bizonnyal összefügg a nyíltvizes területek hiányával. Különösen igaz ez az őszi időszakra. A daru és a libák esetében még a területen folyamatosan mozgó pásztorok is zavaróan hatnak. Béres néhány Limikola adata mindig tavaszra vonatkozik, amikor a sekély tocsogók még vízzel teltek. Ennek ellenére csak egy-egy faj egy-két példányát észlelte. A legelők vizsgálata során már szóvá tettem a táplálékbőség ellenére tapasztalt ragadozómadár hiányt. Ezt támasztják alá Béres megfigyelései is, mert a VIII. táblázatban szereplő fajok megjelenése igen érdekes és fontos, de mindig unikális jellegű. A Tájvédelmi Körzet megismert avifaunája tulajdonképpen egy pillanatképet jelent - az 1992-es állapotokat tükrözve -, amely a jövőben kisebb vagy nagyobb változásoknak van kitéve. A természetvédelem célja az, hogy ezek a változások kedvezőek legyenek és a biodiverzitás növekedésével járjanak. A várható tendenciák megismeréséhez azonban elemezni kell azokat a mesterséges és természetes hatásokat, amelyek a területet a jövőben érhetik. Súlyosabbak azok, amelyek az embertől származnak, de nem mindig kivédhetetlenek és nem mindig károsak. A vadászat esetében a nagyvadak - vaddisznó és őz - kilövése kevésbé zavaró. Sőt a jelentős mennyiségben földön fészkelő madárfajok számára kifejezetten fontos a fészek- és fiókapusztító vaddisznó állománycsökkentése. Az apróvad vadászat azonban már több gondot jelent. Zavaró hatása mind a vadkacsa, mind pedig a fácán kilövésekor jelentős. Ennek káros következményeire BODNÁR 1985. is felhívta a figyelmet a hortobágyi halastavak vizsgálata kapcsán. Éppen ezért szükséges lenne ezt szabályozni a természetvédelem érdekeinek megfelelően. A legeltetés főként szarvasmarhával és kis mértékben juhval történik. A legelők megfelelő állapotának fenntartása érdekében ez szükséges is. Sőt a jelenlegi állatmennyiség kevésnek is tűnik, mert a gyepeken gyomosodások indultak meg: Káros azonban a libatartás, mert az általuk hasznosított gyepek teljesen leromlanak. Sőt a telepek körül ki is pusztulnak. A területről való kitiltásuk szükséges is. Szántóföldi növénytermesztés főként a peremeken folyik, kivéve a Szamárhátat. Itt inkább a parlagon hagyás jelent jelenleg gondot az elgyomosodás miatt. Lévén a területek kevéssé alkalmasak növénytermesztésre, érdemes lenne erdősítésükre gondolni, a keményfa-ligetek fafajait alkalmazva. A fűkaszálás madarakra gyakorolt káros hatását itt nem észleltem, mert a vágás június közepén történt, ami az itt fészkelők zömét már nem érintette. Szükségesnek látszik azonban - botanikai okok miatt is - a kaszálás idejét július elejére tenni. A legtöbb gondot és problémát a csatornázás és a belvizek elvezetése okozza. A nyár eleji vízszegénység és a nyár végi teljes kiszáradás katasztrofális hatással van a faunára. Ezért feltétlenül szükséges lenne a megfelelő vízszintszabályozás, ami az Inérháti csatornába beépített két tiltó segítségével kis költséggel és egyszerűen megoldható lenne. Nem rendszeres és illegális tevékenység a nádégetés, ami főleg tavasszal tapasztalható. Mindenképpen meg kell akadályozni. E téren a területen működő két vadásztársaság tagjai és vadőrei is partnerek lehetnek. A területet érő természetes hatások közül az utóbbi aszályos évek hatásaként fellépő fokozott kiszáradást említem elsőként, amely folyamat erősíti a csatornák vízlevezető hatását. Ez ellen csak úgy tudunk védekezni, ha csökkentjük a vízelvezetést és megépítjük a fent javasolt tikokat. A másik jelenség - ami tulajdonképpen összefügg a kiszáradással - az erdei szukcesszió előrehaladása a nádasok és fűzlápok rovására. Ha ez a folyamat tovább halad, akkor 20-25 éven belül szép erdőkkel is számolhatunk, amely minden bizonnyal a diverzitás növekedésével fog járni. Gondolnunk kell azonban arra, hogy maradjanak nádasok és lápok és az erdő ne minden területet foglaljon el. Ehhez is szükség van azonban a már oly sokszor hangoztatott vízszabályozásra. Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madárvilága fajban és egyedszámban gazdag. Megőrzése, fenntartása, sőt esetleg gazdagítása megfelelő területkezeléssel lehetséges. A várható káros tendenciák elkerülhetők, és a megfelelő intézkedések megtétele esetén a biodiverzitás növekedésével is számolhatunk. Irodalom Adatok a Faunisztikai Szakosztály irattárából - 1982. Madártani Tájékoztató. X-XI. 240., 247. Adatok a Faunisztikai Szakosztály irattárából - 1983Madártani Tájékoztató. I-VI. 23. Adatok a Faunisztikai Szakosztály irattárából - 1984. Madártani Tájékoztató. I-III. 48. Adatok a Faunisztikai Szakosztály irattárából - 1984. Madártani Tájékoztató. IV-VI. 104-105. Adatok a Faunisztikai Szakosztály irattárából - 1985. Madártani Tájékoztató. I-III. 46, 49-50. BALOGH-ZÁKÁNY 1980. Balogh Gy.-Zákány A.: A tiszalúci gémtelep (1979.). Madártani Tájékoztató 1980. VII-IX.29-30. BODNÁR 1985Bodnár M.: Az aszpektusváltozások és a gazdasági munkafolyamatok hatása a halastavak madárvilágára. Puszta 1985. Budapest, 3/12.1-15. DOBROSI 1990. Dobrosi D.: Ártéri élőhelyek védelme Magyarországon. Madártani Tájékoztató 1990.1-2. 5-8. FINTHA 1978. Fintha I.: Ausbreitung des Blasspötters (Hippolais pallida elaeica) in nordöstlichen Teil der Tiefebene. Aquila 85.1978.41-42. KÁRPÁTI 1982. Kárpáti L.: Egyes madárfajok élőhelyváltása és ennek természetvédelmi gondjai. A Magyar Madártani Egyesület Tudományos Ülése I. Sopron, 1982.120-126. LEGÁNY 1991. Legány A.: Mezővédő erdősávok és fasorok raaA Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 319